Natalie Haynes – Ezer hajó

Idén jelent meg a General Press Kiadó jóvoltából Natalie Haynes regénye, az Ezer hajó! A könyv gyönyörű, matt felületű, keménytáblás kivitelben érkezett a magyar olvasóközönség elé, Szántó András fordításában.

Nagyon ritkán olvasok az ókori görögökről, azonban az Ezer hajó olyan csodálatosan szép, hogy egyszerűen vonzott magához. Csak hab volt a tortán, hogy Natalie Haynes regénye női szemszögekből meséli el a trójai háborút, amire így különösen kíváncsi voltam, hiszen ez egy igen ismert és valljuk be, népszerű téma, sok-sok feldolgozással. Az írónő viszont úgy érzem, nagyszerűen építette fel a történetet.

Számtalan történet, egy háború

Az Ezer hajó több kisebb egységből, novellából áll, számtalan  női karaktert felsorakoztatva. Röviden bár, de mindegyikük életét megismerhetjük. Azt, hogy milyen kapcsolatba állnak Trójával, hogyan keveredtek bele a háborúba – egy férj vagy édesapa,  esetleg egy eskü miatt. Pontosan emiatt a szerkezet miatt nem lineárisan halad a történetvezetés, hanem össze-vissza, amely a végén egy kerek egészet alkot. Picit furcsa volt az elején, azonban hamar rájöttem, hogy ez jól áll a könyvnek, tetszett a kuszasága és az, hogy ilyen sok szemszögből áll össze a háború.

Szívfacsaró volt olvasni, hogy bár ezek a nők sorban vesztették el a szeretteiket; édesapjukat, édesanyjukat, férjeiket és fiaikat, mégsem tudták őket meggyászolni. Meghaltak vagy fogságba estek, utóbbiként pedig a férfiak szolgáivá, játékszerévé kellett válniuk. Olvashattunk benne például Pentheszileia-ról, aki amazon volt és egy igazi harcos által akart elesni, és Hekabéról, a trójai királynőről, hogy mi lesz vele, miután férje meghal. De feltűnik még Andromakhé, Briszéisz, Kasszandra és Khrüszéisz is.

Ismerős történet, eddig ismeretlen szemszögből

Sok történet ismerős lehet azoknak, akik tisztában vannak a görög mitológiával, hiszen Natalie Haynes nem alkotott új történetet. Odüsszeusz, Akhilleusz és a többi férfi által ismerhetik az olvasók a női karakterek sorsait, azonban nem ilyen megközelítésből. Az írónő szerette volna megragadni a családtagjaikat sirató asszonyok, egyedül álló nők érzelmeit, gondolatait és úgy gondolom, ez sikerült is. Igaz, egy-két sztori picit lehetett volna hosszabb és tartalmazhatott volna több mélységet.

Aki esetleg kevésbé jártas a mitológiák terén, mint én, azoknak nagy segítség lehet a kötet elején szereplő névlista, ahova szükség esetén vissza lehet keresni, hogy az adott személy, istenség kicsoda. Így aki esetleg attól félne, hogy azért nem élvezné a könyvet, mert nem tudja kicsoda Hekabé vagy Kalliopé, az is bátran a kezébe foghatja.

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Mary Jo Putney – Hazatérés

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?