Szociopata bullterrier szemén keresztül gyarló fajunk | Ken Greenhall – Pokolfajzat
Az Agave Könyvek ezúttal a klasszikus horror rajongóinak kedvezett és elhozott nekünk egy méltatlanul feledésbe merült, még eredeti megjelenése idején is kevéssé elismert horrort, Ken Greenhall Pokolfajzat című könyvét, melynek főszereplője Baxter, egy szociopata bullterrier.
A történetről
A Pokolfajzat főszereplője Baxter, a bullterrier, aki a tökéletes gazdát kutatja. Ennek érdekében pedig semmitől nem riad vissza, pláne újonnan felfedezett testi ereje fényében. Egyre gyakrabban fantáziál arról vajon mi lenne a sorsa, ha a jelenlegi gazdája – akit csak öregasszonynak hív – egyszer csak leesne a lépcsőről és betörné a fejét. Vajon befogadná őt a szomszédban élő szimpatikus fiatal pár?
A gondolatokat tettek követik, amik egy olyan cselekményláncolatot indítanak be, aminek kérdéses, hogy mi lesz a vége és ki lesz a nyertese.
Az esendő emberi faj
Azt viszont már fontos az elején leszögeznünk, hogy aki véres, hentelős horrora számít, annak nem ez a könyv lesz élete olvasmánya. Ezt a történetet a helyenként idegborzoló narráció és Baxter nézőpontja teszi érdekessé. Az írói stílusnak köszönhetően nagyon egyszerűen bele tudunk helyezkedni a kutya fejébe és a szemén keresztül mindenféle szépítés nélkül láthatjuk a fajunkat annak, ami: esendőnek és néhol szánalmasnak.
Bizarr történet, amely különleges nézőpontból láttatja az emberi fajt.
A történetnek tehát inkább azaz erőssége, hogy egy külső nézőpontba helyezkedve láthatjuk saját magunkat. Emellett persze tartalmaz horrorisztikus elemeket, és jó néhány trigger warning-jelenetet is. A félelmet itt leginkább az gerjeszti, hogy ráébreszt minket, sokszor milyen kiszolgáltatottak és ostoba döntéseket hozók vagyunk. Illetve, hogy milyen feltétel nélkül megbízunk háziállatainkban, akik sokszor sokkal erősebbek fizikailag, mint mi.
De vajon tényleg szeretik-e az emberek az állatokat? tűnődött Jason, miközben a szeméttelep felé autózott a szürkületben. Nem, gondolta. Igazából saját magukat szeretik, önmaguk visszatükröződését az állatokban. Semmi csodálatra méltó nincs egy ilyen típusú kapcsolatban. Túlságosan egyoldalú.
A történet a végére egy kerek egésszé áll össze, nagyon tetszett a keretes szerkezet, az első és az utolsó fejezet összecsengése, amit olvasva felmerülhet a kérdés; az állat vagy az ember a valódi szörnyeteg?
Szereplők
Kedvenc szereplőt viszont elég nehéz választani, hiszen szinte mindegyik ember, akit Baxter szemén keresztül látunk gyenge jellem és szinte soha nem képes tanulni a hibáiból. A kutya fejébe viszont nagyon kényelmesen bele tudunk helyezkedni az írói stílusnak, a rövid, egyszerű mondatoknak köszönhetően. Olyannyira, hogy egy idő után már-már kezdjük érteni a logikáját is…
A történetvezetésre sem lehet panaszunk, az epizodikus részek, ahogy a gazdák váltogatják egymást, valamint a bizarrabbnál bizarrabb történések (főként a kötet második felében) nagyon könnyen olvashatóvá teszik a könyvet.
Lehetséges, hogy a bizalom valamiféle bátorságot foglal magába?
Vélemény
Összességében elmondható, hogy Ken Greenhall Pokolfajzat című könyve egy tényleg méltatlanul mellőzött kötet, ami akár kezdő horror olvasóknak is ideális lehet, hiszen kevés véres jelenettel dolgozik, viszont a műfajhoz illően érzelmileg felkavaró és olyan kérdéseket vet fel, amin még napokkal olvasás után is rágódik az ember.
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!