Julia Kelly – Az ​utolsó kert Angliában

Hogyha szereted a természetet és egy olyan regényt keresel, amivel ki lehet kapcsolódni vagy egyszerűen csak nem kell gondolkodni, akkor tökéletes élményt nyújthat neked Julia Kelly regénye, Az ​utolsó kert Angliában. A történet könnyed, az írónő pedig nagyon hangulatosan kalauzol vissza minket a 21. századból egészen az 1900-as évekig, egyetlen birtok segítségével.

A történetről

A történt három idősíkon játszódik. Az első napjainkban, amikor is Emma Lowell azt a megbízást kapja, hogy renoválja a hatalmas Highbury-birtok kertjét, amit egykor a híres Venetia Smith tervezett. Ez volt Angliában az utolsó olyan kert, amit ő készített, ráadásul alig maradt fent erről valamiféle dokumentáció. Emma hatalmas boldogsággal veti bele magát a tervekbe, miközben azon ügyködik, hogy megfejtsen bizonyos titkokat, a birtok múltjával kapcsolatban.

Mindeközben 1944-be is bepillantást nyerhetünk, mikor a hadsereg rekvirálja a birtokot, így egy kórház válik az épület nagy részéből. Ez bizonyos szempontból a kertre is kiterjed, így az se őrzi meg egész mértékben a híres tervező teljes munkájának gyümölcsét. Míg a napjainkban történő cselekményt Emma szemszögéből követhetjük nyomon, addig ezen az idősíkon Highbury House szakácsnőjének gondolataiba, illetve az akkori úrnő nehézségeibe is bepillantást nyerhetünk Beth Pedley mellett, aki Highbury mellett önkénteskedik egy farmgazdaságban.

Végezetül pedig 1907-ben járunk, ahol a híres Venetia Smith azt a megbízást kapja, hogy alkossa meg a hatalmas Highbury-birtok kertjét. A feladat azonban nem zökkenőmentes. Venetia amennyire élvezi a munkát, annyi problémával is meg kell birkóznia, mi pedig mindezt nyomon követhetjük Az utolsó kert Angliában során.

 

A kezdetekben valamiért meg voltam győződve arról, hogy három nő szemszögét követhetjük nyomon, ezért teljesen meglepődtem, mikor ez a szám kibővült öt személyre. Picit féltem attól, hogy ez a sok “főszereplő” és szereplő elviszi a történetet és bele leszek zavarodva, hogy ki kicsoda, de ez a veszély egyáltalán nem állt fent. Julia Kelly törekedett arra, hogy minden szépen átlátható legyen, okosan és megfontoltan vezette be az olvasót a különböző korokba, így ez a sok nő kifejezetten élvezetes volt.

Izgalmas volt nyomon követni, hogy hogyan érvényesülnek ezek a nők a különböző korszakokban, hogyan állják meg a helyüket egy férfiak uralta világban, háborús időszakban, vagy éppen a mai korban, ahol egy kevésbé keresett szakmában szeretnénk elhelyezkedni. Bár mindegyik szál a Highbury-birtokhoz kötődik, mégis egyedi volt mindegyik.

Ez az a könyv, amit akkor olvasol, ha tényleg ki szeretnél kapcsolódni.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem volt kifejezetten akciódús regény, azonban számomra mégis lebilincselő volt olvasni ezekről a sorsokról. Az akció helyett volt itt bőven tervekből, elhatározásból, szerelemből és bizony rejtélyből is, ami viszont kárpótolja az arra vágyókat. Ráadásul az írónő nagyon aprólékosan dolgozta ki az egyes történetszálakat, amiket nagyon furfangosan kapcsolt össze.

A kötet erőssége tehát egyértelműen az, hogy a karakterek zseniálisan vannak kidolgozva, aminek köszönhetően könnyen bele tudunk helyezkedni a különböző korokba és személyiségekbe. A tájleírások zseniálisak, az pedig, ahogyan a természetről, a virágokról beszél, garantáltan meghozza a hangulatot ahhoz, hogy kimenjen az ember a természetbe és tegyen egy sétát vagy csak ott folytassa az olvasást.

Ha te is szereted a növényeket, vagy téged is elvarázsol egy gyönyörű kert és szívesen sétálnál benne, akkor az alaphangulatod már meg is van az Utolsó kert Angliában című könyv olvasásához. Könnyed és laza olvasmány bonyodalmak nélkül, amely pont arra elegendő, hogy egy kicsit lelazulj.

A recenziós példányért köszönet a Next21 Kiadónak!

Dolly Alderton – Szellemek

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?