Könyvek

Heather Fawcett – Emily Wilde tündérenciklopédiája

Nagyon vártam Heather Fawcett regényét, hogy lefordítsák magyar nyelvre, mert egy ideje felkeltette már az érdeklődésemet Emily Wilde tündérenciklopédiája. A borító csodaszép, a történet pedig nagyon-nagyon izgalmasnak tűnt számomra. Külön öröm volt, mikor megláttam, hogy az Agave Könyvek hozza el Magyarországra, mert így tudtam, igazán jó lesz a fordítása.

A történetről

Emily Wilde egy fiatal kutató, aki egy enciklopédiát tervez írni a különböző tündérekről. Meglepő módon a rejtettek között nem csak jóságosak vannak, hanem kifejezetten agresszív és furcsa szerzetek is. Akadnak közöttük kistestű, apró lények, de olyanok is, akik elcserélik gyermekeiket emberek utódaival. Emily célja, hogy egy kiadványba összegezze a lehető legtöbbet közülük, ami igencsak kiemelkedő kötet lenne a drüadológia területén és ezzel igen nagy megbecsülést szerezne, nem mellesleg fellendítené karrierjét is.

Könyvének utolsó fejezetéhez Ljosland zord, hófödte vidékére utazik, hogy a téli időszak alatt tanulmányozza az ott lakó szerzeteket. Ez azonban közel sem olyan egyszerű számára, mert bár nagyon sokat tud a rejtettekről, tisztában van egy expedíció nehézségeivel, mégis meggyűlik a baja az emberekkel, ugyanis igen introvertált személyiség. Nehezen érteti meg magát az emberekkel és nem pontosan tudja, mit szabad vagy éppen nem szabad mondani, így elég hamar magára marad Hrafnsvikban. Mígnem, egyszer csak megérkezik Wendell Bambleby professzor, Emily egyik kollégája és egyedüli barátja, hogy segítséget nyújtson neki. A lány kétkedve fogadja, ugyanis úgy gondolja, a férfinak hátsó szándékai is vannak, egyfajta riválisának tekinti. Vajon sikerül befejeznie az enciklopédiáját, sikerrel jár az expedíciója? Mit akar Wendell, miért bukkant fel kéretlenül?

Lábjegyzetek a könyv során?

A könyv igen érdekesen indul. Nemcsak Emily karakterét ismerjük meg, hanem a lány által, mintha csak egy naplót írna, bevezet minket a tündérek, vagy ahogyan gyakran hivatkozik rájuk a rejtettek/szerzetek világába is. Nemcsak leírásokat készít, hanem gyakran bővebb információt oszt meg velünk lábjegyzetek formájában. Ez az elején teljesen magával ragadott, aztán egy idő után picit kezdtem megunni, mikor a cselekmény végre beindult. Habár lenyűgözött az aprólékos kidolgozásuk – és bizony sokszor szórakoztató vagy találó volt egy-egy megjegyzés -, sokkal inkább érdekelt volna a történetbéli esemény.

Könyvekből idézett, kutatásokat ismertetett velünk, részletesebben leírta, hogyan viselkedik egy-egy szerzet, mi a jellemzője. Hogyan kell bizonyos dolgokra reagálni. Hasznos tanácsok voltak, ugyanakkor egy idő után már-már túl tudományos volt és inkább olvastam volna a sztorit.

A sok apró részlet segít beleélni magunkat a történetbe

Ugyanakkor azt be kell ismernem, hogy bizony segített a sztorin, hogy jobban beleéljem magam. A sok apró kis elejtett részlet segítségével, tudományos magyarázatával már-már elhittem, hogy valóságosak a szerzetek. Érdekeltek a népmesék, amikkel megismerkedtünk, felcsigázott a tény, hogy megtalálták az egyik mesében szereplő fát és jómagam is kíváncsi lettem, mitől lehet az annyira különleges.

Leginkább mégis Emily karakterfejlődése foglalkoztatott

Emily egy olyan kutató, aki valóban ennek szenteli az életét. Befelé forduló személyiség, aki az energiáját inkább a kutatásába fekteti, mintsem a valódi kapcsolatokra. Wendellel való kapcsolata is inkább a férfinak köszönhető, mintsem neki. Pontosan emiatt nem tud mit kezdeni Hrafnsvik lakóival egészen addig, míg barátja meg nem érkezik és a segítségére nem siet. A nem várt fordulatok azonban arra késztetik, nyisson a külvilág felé és szépen lassan azon kapja magát, hogy a falu segítségére siet. Természetesen Wendellel az oldalán.

A férfi egy üde színfolt a történetben, aki számtalan humor forrása. Lusta, kissé kényes, szórakoztató személyiség, aki sokkal több annál, mint aminek tűnik. Kicsit olyannak képzelem a karakterét, mint a Johnny Depp által eljátszott Sherlock Holmes. Imádtam.

Varázslattal átitatott csodavilág

Nem fogok hazudni, lassan barátkoztunk össze az Emily Wilde tündérenciklopédiája című könyvvel. Számomra nehezen indult be a történet a részletes leírásokkal és a világfelépítéssel. Azonban Heather Fawcett mégis elérte, hogy a magaménak érezzem Emily problémáit. Berántott a varázslatos világába, ahol semmi sem az, mint aminek tűnik. Az egész könyvet átszövi a mágia és a tündérek varázslata. Mindez pedig egy hófödte, kietlen, zord vidéken. A fagyos, téli táj kifejezetten hangulatossá tette az egész kalandot. Annyira bele tudtam helyezni magam ebbe a környezetbe!

Mivel az Emily Wilde tündérenciklopédiája egy sorozat első része, így a sok leírást, világbevezetés különösen hasznos volt így az elején. Mikor a kutatás és két főhősünk kalandja a kezdetét vette, a cselekmény kifejezetten izgalmassá kezdett válni és teljesen magával ragadott az egész történet. Kíváncsian várom, mit fog hozni a folytatás!

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

A kötet sima, illetve élfestett változatban is beszerezhető a kiadó weboldalán.

Daniel Kraus – Bálnahullás

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?