A. K. Larkwood – A Kimondatlan Név

Az Agave Kiadó sosem okoz csalódást ha izgalmas történeteket vagy teljesen új szerzőket kell elhoznia nekünk. Ez alól a tavaszi megjelenéseik sem kivételek, A. K. Larkwood fantasy-ja, A Kimondatlan Név képében például egyenesen egy új kedvencet avathattunk!

Történet

A történet főszereplője Kszorvej, aki a sztori elején éppen frissen szabadul az őt felnevelő és istenüknek tizennégy éves korában őt feláldozni kívánó szektából. Ebben segítségére van egy valamikor nagy hatalmú varázsló Belthandrosz Szethennáj, aki ezek után maga mellé is veszi és gondja lesz arra, hogy a lány tökéletes kémmé, tolvajjá és orgyilkossá váljon.

Kszorvej teljesen a férfi hatása alá kerül és segít neki visszaszerezni az országát, valamint a hatalmát. Ezután azonban egy újabb feladatot kap: a varázslónak szüksége van egy szent ereklyetartóra, mely olyan hatalommal ruházza fel tulajdonosát, hogy az teljesen felborítaná a különböző világok közötti kényes egyensúlyt. Ám pont a tárgy hatalma miatt nem Szethennáj az egyetlen, aki szemet vet rá; Kszorvej-nak rövidesen szembe kell néznie az évekkel ezelőtt elhagyott szektájával és istenével, aki nem feledkezett meg arról, hogy annak idején elszökött előle.

Már maga a történet is nagyon izgalmas tehát, portálokon átugrálós, kincsvadászós, mitikus elemekkel átszőtt fantasy. Ráadásul többféle fajjal is találkozhatunk a könyvben; Kszrovej például osárü, akiknek különleges ismertetőjegyük az agyaraik. Kicsit talán a Dungeons and Dragons orkjaihoz hasonlatosak. De rajta kívül több más különleges teremtmény is van, lényegében világonként újabb és újabb. Az írónő emiatt könnyen előhúzhatta volna a „hátrányos megkülönböztetés” kártyát, de szerencsére ezt mellőzte és helyette inkább a történetre és a szereplőkre koncentrált.

A cselekmény pörgős és izgalmas, a fordulatoktól pedig helyenként csak pislog az ember. Mindemellett kellően véres és sötét, erre érdemes tekintettel lenni még mielőtt belekezdenénk.

A világfelépítés nagyon érdekes, izgalmas volt bepillantani Kszorvej utazásai során más kultúrákba, bár ebben a részben pár kiemelt világ leírásán kívül többet nem igazán kapunk. Ezek remélhetőleg majd a későbbi kötetekben nagyobb szerepet kapnak, mivel A Kimondatlan Név a Kígyókapuk sorozat első része.

Szót kell még ejtenünk a szerelmi szálról is, ami egyszerűen csodálatosan lett felépítve a könyvben. Szó sincs első látásra szerelemről, főszereplőnk és kiszemeltje a közös megpróbáltatások során, fokozatosan szeret egymásba, mindazután, hogy megismerték a másik személyiségét. Ami még itt kiemelendő, hogy A Kimondatlan Név nagyon szabadosan és mellékes dologként kezeli a homoszexualitást, nem csinál nagy ügyet belőle, nem ezzel azonosítja egyes szereplőit. A legtöbb esetben csak néha kapunk egy-egy utalást a szereplők identitásáról. Úgy gondolom, hogy ez becsülendő dolog, egy ideális társadalomban ennek valóban így kellene működnie.

Sem ezen, sem bármelyik másik világon nincs semmi, ami kiérdemelné, hogy félj tőle.

Szereplők

A szereplők is rendkívül színesek és sokrétűek, mindegyiküknek saját személyisége és célja van, a nagyobb fő cél mellett. Ebből adódik az is, hogy szinte egyikőjüket sem lehet egyértelműen bekategorizálni jónak vagy rossznak, mindannyian esendők és sokszor kegyetlenek is tudnak lenni, jó párszor pedig nem a nagy célt, hanem a saját érzéseiket tartják szem előtt, ami még inkább emberivé teszi őket. Ha kedvencet kellene választanom közülük, bár nehéz kérdés, de talán a főszereplőnket Kszorvejt mondanám. Szerintem ő volt az, aki a legnagyobb fejlődésen ment keresztül a regény során, a félénk, feláldozható kislányból egészen a badass kincskereső-orgyilkosig.

– Halottnak kellene lenned – mondta Szethennáj.
– Tudom – felelte Kszorvej. – Elkövettem néhány hibát.

Érdekes volt a dinamikájuk, állandó kísérőjével Tallal is, vicces volt olvasni folyamatos civódásaikat, párbajaikat. De megismétlem, kedvencet választani egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen mindegyik szereplőnek megvoltak a maga motivációi és sebei, amik miatt közel érezhettük őket magunkhoz.

– Hivatalos panaszt akarnak tenni ellened, amiről nem is tudtam, hogy lehetséges, különben már rég éltem volna vele.

A folyamatos akció és fordulatok olyan jól vannak adagolva a történetben, hogy nagyon könnyen lehet vele haladni, annak ellenére, hogy a magyar kiadás közel 543 oldalas. Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy igazán ütős fantasy-sorozat kezdőkötetre vágyik, portálokon való menekülésekkel, kincsvadászattal, élet-halálra szóló párbajokkal, és új fajokkal fűszerezve.

A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!

Tade Thompson – Molly Southbourne feltámadása

Hozzászólások