Tricia Levenseller – A kalózkirály lánya
Az utóbbi években egyre több ifjúsági fantasy lát napvilágot, köztük olyanok, amelyek izgalmas tengeri kalandokat ígérnek – ezek közé tartozik Tricia Levenseller könyve, A kalózkirály lánya is, melyet egy könyvklub keretein belül olvastunk többekkel.
A kalózkirály lánya egy lendületesen induló történet, amely a kalózélet, a tengeri csaták és a rejtett küldetések világába repíti az olvasót. A borító és a fülszöveg alapján egy igazán Jack Sparrow féle, akciódús kalandra számítottam – és bár bizonyos szempontból ezt meg is kaptam, sajnos mégis volt néhány dolog, ami miatt nem tudtam teljesen elégedetten letenni a könyvet.
Kalózélet, ahogy még nem láttuk?
A főszereplőnk, Alosa, a rettegett kalózkirály lánya, aki nem mellesleg saját legénységgel is rendelkezik. Egy titkos küldetés során elfogattatja magát, hogy ellopjon egy különleges térképrészletet, mivel célja, hogy apja megszerezhesse a legendás kincset Isla de Cantán. A történet ötlete szerintem nagyon jó alapokon nyugszik, már az első oldalak is remekül megteremtik a kalózhangulatot, és az is tetszett, hogy egy erős női karakter áll a középpontban, aki nem várja, hogy megmentsék – mi több, ő irányít. Feminista énemnek ez kifejezetten tetszeni szokott.
A gond viszont ott kezdődött számomra, hogy az egész történet szinte egyetlen hajón játszódik, és bár a tenger közelsége végig érződik, a helyszínek változatossága nagyon hiányzott. Kevés volt az akció, a mozgalmas jelenet – sokszor úgy éreztem, hogy a karakterek egy helyben toporognak, és a cselekmény nem igazán halad előre. A végén levő csavartól pedig inkább csak értetlenül pislogtam, mintsem, hogy „leesett volna az állam”. Túlzottan hirtelen jött, és mintha egy másik könyv világából csöppent volna ide.
Mi lett volna, ha…
Egyik legnagyobb hiányérzetem mégis az volt, hogy kizárólag a kalózkirály lánya, Alosa szemszögéből követhetjük az eseményeket. Ez nem is lenne probléma, ha maga a karakter elvinné a hátán a sztorit – viszont nálam ez sajnos nem működött. Alosa egója, a saját tökéletességének hangoztatása és a Ridennel kapcsolatos folyamatos nyűglődése sokszor inkább bosszantó volt, mint szórakoztató. Úgy éreztem, ez a nézőpont nem hagyja, hogy más karakterek is igazán kibontakozzanak mellette.
Pedig lenne kiben! Riden és két embere, Kearan és Enwen messze a legerősebb mellékszereplők közé tartoznak. Az ő dinamikájuk, szórakoztató attitűdjük mind sokkal érdekesebbé tették számomra a történetet, ha kicsit jobban teret kaptak volna. Nagyon kíváncsi lettem volna rá, mi zajlik Ridenben Alosával, a bátyjával vagy úgy általánosságban az apjukkal kapcsolatban. Miért hűséges a bátyjához, ha nem az a kimondott kalóz alkat? Mert lássuk be, nem az. bennük, hogyan látják ők Alosát vagy éppen a küldetés célját. Ugyanez igaz a kalózkirályra és a másik kalózfejedelemre is – mennyivel izgalmasabb lett volna, ha időnként az ő szemszögükből is beleshettünk volna a történet során!
Könnyed stílus, gyors olvasás
Ami viszont kétségtelenül az írónő erőssége, az a gördülékeny, olvasmányos stílus. A regény szinte magát olvastatja, gyorsan lehet vele haladni, és a párbeszédek is jól pörögnek. Nincsenek túlírt leírások, és a szöveg nem bonyolítja túl magát, így könnyed kikapcsolódásként jól tud működni, főleg, ha valaki épp egy ilyen stílusú könyvre vágyik.
A karakterek közti dinamika – Alosa és Riden között – valóban tartalmaz némi feszültséget, azonban ettől függetlenül nem nevezném romantikusnak a könyvet: a felbukkanó romantikus szál inkább egy könnyed flörtölés marad. Nagyon remélem, hogy a folytatásban Alosa személyisége, karakterfejlődése pozitív irányba változik és kissé előrébb mozdítja ezt a kapcsolatot.
Gyors hullámok, hiányzó mélység
A kalózkirály lánya egy alapvetően szórakoztató regény, erős hangulattal és egy olyan főszereplővel, aki legalább annyira szerethető, mint amennyire megosztó. A világépítés és a karakterdinamika szikrái megvannak benne, de számomra több kellett volna: több helyszín, több akció, és legfőképp több nézőpont. Aki könnyed kalózos fantasyre vágyik, annak jó választás lehet – de ha valaki mélyebb történetre, részletes világépítésre és komplex karakterekre vágyik, az valószínűleg kicsit csalódni fog.
