Neil Gaiman és Terry Pratchett – Elveszett ​próféciák

Nemrég jelent meg az Agave Könyveknél felújított kiadásban Neil Gaiman és Terry Pratchett közös regénye, az Elveszett próféciák. Az 1990-es debütálása óta számos nyelven és kiadásban megjelent a világ legkülönbözőbb pontjain és akkora sikereket ért el, hogy idén végre el is kezdték vászonra vinni. Így hát a kiadó nem lazsált, már el is készült a sorozat debütálását követően a filmes borítóval, hogy aki akarja, így is magáénak tudhassa a regényt. Vagy pedig most először. Mi mindenesetre beszereztük, lássuk, hogy tetszett!

A történet nem igazán bonyolult. Megszületik az ördögi lény, akinek feladata, hogy elpusztítsa a földet, azonban a születéskor felfordulás tör ki, és a sátánista apácák összecserélik a gyerekeket, ami egészen addig nem tűnik fel senkinek, míg a pokol kutyáját fel nem küldik a földre a gyermekhez, aki viszont nem jelenik meg. Vagyis de, csupán csak nem ott, ahol várják, hanem ahol az igazi démoni ivadék van, aki idő közben kamasszá válik, démoni-angyali behatások nélkül. Ahogy telik-múlik az idő, közeleg az apokalipszis, aminek az Antikrisztus lenne a középpontja. A kérdés csupán csak az, hogy ő vajon hogy dönt? Az apokalipszis mellett vagy ellen?

Azonban a két igazi mozgatórugó egy angyal-démon páros, nem pedig az Antikrisztus. Az ő gondjukra van bízva a fiú, Azirafael-re és Crowley-ra. Míg az angyal Azirafael szabálytisztelő, önzetlen és jóságos, addig a démon igazi rosszfiú, cinikus személyiség, ennek ellenére mégis legjobb barátok. Az viszont közös bennük, hogy mindketten megszeretettek a földön élni az emberek között. Rengeteg jó pillanatuk van, kétségkívül ők viszik el az egész könyvet.

Őszintén bevallom, hadilábon állok ezzel a regénnyel, mert bár humoros, izgalmas és kétségtelenül zseniális alkotás, igen nehezen emészthető. Néha nekem már túl sok volt, a poénok nem mindig voltak érthetőek és néhol már erőltetettnek is tűntek. Egyszerűen néha le kellett tennem és pihentetni az olvasását, ami miatt még lassabban is haladtam vele a szokottnál. Nagyon szerettem volna szeretni, hiszen mindkét író hatalmas névnek számít, és tudtam is hogy jól írnak, de ez most sajnos nem lett a kedvencem.

View this post on Instagram

Hamarosan olvashatjátok a cikket az @ahmagazin honlapon! Hogy őszinte legyek, lehet túl nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban. Igaz, tetszett, de nem volt az igazi. Lehet az angol humor nem való nekem, vagy csak a könyv eleje nem volt annyira érthető, izgalmas számomra. Túl kellett jutnom a könyv felén ahhoz, hogy élvezni tudjam. 🤷🏻‍♀️ Ettől függetlenül örülök, hogy elolvastam, hiszen régóta furdalt a kíváncsiság, milyen lehet ez a könyv, na meg a borító! Nagyon király! 😁 . . . #magazin #ahmagazin #agavekonyvek #elveszettpróféciák #terryprachett #neilgaiman #book #booklive #booklover #bookblogger #bookstagram #bookworm #instabook #booklove

A post shared by Benedek Eszter (@esztireads) on

A könyv erőssége számomra egyértelműen a karakterek. Minden egyes szereplő zseniálisan van kitalálva, felépítve és olyan jellemet adtak az összesnek, hogy lehetetlen volt egyébként nem megkedvelni az mindegyiket. A két főszereplő mellett a lovasok, a pokolkutya, a boszorkány és boszorkányvadász és minden további karakter úgy volt megalkotva, hogy valóban elhittem, ebbe a könyvbe teremtettek. Talán a lovasok voltak a legérdekesebbek, hiszen itt igen meglepően egyszerűen nem tudtam őket komolyan venni, már-már szánalmasnak tűntek időnként. Azonban egy hátránya is volt a sok szereplőknek, mégpedig az, hogy sokukat nyomon kellett követni, bepillantást kaphattunk a szemszögeiknek és időnként emiatt össze is kavarodtam, hogy kinél tartunk éppen.

Viszont mindenképpen azt kell mondjam, ez egy zseniális apokalipszis-történet, mindenkinek el kell olvasnia legalább egyszer, hiszen igenis van mondanivalója és számtalan érdekes, egyetemes kérdéssel foglalkozik. Ez a kötet megtanítja nekünk azt, hogy mekkora jelentősége van a szabad akaratnak, hogy ez igenis van és létezik, és hogy mennyire fontos az önálló gondolkodás, a helyes gyermeknevelés. Látnotok kell ennek a könyvnek a zseniális szerkezetét, fantáziáját, de csak akkor, ha már elég érettek vagytok hozzá. Ha fel tudjátok fogni és értékelni az angol humort, ha van hozzá egy bizonyos alapismeretetek, háttértudásotok, hogy megértsetek egy-egy információmorzsát, külsős utalást, mert ha ezek hiányoznak, nem igazán fog tetszeni nektek. Sajnos velem talán az fogott ki, hogy nem mindig értékeltem vagy értettem a fajta humort.

Mindenesetre a regény elérte, hogy felkeltse az érdeklődésem a sorozat iránt, amit mindenképpen meg fogok nézni, kíváncsi vagyok, melyik lesz a nyerő ez esetben. A könyv vagy a széria? Kinek mi a tapasztalata?

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?