Kultúrkörút: Uruguay – “Dél-Amerika svájca”
Uruguay egy dél-amerikai ország, amelynek hivatalos neve Uruguayi Keleti Köztársaság. Brazíliával, Argentínával, illetve az Atlanti-óceánnal határos területen fekszik. A híres La Plata-öbölben található az állam fővárosa, Montevideo. Hivatalos nyelve a spanyol, és a második legkisebb dél-amerikai ország Suriname után.
A lakosok számára örök tavasz van, hiszen az év nagy részében kellemesen meleg hőmérséklet jellemzi az államot, míg télen hűvös, ámde fagypont feletti az időjárás. Számukra szinte teljesen ismeretlen a hó és a fagy.
Sajnos az évtizedek alatt az erdős területeket is megcsonkították, így mára már csak mintegy 3%-át borítj növényzet terület. Jellemzőek a szubtrópusi erdők, pálmával és ceiboval. Legjellegzetesebb állatai a pampaszarvas és a vízidisznó. Az élővilág nagy része a nagyobb folyók mentén él, hiszen a La Platán keresztül megannyi folyó ömlik a tengerbe.
Népesség, vallás, etnikai megoszlás – Dél-Amerika legbékésebb népe
Uruguay népessége a 2011-es adatok szerint 3,2 millió fő volt, azóta pedig folyamatosan stagnál. Az országra nagy hatással van a spanyol kultúra. A lakosság nagy része rendelkezik európai ősökkel, főként olasz felmenőkkel. A népesség közel 88%-a fehér, míg csak 8%-a sötét bőrű.
Az uruguayi emberek 66%-a római katolikus, míg 2% protestáns és alig 1% zsidó vallású. A maradék 31% pedig nem hívő.
Sokan élnek abban a tévhitben, hogy az ország szegény és elmaradott, ám ez kicsit sincs így. Az írástudók aránya meglehetősen magas, 98%, és a munkaerő is jól képzett. Erős az urbanizáció és az itteni középosztályság van a legnagyobb arányban. Nyelvek szempontjából sincsenek lemaradva, tökéletesen beszélnek angolul, franciául és olaszul, de portugált is tanulnak a brazil határ mentén.
Gazdaság – Csak hisszük, hogy rossz a helyzetük
Korábban egy mezőgazdasági országról beszélhettünk Uruguay kapcsán, ám mára már jelentősen csökkent az arány a területen belül a GDP-ben. Fő termékek közé ma a szójabab, a búza, a rizs és a dohány tartozik. Az ipar meglehetősen fejlett, főként az elektronika és szoftverfejlesztés területén. Fontos emellett az élelmiszeripar és a közlekedési eszközök gyártása is.
Exportálni főként Brazíliának, Kínának, az USA-nak és Argentínának szokott, míg az importban sincs sok eltérés, oda viszont Németországot is be lehet sorolni, bár nem számottevő mértékben.
Kultúra – A tangó országa
Colonia del Sacramento egy város az ország délkeleti részén, a Río de la Plata folyó mellett. Az állam harmadik legnagyobb turistacélpontjává vált, amikor a város történelmi negyedét az UNESCO-listára. Egy erőddel is rendelkezik, amely az idők során elpusztult, ám sikerült helyreállítani a védőfal egy részét, illetve a főkaput is. Mára ez már hatalmas látványosság a városban. Keskeny, kanyargós utcák jellemzik és általában csak földszintes házakkal találkozni a területen. Az épületek többségét a spanyolok építették, illetve a portugálok is besegítettek. Az általuk készített házak körülbelül 300 évesek.
Zenei területen a népzenei stílusok dominálnak. Elterjedt a candombe, amely egy ütős hangszerek által meghatározott műfaj, illetve a milonga, ami pedig egy spanyol gitárjáték. Ami pedig nem maradhat ki a sorból sem a zene, sem a tánc terén, az a tangó. A stílus nem csak Argentína, hanem Uruguay őshazája is. A világ egyik legismertebb tangója, a “La Cumparsita” szerzője is idevalósi.
Érdekesség, hogy a hivatalos himnuszt 1845-ben írták meg és egy magyart, Debály Ferenc Józsefet kérték fel, hogy zenésítse meg. A zeneszerző Erdélyben született 1971-ben, majd 1859-ben Uruguayban hunyt el. Nevét a fővárosban, Montevideoban egy utca neve is megőrzi az utókornak.
Gasztronómia – Hús, hús, hús
Az ország lakosai rengeteg húst esznek. Nemzeti ételük a parrillada, azaz marhahúsos-tál. Emellett innen származik a chivito, amely egy marhahúsos szendvics, de a tésztaféléket sem vetik meg. Ez főként az olasz hatásnak köszönhető. A folyamatos stake evés kicsit sem szokatlan, hiszen napi szinten fogyasztják az ételt. Vidéken főként marhatenyésztésből élnek, így mindez csak nekünk lehet furcsa.
2008-ban például húszezer ember gyűlt össze a fővárosi stadionban, hogy megrendezzék a világ legnagyobb szabadtéri hússütését, amely végül a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült. A stadion füves területén másfél kilométer hosszan állítottak fel grillálványokat, amelyen összesen 12 tonna húst sütöttek meg, ezzel is legyőzve a korábbi rekordert, Mexikót. Azóta persze már ezt is megdöntötték 2011-ben, nem mások, mint az argentinok.
Uruguay magasan a legnagyobb húsfogyasztó ország a világon. Egy átlagos uruguayi lakos évente több, mint 90 kg húst fogyaszt el, ezen belül is legnagyobb százalékban marhát.
Nemzeti italuk a matétea, amely egy ideje már idehaza is ismertté vált. Bár a szomszéd argentinok szinte ezen élnek, mégis Uruguay a maté hazája. A maté egy tízméteresre megnövő fa levele, amelyet kiszárítanak és megőrölnek. Kis mennyiségben fogyasztják egyszerre, tehát nem 4-5 dl-es bögrékben, hanem maximum 1-1,5 dl-es calabaza-ban, azaz kivájt tökben isszák.
Sport – A foci mindenekfelett
Ahogy a legtöbb dél-amerikai országban, így itt is a futball a fő sportág. Két alkalommal is nyertek már világbajnokságot, legutóbb 1950-ben. Emellett kétszer az olimpián is nyertek a területen. A focin kívül népszerű még a rögbi és a kosárlabda.
Uruguay tehát egy igencsak fejlett országnak számít a területen. Az erős stabilitása miatt “Dél-Amerika svájcának” is nevezik. A demokrácia szintje magas, a közbiztonság pedig nagyon jó. A havi nettó átlagkereset 160 ezer forintnak megfelelő peso.
Körülbelül 500 km hosszú tengerparttal rendelkezik, ami miatt magas a tengerparton nyaralni vágyó turisták száma. Uruguay viszonylag drága ország. Az árai közel vannak a svájci és francia árakhoz, de mindenképpen magasabbak Németországtól. Meglepő viszont, hogy míg nálunk a szupermarketek olcsóbbak, ott mindez fordítva van. A nagyobb boltok szinte megfizethetetlenek, míg az utca végén lévő kisboltban már viszonylag elviselhető árakkal találjuk szembe magunkat.