Sarah Pearse – A pihenőhely
A karácsonyi időszakban két thrillert is volt szerencsém elolvasni Sarah Pearse-től. Az írónő mindkét könyve nagy hatást gyakorolt rám, ám ezúttal A pihenőhelyről írtam Nektek bővebb véleményt.
A pihenőhely történetéről
A nyomozóként tevékenykedő Elit Warner a svájci Alpokban tett kiruccanása után újra munkába áll. Nem sokkal a hivatásához történő visszatérése után egy szigetre szólítják. A wellness pihenőhelyre tett látogatását egy tragikus haláleset idézte elő, ami eleinte balesetnek tűnt, viszont hamar kiderül, hogy gyilkosság történt. A szigeten korábban egy sorozatgyilkos szedte az áldozatait, illetve a sziget ismertetőjegye egy Kaszásnak kinéző szikla, amely egy átok hiedelmét hordozza. Mindezek ismeretében Elinnek oka van azt feltételezni, hogy a történelem megismétli önmagát, ezért minél hamarabb ki kell derítenie, hogy mi áll a rejtélyes gyilkosságok mögött.
A cselekmény két szálon fut. Egyfelől Elin nyomozását követhetjük végig, másrészt pedig a pihenőhelyen megszállt fiatalokból álló csoport közötti feszültséget ismerhetjük meg. A halálesetek a megismert karaktereket érintették elsősorban, ami temérdek megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. A szigetet övező pletyka, miszerint a Kaszást ábrázoló szikla egyfajta átok jelképe, egy iskolát érintő tűzvész és egy tinédzsereket lemészároló gyilkos híre mind hozzájárultak a történet rejtélyességéhez.
Ez a thriller kevésbé hátborzongató, mégis belemászik az ember gondolatába
A könyv első fejezetétől kezdve érezhető a feszültség. Az írónő folyamatosan adagolja a rejtélyeket, amelyek végig fenntartották a figyelmemet. A történet baljós hangulata éreztette, hogy egy bűnügyi regényt olvasok, azonban egyáltalán nem okozott rettegést, inkább izgalmat váltott ki belőlem. Más krimi és thriller esetében azt éreztem, hogy félek, rémálmaim lesznek és nem hagy nyugodni a brutalitás gondolata. Viszont ennél a könyvnél egyáltalán nem éreztem ezt. Izgultam, hogy a sok apró információmorzsa hogyan fog összeállni egy teljes egésszé a történet végére, emiatt nem is tudtam letenni a regényt. Abszolút lebilincselt, a rabjává váltam.
A történet tele van csavarokkal, amelyek minden oldalon váratlanul meglepnek
Végig amíg olvastam még csak ötletem sem volt, hogy ki állhat a gyilkosságok mögött, mert minden fejezet végén fény derült valami rejtegetett információra. Ezek sosem hagyták, hogy 5 percnél tovább éljen egy-egy elméletem a gyilkos kilétéről és az indítékokról. Kétségtelen, hogy az írónő fantasztikusan bonyolítja a szálakat, szépen adagolja az infókat. Nem kell a regény végére érni, hogy leessen az állad, mert minden fejezet végén a földről kell felkaparnod!
Sarah Pearse könyvei inkább az érzékenyebb lelkeknek való
Nem állítom, hogy nem borsódzott a hátam olvasás közben, de egyáltalán nem váltott ki belőlem rossz érzéseket. Nem a zsánerem a krimi és a thriller műfaja, mégis faltam az oldalakat. A történetben nem a gyilkosságok keltették fel az érdeklődésemet, hanem a rejtélyek megfejtése és a nyomozás menete.
Én azt gondolom, hogy azok, akik nem szoktak gyakran ilyen jellegű könyveket kézbe venni hamarabb megkedvelik, mint azok, akik rendszeresen olvasnak ebben a műfajban. Nyilván semelyik regény sem tökéletes, ebben a regényben is volt néhány buktató, de nekem nem volt annyira szembetűnő, mint egy krimikedvelőnek.
Ezért bárkinek merem ajánlani ezt a könyvet, aki kicsit szeretne elszakadni az olvasási szokásaitól, mert ez garantáltan megragadja azoknak a figyelmét is, akik nem is gondolnák!
Illetve mindenképp ajánlom a figyelmetekbe az írónő másik könyvét is, amelyről ide kattintva olvashattok bővebben!