Agave Könyvek fantasy Könyvek

Ed McDonald Éjszárny (A holló jele 1.)

By

Ed McDonald Éjszárny című regénye kellemes kikapcsolódást nyújt a hétköznapok szürkeségében és nehézségeiben. Már maga a borító is ezt sugallja, ami hihetetlenül szép lett. Egyszerűen odavonzza az ember tekintetét a fekete hollóra, lerí róla, hogy egy érdekes fantasy történetre számíthatunk.

A történetet Ryhalt Galharrow Éjszárny parancsnok szemszögén keresztül ismerhetjük meg alaptörténete pedig egy százéves háború után kezdődik. A nép nyugodt, a katonák meg csak a biztonság kedvéréért járőröznek vagy ülnek a peremnél őrszolgálatot.

Galharrow zsoldos csapatával a Kárhozatban van kiküldetésen. Két szökevényt keresnek, akik elhagyták a Birodalmat és a Kárhozatba indultak új életet kezdeni. Küldetésük befejeztével a parancsnok új utasítást kap. Szarkaláb üzent neki, aki iránt feltétlen engedelmességgel tartozik, ő az Éjszárnyak vezetője, egy örök életű varázsló, egy Névtelen. Úticéljukat megváltoztatva a tizenkettes állomásra kell menniük megmenteni egy bizonyos nőt. Az állomásra érve nemvárt harcba keverednek, megkezdődik a vérengzés és Galharrow rájön, hamarosan nagy bajba fognak kerülni.

A Nall-gépezet, mely az egyetlen védelmet nyújtja a Mély Királyai ellen, nem működik, a Birodalom vezetői pedig ezt próbálják elhallgatni az emberek előtt. A Királyok már nincsenek olyan messze, mint hitték, a Névtelenek pedig egyre fogynak. Vajon hogy fogják megállítani őket és helótáik áradatát? Miért olyan fontos Tanza úrnő?

Ami teljes mértékben magával ragadott ebben a sztoriban, az a világ volt, amit Ed McDonald létrehozott. Az, ahogyan a Kárhozatot és az egyes környékeket leírta, megalkotta, hihetetlenül magával ragadott, már-már elhittem, hogy léteznek és én is ott akartam lenni. Különösen tetszett, hogy a szerző nem úgy mutatta be nekünk mindezt, hogy unalmasan lapozgattam a könyvet, mikor esünk már túl ezen a tájleíráson, mint ahogy néha még a Trónok harcánál is éreztem, hanem úgy, hogy közben haladtunk előre a sztoriban, és izgalmasnak találtam. A Kárhozat leírása is igen lenyűgözőre sikerült, mert akárhányszor lovagolt be oda a parancsnok a csapatával, mindig újabb és újabb dolgokat tudtunk meg róla, így nem volt semmiféle tömény információ. A hosszú leíró, magyarázó részek, bekezdések helyett apránként, csöpögtetve érkeztek az információk. Néha bár frusztráló volt, hogy nem tudtam miért félnek egy Mátkától vagy egy Csemetétől, de mikor odaértünk a történetben, hogy na, most már van lehetőség bemutatni őket, ott volt akkor és ott, és ez úgy volt tökéletes. Oda kell figyelni a  regény minden egyes pillanatára, hogy ne maradjunk le róluk. Egy újbóli Kárhozat küldetés során tudtuk meg azt is, hogy mennyiféle különleges és különféle lény rejtőzik ott, ilyenek például a fecsérek, amiktől kirázott a hideg, mégis bámulatosnak tartottam őket. Izgalmas volt olvasni a tájról, igazi történelmet hozott létre McDonald, amit úgy ismerhettünk meg, mintha valóban megtörtént volna. Két karakter beszélgetése közben, visszaemlékezések formájában, vagy csupán csak Ryhalt Galharrow elmélkedéseként.

Nagyon tetszett a regény nyelvezete, az, hogy az író mert csúnyán beszélni a könyvben, mert ezt a dark és grimdark fantasy igenis megengedheti magának. Hogyan is lehetne bemutatni egy veterán katonát, egy zsoldost, egy kegyetlen Éjszárny parancsnokot, aki első parancsra gyilkolni képes, mintsem egy mocskosszájú embernek? Zseniális és lehengerlő volt a stílusa. Külön tetszett, hogy nem egy bájgúnárt, egy fiatal szépfiút kaptunk főszereplőnek, hanem egy olyan embert, aki már tapasztalt az élet minden területén. Akin meglátszott a sok harc és küzdelem mind lélekben, mind pedig fizikálisan. Ugyanez pedig elmondható a többi karakterről is. Nennek nem volt orra, Tanza úrnőnek ujjai, de még számos karakterről elmondható, hogy meglátszott rajta az idő, de ez így volt tökéletes, így volt hiteles.

Ed McDonaldról meg nem mondtam volna így a regény olvasása során, hogy elsőkönyves szerző, nagyon kíváncsi vagyok a sorozat további részeire! Izgalmas, lenyűgöző történetet olvashattam általa, ami teljesen elfeledtette velem a hétköznapok fáradalmait. Olyan mértékű koncentrációt igényel, hogy elveszel a lapjai között és csak hajt a tudásvágy, hogy még még még, had tudjak meg még többet a Kárhozatról, a vilről, a helótákról, hogy kiderüljön mi folyik itt!

A teljes történet hatalmas képzelőerőre vall, olyan logikai összefüggések, olyan mértékig kiépített világ, politikai rendszer van benne, ami mind-mind fontos szerepet játszik a történetben. Mindezek mellett elképesztő, hogy az amúgy sötét, vérengző történetet mennyire feloldja a benne rejtőző humor, ami könnyedebbé, emészthetőbbé teszi az egészet.

A grimdark/dark fantasy kedvelőinek előszeretettel merem ajánlani, de azoknak is, akik még csak most ismerkednek a fantasy regények világaival, ugyanis az Agave Könyvek gondozásában megjelent Éjszárny egy fantasztikus, unalomtól mentes, pörgős világot tár elénk, amilyet biztos nem fogsz máshol olvasni!

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

Dacre Stoker és J. D. Barker – Dracul

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: