Könyvek

Stephen Chbosky, Egy különc srác feljegyzései – A modern Zabhegyező

“Az ​”Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.”

Bevallom, a Papírvárosok után kicsit féltem megnézni az Egy különc srác feljegyzéseiből készült filmet, hiszen maga a könyv van olyan jó, mint John Green regénye, az adaptációja mégis csapnivaló lett. Azonban jelen esetben igen kellemeset csalódtam.

Stephen Chbosky nevét az idei  A szépség és a szörnyeteg valamint a Beavatott-sorozat harmadik, A hűséges című filmje kapcsán hallhattuk, 2012-ben pedig vászonra vitte a “modern Zabhegyező”-ként is ismert drámát.

Nagy valószínűséggel azért sikerült olyan jól, mert a rendező és a szerző egy és ugyanaz az ember. Ha te írod a forgatókönyvet is, könnyebb kiválasztani a fontos jeleneteket és elemeket, hiszen nem kell belelátnod az alkotó fejébe hogy tudd, mit akart átadni leendő nézőinek.

Logan Lerman, akit főleg a Percy Jackson filmekből ismerünk, tökéletesen átadja Charlie zavarát, a melankólikus és néha filozófikus gondolatait, a benne dúló viharról nem is beszélve. Jómagam már hozzászoktam Poszeidón fiának viccelődő, flegma és hősködő személyiségéhez, így igen különös volt egy félénk, a kamaszkor viszontagságait megtapasztalni készülő fiút látni, de azt kell mondanom, nem találtam semmi kivetnivalót a játékában.

Emma Watsonhoz, legalábbis én úgy érzem, az erős személyiségű karakterek illenek, akik valakinek biztos példaképként fognak szolgálni. Sam ilyen volt, vicces, együttérző, de komoly, és Hermionéhez hasonlóan ő szintén mondott olyanokat, amiket a nézők illetve az olvasók némelyike idézni fog legalább egyszer. Szeretem az ilyen szereplőket, és Emma valahogy tényleg át tudta adni annak a jelenetnek a lényegét az alagútban, ahogy kitárt karokkal énekli a sokáig ismeretlen dalt, hogy nincsenek korlátok.

Valamint, bár ezt az egy filmet láttam tőle, de Ezra Miller tökéletesen megtestesítette azt a viccelődő de belül összetört, a körülmények ellenére igencsak magányos és okos Patricket. Őneki sikerült az, ami a Papírvárosok Benét játszó színésznek nem: megmutatni a karakter lényegét, és nem komikus mellékszereplővé változtatni azt.

Szóval igen, ez is lehetséges. A film millió üzenetet adott át, ami sokáig elgondolkoztatja az embert, de közben beillett egy délutáni vagy koraesti másfél órás mozinak. A könyv szerelmesei sem fognak csalódni, ha megnézik.

Nektek hogy tetszett az Egy különc srác feljegyzései? Ki volt a kedvenc szereplőtök illetve szerintetek mi volt az adaptáció legnagyobb, igazi tanulsága, üzenete?

Moly, Leiner Laura Hivatalos Honlapja, Türkiz Bagoly, CinemaKlub, Mozi24

Hozzászólások