Agatha Christie – A vád tanúja
Agatha Christie-nek kétségkívül azok a regényei a legnépszerűbbek, amelyekben a belga detektívzseni, Hercule Poirot jár a rejtélyek végére. Mi azonban szeretnénk felhívni a figyelmet az írónő néhány olyan kevésbé ismert alkotására, amelyeket szintén érdemes elolvasni. Nemrég írtunk például a Parker Pyne esetei novelláskötetről, most pedig A vád tanúja című gyűjteményt szeretnénk nektek bemutatni.
A vád tanúja 1933-ban jelent meg eredeti nyelven, az első magyar fordítás pedig a kilencvenes években került kiadásra a Hunga-Print gondozásában. Ezt követően a könyv többször is újra elérhetővé vált az Európa Kiadó, illetve a Helikon Kiadó jóvoltából. A novellagyűjtemény legutóbb a Helikonnál debütált Borbás Mária, Gy. Horváth László és Prekop Gabriella fordításában.
Az 1920-as évek Londonjában egy sokkoló gyilkosság szennyezi be egy impozáns városi kúria mindennapjait. Az áldozat egy idős hölgy, Emily French, aki hihetetlen vagyont hagy maga után. Minden bizonyíték az ifjú Leonard Vole ellen szól, akit az asszony örököseként nevezett meg, és aki cserébe könyörtelenül végzett vele. Legalábbis a házvezetőnő ezt állítja a bíróságon. A fiatalember viszont ártatlannak vallja magát, és biztos abban, hogy a felesége igazolja alibijét. Így kezdődik A vád tanúja című novella esete.
A kötet 12 izgalmas és olykor hátborzongató detektívtörténetet tartalmaz, amelyben nem mindig az igazságszolgáltatás győzedelmeskedik. Az írónő változatos bűnügyeket mutat be, amelyek között találhatunk igencsak fordulatos, de klisés megoldásokat is. Érdekes módon fontos szerepet kap a könyvben a spiritualitás és a lélektan is, amelyek bizonyára közkedvelt és aktuális témák voltak a harmincas években.
Kezdjük a legizgalmasabb nyomozásokkal!
A címadó novella nagyon kellemes meglepetés volt számomra, ugyanis a nyomozás során a jogtanácsoshoz hasonlóan nekem is gondot okozott az események értelmezése. Fordulatokban gazdag, váratlan csattanóval záródó történet A vád tanúja, amit valószínűleg csak az igazán szemfüles olvasóknak sikerül megfejteni. Kiemelném még a Fülemüle-villa című esetet is, amely egy elhamarkodott házasság veszélyeire hívja fel a figyelmet, és egy különös halálesettel végződik. Manapság ez a koncepció kicsit elavultnak tűnhet, de a harmincas években kevesebb lehetőség volt a jövendőbeli házastárs múltjának feltérképezésére.
A Csak akarni kell című novella pedig az emberi kapzsiságra és kétségbeesésre épül, valamint kiválóan szemlélteti a karma erejét, avagy a bűnös elnyeri méltó büntetését. Emellett érdekes még Mr. Eastwood kalandja is, amely egy alaposan megtervezett átverést mesél el, és eközben az írói nehézségeket is rendkívül jól szemlélteti.
Spiritualitás és lélektan egy krimiben? Igen, működhet.
Talán kevesen tudják, de a krimi királynője több könyvében is felvetett misztikus és pszichológiai témákat. Ebben a gyűjteményben több olyan történetet olvashatunk, amelyben kulcsszerepet játszik egy-egy lélektani kérdés vagy előkerül a szellemvilág mint lehetséges magyarázat. A negyedik című novellában például egy kanonok, egy jogász és egy orvos hallgatja egy ismeretlen férfi skizofréniáról szóló elbeszélését. A kék váza rejtélye szintén előhív néhány misztikus elemet, és meglepő fordulattal zárul. A piros lámpa esete alapvetően az emberi elme és a tudatalatti működésére épül, miközben elgondolkodtatja az olvasót. Az S. O. S. című történet pedig már a spirituális vonal nélkül is kellően nyomasztó hangulatot árasztana, de persze szükség van egy hihetetlen magyarázatra, ami elbizonytalanítja az olvasót.
Kedvenc detektívünk, Poirot is tiszteletét teszi a novelláskötetben!
A kackiás bajuszú belga zseni kétszer is megjelenik, és kitűnő szürke állománya segítségével hamar megoldja az ügyeket. Először A második kondítás című esetben olvashatunk Poirot-ról, aki igazi felüdülést jelent a kevésbé tehetséges nyomozók után. Meglepetésvendégként bukkan fel egy társaságban, ahol természetesen még aznap este gyilkosság történik. A legutolsó történetben, amely a Poirot és a rejtély a regattán nevet viseli, egy ékszerrablásra derít fényt. Ennek a novellának a legnagyobb érdekessége az, hogy két változatban is kiadásra került. Eredetileg Poirot nyomoz a gyémánt ügyében, de az első amerikai kiadásban Parker Pyne játssza helyette a detektív szerepét. Magyarul mindkét verzió megjelent, az utóbbit a Parker Pyne esetei című kötetben olvashatjuk Rejtély a regattán név alatt.
Mi a gond a többi bűnüggyel?
Igazából minden novella élvezhető, de természetesen van olyan, ami kicsit gyengébbre sikeredett. A Baleset egy kiszámítható történet, amely arra hívja fel az olvasói figyelmet, hogy gyakran kevés az emberi jó szándék és a segítőkészség. Minden rosszat sajnos nem előzhetünk meg, mert az egyéni lehetőségeink végesek. A Hatpennys nóta pedig kicsit lapos eset, de ebben szerintem nagy szerepet játszik az, hogy a „detektív” sem túl lelkes a nyomozás során.
A Helikon Kiadó szokás szerint egy modern és letisztult borítót választott, amely tökéletesen illeszkedik az Agatha Christie krimik sorába. Egy tükröt, benne egy esti utcaképet és egy nő alakját láthatjuk a sötétzöld háttér előtt. Ez a design keveset árul el a könyv tartalmáról, de a detektívtörténeteknél belefér egy kis titokzatosság.
A vád tanúja egy izgalmakban gazdag novelláskötet spirituális és lélektani elemekkel fűszerezve.
Ha szeretitek Agatha Christie műveit vagy a rövidebb bűnügyi történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt ennek a gyűjteménynek is!