E. L. Karhu – Bátyámnak
Kevés az olyan különleges kapcsolat két ember között, ami felveheti a versenyt a testvéri kötelékkel. Ennek persze megvan a maga íve, és a közösen töltött gyerekkor után végül mindenki elkezdi élni a saját életét. E. L. Karhu finn írónő regénye, a Bátyámnak azonban egy furcsa, és néha egészen sötét történetet mesél el egy testvérpárról, ahol az utolsó lépés úgy látszik, eddig még nem következett be.
A Bátyámnak középpontjában egy húg áll, akinek nagy mértékben az istenített fiútestvér körül forog a felnőtt élete. Az ő történetét ismerjük meg, a címszereplőt is csupán az ő szemszögéből látjuk, és rövid idő után kiderül, hogy kettőjükkel valami nagyon nem stimmel.
Egy különös testvéri kötelék
Sok tekintetben a regény két névtelen főszereplője nem is különbözhetne jobban egymástól. Adott a karizmatikus és vonzó báty, aki minden nap újabb, csinosabbnál csinosabb lányokkal érkezik haza, akikre csak úgy nagyvonalúan „esetlegekként” hivatkozik. Emellett pedig ott van a főhősünk, aki se nem vonzó, se nem szép – az egész történet ezzel az ellentéttel veszi kezdetét.
Már maga a cím is erős utalás a Nővéremnek című filmre – ezt egyébként nem magunktól kell kitalálni, a főszereplő maga tesz erre egy konkrét megjegyzést szintén a történet elején, épp úgy, mint egyébként a későbbiekben több más ismert vagy kevésbé ismert mesére. Ez nagyjából előrevetíti, hogy mi vár ránk: féltékenység, vágy, víkendek és meglepően sok szexualitás. Utóbbi leginkább csak eszköz arra, hogy felerősítse azt a kellemetlen érzést, ami áthatja az egész könyvet. A féltékeny húg története leginkább egy hullámvasúthoz hasonlít, ahol még a leghétköznapibb helyzetek is gyakran kifejezetten abszurd végkifejletbe torkolnak.
A Bátyámnak hősnője a saját, különös világában létezik, és néha már szinte nem is lehet tudni, hol a határ a képzelet és a valóság között. Egyrészt éli a szürke hétköznapjait, dolgozni és boltba jár, nézi a kedvenc sorozatát és végzi a házimunkát a bátyja körül, másrészt viszont a munkahelyéről és a boltokból is rendszeresen lop, rendet bont és szüntelenül a bátyja és annak mindenkori barátnői után koslat és szabotálja a neki nem tetsző „jelölteket”. A főhős ezt egyfajta személyes kereszteshadjáratként vagy gondosan kitervelt bosszúként fogja fel, miközben leginkább haragszik az egész világra.
Töredékek
Nehéz a szereplők közül bárkivel is igazán empatizálni, és az írónő egészen biztosan nem könnyíti meg a dolgunkat. Egy-két kivételtől eltekintve a szereplőknek még nevük sincs, csupán minőségük – báty, munkatárs, haverok és különböző jelzőkkel ellátott „esetlegek”. A főhőst leszámítva leginkább két férfit ismerhetünk meg: a már sokszor emlegetett félisten státuszú bátyot, aki a nők bálványa, és a kissé szerencsétlen svéd Leót, a húg elsőszámú hódolóját, aki bármit megtenne érte, és akivel kedve szerint játszhat. Tulajdonképpen ők ketten állnak igazi ellentétben egymással, és mindennek a közepén pedig ott van a keserű, könyörtelen és számító húg, akit a külseje miatt mégis mindenki lesajnál.
A regény egyébként viszonylag dinamikus és könnyen olvasható. Kevés számozott fejezet van, de azok hosszabb-rövidebb szövegszakaszokra vannak tagolva, mintha csak gondolatfoszlányokat olvasnánk. A fordulat csak az utolsó negyedben következik be, és a könyv addig esetenként monotonnak is tűnhet, de a terjedelme miatt ez sem feltétlen zavaró. Az amúgy sem túl hosszú könyvnek tehát viszonylag hamar a végére lehet érni. Az viszont korántsem biztos, hogy az olvasmányélmény hasonlóan könnyed lesz.
A Bátyámnak szerzője
E. L. Karhu finn drámaíró, akinek Magyarországon a Bátyámnak című, 2021-ben debütáló regénye jelent meg először. A szerző Helsinkiben és Németországban is tanult drámaírást. A Bátyámnak egyébként korábban dráma formájában is színpadra lett állítva.
A recenziós példányt köszönjük a Metropolis Mediának.