Művészsarok Vers

Érzéketlen snittek

By

Érzéketlen snittek

Meg nem történt randevúnk helyszínén ülnénk,
Míg az órák hatról hétre váltanak.
Nagytotálban látnám, ahogy megérkeznél
Majd rámszűkül a kamera és keserű mosollyal nézlek.
Bókjaimmal dicsérhetném betanult mosolyod.
Köszönésként elfogyasztanánk a semmi maradékát,
Megjátszott érdeklődéssel ülnénk egymással szemben,
Másokról magamra terelném üres tekinteted,
Más párok azonban legeltetnék  rajtunk.
Kik irigykedve, kik elismerőn figyelnék,
Azt, ha lett volna egy ilyen közös esténk.
Boldognak tűnnék, felvenném eldobott, üres mosolyod
Egy elfelejtett randevúnak tekintenéd
Talán már mással szemeznél…

A parkban ülünk.
Egy üveg bor társaságában hagyjuk, hogy vállunkra telepedjen
Holmi megmagyarázhatatlan érzés.
Te engem, én téged kereslek minden újabb szavunkban.
Vágyakozva érek üvegünk ajkához
Kortyolok és enyémről tiedhez ér,
én meg irigylem, hisz megkapta, ami nem lehet az enyém.
Mert észre se vettem, mennyire örülnél ha tovább mennék.
Minden jónak tűnt, színes, élettel telt,
De színlelt volt és szürke és üres
Mikor hatról hétre váltottak.
Részeg szavad kegyetlenül és őszintén ér.
Nem vagyok én senki, egyszerű és fiatal maradok számodra.
Tőrt adsz kölcsön, csalfa mosollyal hátam közepén felejted.
De nem teszek semmit, hagynám, szenvednék
Mert tőled van, még akkor is, ha felejteném inkább ezt az estét
Elfelejteném ezt a randevút
Ami meg sem történt.

Forrás: https://hu.pinterest.com/pin/180777372519102126/

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: