Az utolsó Romanov család története
Ha kutatunk egy kicsit világunk történelmében, jócskán találunk érdekes, izgalmas és megrendítő eseményeket. Gondoljunk csak a háborúkra, a királyokra, vagy az orosz Romanov-dinasztiára. Arra, amelynek utolsó tagjait brutális kegyetlenséggel ölték meg. A cári család történetét több formában feldolgozták már az évek során, ezekből szemezgettünk mai cikkünkben.
Az orosz II. Miklós cár, 1868. május 18-án született, III. Sándor és Marija Fjodorovna cárné gyermekeként. Inkább félénk, visszahúzódó gyermek volt, aki szeretett a szabadban lenni. Kötelességeit rendre teljesítette, a tanács ülésein részt vett, körutakra ment, édesapja pedig büszke volt fiára. Ugyan a házasság kérdésében más tervei voltak – hiszen III. Sándor Ilona orléans-i hercegnőt szerette volna Miklós feleségének -, ő azonban Alix hesseni hercegnőt szerette. A frigyre végül 1894. november 14-én Szentpéterváron került sor, Miklós trónra lépése után.
Minden vágyuk egy trónörökös volt
Alix az ortodox keresztségben az Alekszandra Fjodorovna nevet kapta. Alekszandra cárné keveset járt népe közé, emiatt az a hír terjedt el róla, hogy gőgös és nem akar lealacsonyodni közéjük. Csupán csak arról volt szó, hogy félt attól, hogy az oroszok elutasítók lesznek vele kapcsolatban. Alekszandra és II. Miklós házasságából öt gyermek született. A három lány után nagyon vágytak egy trónörökösre, de csalódniuk kellett, hiszen a negyedikként megszületett Anasztázia. Nagy örömükre, végül 1904-ben Alexandra, egy fiúnak adott életet, aki az Alekszej nevet kapta. Ünnepséget rendeztek a trónörökös tiszteletére, akiről aztán később kiderült, hogy vérzékenységben szenved.
A cári család bizalmába férkőzött egy Grigorij Raszputyin nevű ember, aki azt állította, hogy Alekszej cárevicset meg tudja gyógyítani. Miklós és Alekszandra úgy vélte, hogy egy szent ember, aki hisz Istenben és hű az orosz hatalomhoz is. Ám sokan úgy vélték, Raszputyin csak befolyásolni akarja a politikát és az egyházat is. Főleg a cárné bízott benne a leginkább.
Az első világháború idején Oroszországot sem kímélték a zavargások. A cári család népszerűsége is csökkent, a cárné szava sokat számított II. Miklósnak és igyekezett hallgatni feleségére, ami miatt a népe egyre jobban eltávolodott tőlük. A cár unokahúgának férje és annak barátai pedig meggyilkolták Raszputyint
II. Miklóst 1917-ben lemondott a trónról, ezzel együtt megszűnt a cárizmus Oroszországban. Ezt követően a család a kormány foglyaként töltötte a napjait. Mivel nem tudtak mit kezdeni velük, a kormány, Anglia királyával, V. Györggyel is tanácskozott, hogy fogadja be őket, de ő elutasította ezt a kérésüket, mert rossz fényben tüntetné fel a monarchiát. Ezután nyugat-szibériai Tobolszkba költöztették őket, ahol a bolsevikok kezei alá kerültek. A bolsevikok gyűlölték a cári családot, ezért Tobolszkból is menniük kellett, Jekatyerinburgba vitték őket, az Ipatyev-házba. Ekkor pecsételődött meg II. Miklós, felesége és gyerekei sorsa. Ugyanis a bolsevikok 1918. július 16-áról július 17-ére kivégezték a családot, a kormány parancsa ellenére is. A brutális gyilkosság után a testeket ágyneműbe csavarták, néhányukat savval öntötték le, majd elégették vagy elásták őket.
A sajtó megtévesztő információja miatt több információ is napvilágot látott a család tagjaival kapcsolatban. A haláluk után nem volt szabad beszélni róluk, aki megtette komoly következményekkel kellett számolnia.
A testeket az 1970-es években azonosították, így egyértelművé vált, hogy a cári család összes tagjával és szolgálóival is végeztek 1918-ban. Az azonban biztos, hogy manapság egyre jobban érdekli a közvéleményt, mi is történt velük azon az éjszakán. Sokáig úgy tartották, hogy talán az egyik gyermek életben maradt.
Romanov-család megihlette a filmes világot is
A Romanov-család utolsó tagjainak története megihlette a filmes és írói világot is. Tragikus sorsukat a képernyőn is láthatjuk és könyv formájában is a kezünkbe vehetjük.
Anasztázia
A cári pár legkisebb lányáról hosszú ideig úgy vélekedtek helyi szinten, hogy sikerült megmenekülnie azon a szörnyű éjszakán. Akadtak emberek, akik látni vélték Anasztáziát, majd a későbbi években is felismerték a cár lányát. Ezek a feltételezések alaptalannak bizonyultak, hiszen Anasztáziát is azonosították Jekatyeringburgban. Ennek ellenére a lány történetéből filmek és egy mese is készült az évek során.
A legutóbbi 1986-ban Marvin J. Chomsky rendezésében, amelyet két részben sugároztak.
A történet 1916-ban indul, amikor az orosz forradalom kezdetét veszi, s amikor fogságba kerül a cári család. A lövöldözést követően egy Anna Anderson nevű lány körül forog a történet, aki azt hiszi, hogy ő Anasztázia Romanov. 1920-ban egy berlini menedékházban olyan tisztán meséli el a történetét, illetve a kivégzés éjszakáját, hogy többen hinni kezdenek a lánynak.
A második részben Anna New Yorkban él, közben pedig II. Miklós cár édesanyja Dániában meghal. Annát a temetésen Romanov család még élő tagjai csalónak csúfolják, elítélik őt, mire ő visszatér Németországba. Anna úgy dönt, hogy beperli a Romanovokat, hogy ismerjék el azt, hogy ő Anasztázia.
A főszerepet Amy Irving és Rex Harrison alakítja.
Anasztázia ( musical/rajzfilm)
Úgy tűnik, hogy nem csak a filmek körében volt érdekes, hanem a rajzfilm készítőket is megihlette. Anasztázia történetéből egy zenékkel átszőtt mese is készült 1997-ben, amely a mai napig népszerű.
Anasztázia hercegnő a híres szentpétervári palotában élt, fényűző bálokon vett részt. 1916-ban, s a legendás Romanov család, a dinasztia uralkodásának háromszázadik évfordulóját ünnepelte, s a bál legfényesebb csillaga éppen Anasztázia volt. A cári család fölött azonban sötét felhők gyülekeztek, mert a száműzetésben élő Raszputyin visszatért, hogy bosszút álljon. Anasztázia kijut a palotából, azonban elszakad nagymamájától. Vajon sikerül megtudnia valaha, hogy ki is ő valójában?
A rajzfilm híressé vált dala a Volt egy régi december lett.
Anasztázia a Brodwayen is bemutatásra került, akárcsak a balett is műsorára tűzte a Romanov hercegnő történetét.
A cári családról számos könyv is készült
Helen Rappaport A négy nővér – A Romanov nagyhercegnők elveszett életei című könyve 2021-ben került a polcokra.
1918. július 17.
Négy fiatal nő lesétál annak a jekatyerinburgi háznak a pincéjébe, amely egy ideje már az otthonuk és börtönük. Közülük a legidősebbik huszonhárom, a legfiatalabb mindössze tizenhét éves. Szüleikkel és öccsükkel együtt valamennyiüket brutális módon meggyilkolják. Bűnük csak annyi, hogy minden oroszok cárjának és cárnőjének a lányai.
Helen Rappaport, a jeles életrajzíró az eddigi leghitelesebb beszámolót tárja elénk e könyvében Olga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija nagyhercegnőkről. A lányok saját leveleiből és naplóiból merített, eleven képet fest életükről a Romanov-dinasztia végnapjaiban. Úgyszólván ez az első alkalom, hogy végigkövethetjük életútjukat a roppant kiváltságos, mégis erősen zárt világban, a jórészt egyszerűen eltöltött gyermekévektől kezdve a fiatal nővé érlelődésig, miközben megismerkedünk első romantikus szerelmeikkel, reményeikkel és álmaikkal, legvégül a forradalom és rettenetes következményei okozta traumával.
Ez a lebilincselően olvasmányos, alapos kutatásokra épülő és mélységesen megindító könyv valósággal megszólaltatja a lányokat, és történetükkel csaknem egy évszázaddal a haláluk után is megrendíti az olvasókat
Szintén Helen Rappaport tollából készült el, A Romanovok utolsó napjai – A jekatyerinburgi tragédia könyve.
1918. július 4-én új parancsnokot neveztek ki a szigorúan őrzött, jekatyerinburgi Ipatyjev-ház élére. Jakov Jurovszkijnak hívták, s az ő feladata volt, hogy végleg megoldja a cári család kérdését, amely egyre több gondot okozott a bolsevik vezetésnek. Tizenhárom nappal később Jurovszkij parancsára, de minden bizonnyal Moszkvából – Lenintől és Szverdlovtól – érkező utasításra egy alagsori szobában kivégezték II. Miklós volt cárt, a feleségét, Alekszandra Fjodorovnát, négy lányukat, a trónörökös Alekszejt és a még velük lévő szolgáikat.
A történetet már sokan megírták, Rappaport könyve mégis különleges. Soha senki nem tárta fel még ilyen meggyőzően az uráli bolsevikok és a moszkvai vezetés kapcsolatát – miután a hivatalos orosz történetírás ma is azt tartja, hogy a gyilkosságra sem Lenin, sem bárki az új szovjet-kommunista kormány vezetői közül nem adott utasítást, és főleg nem a cárné, a lányok, a kiskorú Alekszej és a szolgák megölésére. Soha senki nem írta meg ilyen percnyi pontossággal a kivégzés minden hátborzongató részletét – felkutatva minden létező beszámolót az utolsó órákról. És soha senki nem ábrázolta még ennyire árnyaltan az utolsó orosz cárnak, feleségének, lányainak és beteg fiának személyiségét – minden hibájukkal, de ugyanakkor azzal a méltósággal együtt, ahogy sorsukat viselték.
Rappaport könyve a precíz, de egyben érzelmekkel telített történetírás remekműve.
Robert K. Massie – A Romanovok – Az utolsó felvonás
1991 júliusában kilenc csontvázat emeltek ki egy sekély tömegsírból Szibériában, Jekatyerinburg közelében, alig néhány mérföldnyire az elhíresült pincehelyiségtől, ahol az utolsó cárt és a családját hetvenhárom évvel korábban meggyilkolták. De vajon a Romanovok maradványai kerültek elő? És ha igen, hol vannak a két legfiatalabb csontjai, akiket feltehetően a család többi tagjával együtt kivégeztek? Lehetséges, hogy Anna Anderson, aki több mint hatvan éven át szerepelt az újságokban, akinek az élete és személye könyvek és filmek témájául szolgált, valójában Anasztázia nagyhercegnő volt? A Romanovok mindezen kérdésekre választ kínál, izgalmas részletességgel írva le az igazság feltárására tett drámai erőfeszítéseket.
A Pulitzer-díjas szerző élethű leírást ad a korabeli szereplőkről, ismerteti a kirobbanó tudományos vitát az orosz szakértők és amerikai kollégáik között, akiknek a vizsgálati eredményei – csakúgy mint Oroszország, Amerika és Nagy-Britannia DNS-specialistáié – kellettek ahhoz, hogy megoldódjon a huszadik század egyik legnagyobb rejtélye.
II. Miklós, Alekszandra cárné és gyermekeik története a mai napig elgondolkodtatóvá teszik az embert, hiszen ártatlan embereket végeztek ki azon a júliusi éjszakán. Nem csoda, hogy többen azt hitték, hogy egyikük életben maradhatott, majd a történet megihlette a művészeket is. A maradványokat pontosan 80 évvel a kivégzésük után, 1998. július 17-én temették el a cárok hagyományos temetkezési helyén, a szentpétervári Péter–Pál-székesegyházban. 2000-ben az Orosz ortodox egyház is szentté avatta az utolsó cári családot.