Filmek

Filmajánló: Cat Person (2023)

Hogy is tartja a mondás? A félelem az elme gyilkosa? A pszichológiai thrillerek mindenképp alátámasztják ezt. A tipikus ijesztgetős filmek mellett azok vannak ránk legnagyobb hatással, amik lehetséges “szörnyeket” állítanak be főgonosznak. Csapdába esést, emberrablást, valakinek az elvesztését és még sorolhatnánk. Első ránézésre a Cat Person-ről nem gondolnád, hogy bármi köze is lenne a műfajhoz. A benne szereplő veszélyek azonban sokkal közelebb állnak a valósághoz, mint hinnénk. Persze pont ez a lényeg. Már az elejétől kezdve félsz.

Aki bújt aki nem a randi világában

A 2023-ban vetítőre került thriller alapját egy meglehetősen rövid, ám annál kellemetlenebb novella képezi. Főszereplőink Margot (Emilia Jones) és Robert (Nicholas Braun). Előbbi elsőéves egyetemistaként egy művészfilmeket vetítő moziban dolgozik büfésként, utóbbi pedig ebbe a moziba jár időnként. Kapcsolatuk a kezdetektől fogva döcögős, leginkább SMS-eken keresztül beszélgetnek, ám Margot végig attól tart, a férfi megtámadja, amint egyedül vannak. Ahol a novella véget ér, ott a film továbbfűzi a történetet. Azonban a vége ugyanolyan nyitott marad mind a kettőnek, lehetőséget adva a néző félelmeinek, hogy váratlanul megjelenjenek. A történetet mindvégig Margot szemszögéből követhetjük figyelemmel, éppen ezért a félelmének egy felnagyított, görbe tükör elé tett verzióját látjuk. Hogy ez a félelem valós-e vagy sem, nem tudhatjuk.

A cselekmény egy ponton lavinává alakul, és hiába tudjuk külső szemlélőként, hogy mi hogyan akadályoztuk volna meg az elszabaduló káoszt, utólag könnyű okosnak tűnni, főleg, ha nem a félelmeink irányítanak minket. A film harmadik felvonása másoknak negatívként jött le amiatt, milyen gyorsan vált a történet romantikus vígjátékkal kevert thrillerből valami másba. Azonban rengetegen mutatják fel a Cat Person megnyerő elemei között azt, hogy mindkét nem számára tartogat szereplőket és helyzeteket, amikkel könnyű azonosulni, emellett pedig a két műfaj közötti váltakozás is hihetően van megcsinálva, nem mondható döcögősnek a történet egyszer sem. A hangulat szinte mindig kellemetlen, hűen az eredeti történethez és a film mondandójához.

Idegtépő, fordulatokkal teli

Meglehetősen ritkák azok a filmek, amikről alig lehet mondani bármit is anélkül, hogy lelőnénk a poént. Viszont a Cat Person pont ilyen. Akiknek bármilyen mértékben ismerősek az olyan filmek, mint a Promising Young Woman (2020), a Fresh (2022) vagy a Fair Play (2023), azok képesek összekötni a pontokat. Ha ez a három film tetszik, a Cat Person is tetszeni fog. A szexualitás, a feminizmus általában a fókuszban van, azonban itt eltörpülnek a félelem mellett.

Több olyan mellékszereplő is megjelenik, akikről a novellában csak egy félmondatig emlékezik meg a narrátor, azonban itt kidolgozottabbak és többet hozzátesznek a történethez. Margot szobatársa, a barátai, a szülei – mindannyian elmondják a saját történetüket, és ha a stáblista kezdetekor egymás mellé tesszük őket, összeáll belőlük a film üzenete. A félelem jobban irányítja az életünket, mint hinnénk. Felnagyítja önmagát egészen addig, amíg már nem tudjuk megkülönböztetni a valóságot a fantáziavilágtól. Ez van, hogy megállít minket abban, hogy teljesebb életet éljünk, máskor viszont olyan tettekre sarkal minket – pozitívra és negatívra egyaránt – amik józanon meg sem fordulnának a fejünkben.

Emilia Jones-t a Locke & Key című fantasy-horror sorozatból, míg Nicholas Braun-t az Egy különc srác feljegyzései filmadaptációból ismerhetjük. Közös színészi munkája leginkább úgy írható le, hogy kerülgetik egymást, mint macska a forró kását. Robert szinte végig semleges és alig tudunk róla valamit, míg Margotnak minden az arcára van írva, ugyanakkor a cselekedetei időnként pont az ellenkezőjét sugallják, aminek az eredménye egy hihetetlenül realisztikus, zavaros kapcsolat. A mellékszereplőket játszó színészek hasonlóan tehetségesek és sikerül mély nyomot hagyniuk a nézőben, jelenjenek meg bármilyen rövid időre is a képernyőn. A karakterek nincsenek túljátszva, megvan a maguk története a kamera látószögén kívül is, ezáltal képesek egy-egy, a főszereplőkéhez hasonló utazáson és karakterfejlődésen végigmenni, tapasztalatokat szerezni és új dolgokat megtanulni a környezetükről és magukról is. Ha a kellemetlen főszálért nem, a mellékszálakért mindenképp érdemes megnézni a filmet – viszont azok, akik nem igazán néznek thrillereket, készítsenek be valami könnyedebb mozit későbbre, hogy az enyhíthesse a Cat Person okozta félelmet.

Szociopata bullterrier szemén keresztül gyarló fajunk | Ken Greenhall – Pokolfajzat

Hozzászólások