Vers Archívum – AH magazin

Török Eszter: Sikerember

Könnyű neked, könnyen megy Néha fáj csak, bárcsak! Nekem is így menne, De nem megy sehogy Sehol vagyok Csak fájok.

Alamuszi, papucs férfiak tárháza. Rideg, buta emberek csőlátása. Barátnak hitt személyek, kik talán sose léteztek. Hátba támadnak, szívedbe lyukat

Megtört lélekkel haladok tovább utamon. Nem veszek már részt több őrült, bolond futamon. Mint tenger hullámai, úgy csapkodtak érzelmeim

Térden csúszó önbecsülés. Ön becsül. És? Ez kinek lehet érdekes? Érdektelenségbe fullad minden úszni tudó, mégis pánikoló kreatív ötlet. Cseppenő

Elhagyatott kikötő, szeles éjszakák Vad hullámok mosta, kopár kősziklák Magányos kis hajó ringatózik némán Partra vetette Őt is a felbőszült

A semmi közepén Itt vagyok én. A semmi közepén. Nem törődik velem senki. Lehet, jobb lenne Odafenn, ni. Itt vagyok

Bűntudat kopog az ablakon az esőbe vegyülve, és én csak hallgatom. Az éjszaka lecsorog az ereszen, egy pocsolyába toccsan,

Féltestvérem vagy. Még lehet nem is sejted, hogy tested, véred, gyomrod, májad, veséd, minden sejted vagy véredényed, valahol olyan,

Ez az életünk, és hogyha mást nem, legalább a refrénnél tomboljunk életvidáman.

semmi sem lehe semmi sem lehet semmi sem lehetetlen mosoly szünet egymás szemébe nézés mosoly félre állok félreállok lábraállok mosoly