Bird Box filmkritika
A 2014-ben megjelent könyv alapján készült filmet, rengeteg lelkes és kíváncsi filmrajongó várta. Már a Bird Box című könyv kiadása után, hamar elkeltek a megfilmesítési jogok és még abban az évben meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára adott díjat, amelyből még nem készült film. Ezek után 2017-ben derült ki, hogy a Netflix vette szárnyai alá a regényt, hogy filmet csinálhasson belőle, ami pedig 2018. december 13-án meg is jelent a kíváncsi közönség nagy örömére. De megérte-e ennyire várni?
Kezdjük azonban még az elején. A történet lényege, hogy a főszereplő, Malorie (Sandra Bullock), az első gyermekét várja, miközben a testvérével menekül a nemrég kezdődött káosz elől, amely világszerte kitört. Ismeretlen lények jelentek meg, amelyek öngyilkosságra késztetnek mindenkit, aki látja őket. Végül főszereplőnk egy idegen házban talál menedéket, néhány ismeretlen emberrel együtt, akik igyekeznek túlélni a körülöttük zajló eseményeket.
Az egész alapszituáció nyomasztó, hiszen azért egy ember nehezen tudja elképzelni, milyen lehet csukott szemmel járni a világban, és azzal a tudattal élni, hogy egyetlen rossz pillantás és a saját életünknek, mi magunk fogunk véget vetni. Ha ez még nem volna elég a történet főszereplőjének nemcsak saját magára, de az idő közben megszületett gyerekekre is vigyáznia kell. A feszültség ebben a helyzetben, történetben létfontosságú és ahhoz, hogy a film igazán élvezhető legyen, meg kell teremteni. Ez azonban sajnos nem sikerült, ugyanis néhány jó pillanaton kívül, nem éreztem azt, hogy ez valóban egy olyan horror lenne, amire azt mondjam: ezt megérte megnéznem. Közel sem járt ehhez.
Nem azt mondom, hogy rossz film volt, mert nem kifejezetten volt az, azonban többre számítottam és ezt szerintem a legtöbb ember nevében elmondhatom, aki látta a filmet. Emellett azt is meg kell említeni, hogy ennél sokkal jobb is lehetett volna, ez a tudat pedig elég zavaró, ha arra gondolok, mennyi mindent ki lehetett volna hozni a filmből, ami nem sikerült. Valahogy nem tudták megteremteni azt a feszültséget, ami szerintem alappillére lehetett volna a filmnek, emiatt pedig az egész elcsúszott. Nem sokszor éreztem azt, hogy én valóban félnék vagy izgulnék, hogy mi fog következni. Amikor pedig képes volt belőlem reakciót kiváltani, az is azért volt, mert Sandra Bullock csodálatosan játszotta a főszerepet és sajnos, nem sajnos ő vitte a hátán az egész filmet. Az egyetlen dolog, ami miatt igazán tudtam izgulni és szorítani, az ő karaktere volt és akármennyire is jó volt ez, kevés volt. Nekem legalábbis mindenképpen. Még azt sem mondhatom, hogy olyan filmnek tökéletes lenne, ami egyszerűen csak arra épít, hogy milyen ez az apokaliptikus helyzet, ugyanis nem sok információt kapunk magáról a világról, ami kialakul az öngyilkossági hullámok után.
A megalkotott világból annyit látunk, hogy körülbelül a film feléig a házban vannak, majd egy kicsit érdekes váltást követően már eltelt öt év. A kinti helyzetekről nincsenek információink és olyan jeleneteket se nagyon mutatnak, ami által a fejünkben összerakhatnánk, hogy mennyi embert is ért el ez az egész és mit kezdenek azzal, ami történt. A film elején is maximum tíz percet kapunk a káoszból, míg a fontosabb szereplők az utcán vannak. Amint a ház biztonságába kerültek, hirtelen minden lecsendesedik, és semmit nem mutatnak, ami szintén túl éles vonal a történések között. A film tehát rettenetesen siet és mindent meg akar mutatni, azonban éppen emiatt alig tud megmutatni nekünk bármit is. Ezen felül megkaptuk az összes tipikus karaktert, amit csak egy ilyen film elbír.
Természetesen a történetben benne van a férfi, akiről már a legelején tudhatjuk, hogy ő bizony nagy dolgokra hivatott és tudjuk, ki lesz az, akivel majd egymásra találnak. A színész egyébként tökéletes választás volt ehhez a szerephez, Trevante Rhodes jól is játszotta a jeleneteit a probléma csak maga a szereplő tipikus jelenléte és várható (a film elején rögtön kiderülő) önfeláldozása volt. Ezen felül kapunk egy elégedetlen, negyvenes évei közepén járó kötekedő férfit, aki ennek tetejében még alkoholista is. A választás ebben az esetben is teljesen megállta a helyét, ugyanis John Malkovich tökéletesen illett a szerephez és jól játszott, de erre azért számíthattunk. Van egy okostojás (Lil Rel Howery), aki információkkal látja el a csapatot, egy lázadó fiatal (Machine Gun Kelly) akinek a házba érve a gyógyszerek átnézése az első dolga és tökös rendőrnő (Rosa Salazar), aki történetesen lelki társra talál a gyógyszeres lázadó személyében. Sajnos egyrészt nincsenek úgy bemutatva a mellékszereplők, hogy véleményt lehessen alkotni róluk azon kívül, hogy ki az, aki szimpatikus és ki nem, másrészt pedig annyira nem fókuszál rájuk a film, hogy szerintem nem is akarják, hogy bárki is véleményt alkosson róluk. Mindenesetre egy szereplő van, akit ki tudok emelni, az pedig Malorie, a már említett főszereplőnk.
A történet elején a nő egy ellenszenves és rideg emberként volt ábrázolva, ami megmaradt a végéig, mégis érezni lehetett valami apró és finom változást. Leginkább az volt érdekes, hogy az ő karakterfejlődését nem csak az apokaliptikus helyzet váltotta ki, hanem a két gyermek miatt ránehezedő felelősség is. A film, habár nem képes megteremteni a feszültséget és azt a hangulatot, ami miatt büszkén horrornak nevezhetnénk, azonban nagyon szépen viszi a háttérben azt a fonalat, ami Malorie küzdését mutatja az anyasággal. A filmet már csak azért is érdemes megnézni, mert ezt a szálat nagyon is szépen vezette. Nem feltűnően, nem nyomta az orrunk alá (talán a végén egy kicsit), de mégis érezhettük, hogy a karakter egy utat járt be az öt év alatt ebben a tekintetben. A végén érződött ez leginkább, de később felfedeztem több résznél is a kisebb változásokat, amik kivételesen lassan voltak vezetve. Malorie karaktere tehát egy egész szép és felépített fejlődésen megy keresztül, az anyaságon át, a szerettei elvesztéséig. Amikor pedig a folyón tartó út véget ér az olyan, mintha az ő karakterfejlődése is a végéhez érne. Ez egy szép párhuzam a filmben, ami nincs annyira túlmagyarázva, emiatt pont jó.
A Bird Box egy olyan film volt, amit egyszer azért érdemes megnézni, ha csak egy könnyed filmre vágyik az ember, ami néha hordoz magával egy-két érdekes dolgot. Egyébként többszöri nézésre azoknak ajánlanám, akik vannak olyan kitartóak, hogy végig nézzék ugyanazt a feszültség nélküli filmet kétszer, hátha tudnak belőle filmkritikát írni.
http://www.ahmagazin.com/media/nezettsegi-rekordot-dontott-sandra-bullock-horrorja/