T. M. Frazier – King
Nagyon régen olvastam utoljára a Könyvmolyképző kiadótól, holott számtalan kötete csücsül olvasatlanul a polcaimon. Ezek főként Vörös pöttyösek, ugyanakkor akad néhány Arany vagy éppen Rubint pöttyös is közöttük. Legnagyobb meglepetésemre azonban ráakadtam egy olyan könyvre, amin az szerepelt, hogy Rázós könyvek. Kíváncsi is lettem, hát elolvastam ezt, ami a King címet kapta.
Nos, arra nem jöttem rá, hogy a Rázós könyvek azért rázósak, mert nem nélkülözik az erőszakot vagy mert bőven akadnak benne erotikus jelenetek, minden esetre azt kell mondjam, hogy tetszett. Semmi újdonságot nem tartalmazott, adott egy rosszfiú és egy ártatlan(nak tűnő) lány, akik egymásra találnak, majd nagy nehezen összejönnek, de mégis pikk-pakk elolvastam.
Könnyed volt, laza és gyorsan olvasható.
Miről is szólt pontosan a regény? Doe egy napon arra ébred az utcán, hogy nem emlékszik semmire. Felkeresi a rendőrséget, akik semmit sem találnak róla az adatbázisban, ezért egy hajléktalan szállón köt ki, ahonnan hamarosan meg is szökik. Több napnyi tengődés után összetalálkozik egy prostituálttal, aki elviszi őt egy buliba. A tervük az, hogy Doe összeszed egy motorost, aki a szárnyai alá veszi, így többet nem kell nélkülöznie, viszont a testét így bizony áruba kell bocsájtania.
Persze a fiatal lánynak ehhez egyáltalán nem fűlik a foga, mégis beleegyezik. Elmennek a buliba, amit azért rendeznek, mert a házigazda, a helyi drogvezér, frissen szabadult a börtönből. A dolgok azonban egyáltalán nem a tervek szerint alakulnak, így Doe csakhamar King, a házigazda ágyában találja magát ájultan, meglőtt füllel és természetesen pucéran. A csiki-csuki játék itt veszi kezdetét. Habár Doe ellenszenvesnek, agresszívnek és seggfejnek tartja Kinget, mégis beleszeret, King pedig idegesítőnek tartja a csontsovány lányt, mégis oda lesz érte.
Habár abszolút sablon sztori, ennek ellenére kikapcsolt és nagyon jól esett olvasni. King egy abszolút seggfej fickó, akit habár ki nem állhattam, mégis elég vonzóvá tette őt Frazier, aminek köszönhetően lassan bár, de megértettem Doe érzéseit. Az ok, amiért kifejezetten tetszett, az Doe karaktere, aki mint mondtam, elvesztette az emlékezetét. Kíváncsi voltam, mi okozhatta ezt az emlékezetkiesést, ugyanakkor sajnos erre itt, az első részben még nem kapunk választ.
Cserébe azonban a szerző hosszan fejtegeti, hogy milyen nagy dilemmát okozott ez neki. Doe nem úgy tekint a testére, mint a sajátjára hanem úgy, mintha csak kölcsönbe kapta volna. Vigyázni próbál rá és meg akarja óvni a felelőtlen döntésektől, aminek következtében nem akar lefeküdni senkivel. Meg akarja óvni magát – vagyis a testét és előző életét – a szextől, a tetoválásoktól és minden maradandó dologtól. Ez azért is volt furcsa nekem, mert nem értettem a logikáját, ugyanis minden más mehetett neki, csak maga az aktus nem. A két fél között pontosan ez generálta a viták többségét mindamellett, hogy King nem akarta elkötelezni magát.
A férfi ugyanis sok titkot rejtegetett a lány elől, többek között azt is, hogy kicsoda Doe, aki magának adta ezt a nevet, mivel arra sem emlékezett. Tudta, hogy újdonsült kedvese ki akarja deríteni származását, ő mégis elhallgatta előle önös érdekei miatt.
A történet nem kiemelkedő, mégis jó kikapcsolódás lehet a női olvasók számára.
Habár sok akciódús jelenet nincs benne – egészen a végéig –, ugyanakkor ez a kettejük között levő játék a női olvasók számára szerintem kifejezetten élvezetes, ha eltekintünk – vagy ha nem zavar – a sokszori káromkodástól és ízléstelen kifejezésektől. Ezek viszont Kinghez és bandájához tartoztak, amik szerintem kellettek is a sztorihoz, hogy hitelesek legyenek.
Első résznek szerintem jó kezdés volt. Érdekes történetszálat kaptunk mind Doe-nak, mind pedig Kingnek köszönhetően, hiszen egyikükre sem mondható az, hogy unalmas háttérrel rendelkeznének. Az egymásra találásuk igazi küzdelem volt, kíváncsi leszek, hogy a második rész, amely a Tyrant címre hallgat, mit fog tartogatni ezután a függővég után.
