Giancarlo de Cataldo és Carlo Bonini – Suburra
Ha csak annyit mondok, hogy maffia és Róma, akkor már eleve egy izgalmas könyv képe úszik be az ember szeme elé, nem? Nos, a Suburra pont ilyen, tele van droggal, fegyverekkel, hatalmi harcokkal és izgalmas karakterekkel, úgyhogy a téma kedvelőinek ez egy kiváló választás lehet.
A Suburra Rómában játszódik, azon belül is Ostiában. A történet szerint a maffia és a korrupt politikusok egy érdekesnek ígérkező, hatalmas pénzből álló beruházást próbálnak megszerezni, de sajnos hiba csúszik a gépezetbe. Az egyik politikus a La Chiocciola hotelben ferdül két örömlány társaságában, mikor az egyik meghal. Malgradi képviselő úr teljesen bepánikol, így a szintén ott tartózkodó Sabrina hívja az egyik emberét. A fickó természetesen egyből a helyszínen terem, segít a prostituáltnak és Malgradinak, akit másnap fel is keres mondván, hogy innentől kezdve csak tőle veheti a kábítószert, felejtse el az eddigi kapcsolatait.
Malgradi természetesen felháborodik az ajánlaton, hiszen azt hitte, sikerült anyagilag rendezniük a dolgokat. Fel is hívja a saját emberét a maffián belül, aki likvidálja Spadinot, ami nem várt következményekkel jár. A különböző csoportok egymásnak ugranak, egyre többen halnak meg, embereket tesznek nyomorékká mindezt pedig úgy, hogy a szerzők egy pillanatra sem hagynak nyugalmat az olvasónak.
Nagyon izgalmas volt így belelátni a mélységbe, hogy mennyi politikus, rendőr, nagyhatalmú ember sőt, még egyházi személyek is részt vesznek egy-egy ilyen nagyszabású befektetésben. Habár számtalan hasonló témában levő filmet láttam így leírva sokkal élethűbben és alaposabban átláttam ezt a bűnszövetkezetet. Megdöbbentő volt olvasni a sorokat, ahol a rendőrök rejtik el a drogot, hogy “leleplezhessék” és a fiatalságot és hogy nemcsak a rosszfiúk a rosszak.
Persze nem minden fekete és fehér.
A két legnagyobb és legizgalmasabb karakter az alvilág vezére, Szamuráj, aki teljesen kiismerhetetlen attól függetlenül, hogy egy nagyon jól felépített karakter, nagyszerű háttérsztorival. Higgadt, hideg és abszolút józan ember, aki mindig feketében jár és soha nem késik el sehonnan – hacsak nem egy rosszul járó órát figyel. Attól függetlenül, hogy ő irányítja a gonosz szálakat, kifejezetten megnyerő embernek sikeredett. A sok negatív figura mellett azért feltűnik egy-két jófiú, köztük Marco Malatesta csendőr alezredes, aki elhatározza, hogy leszámol a bűnszövetkezettel.
Malatesta egy igazi keménylegény, akit nem érdekel, hogy veszélyben az élete. A legutolsó pillanatig is képes kockáztatni, ha tudja, sikerre viszi az akciót és ez így van akkor is, ha a leggonoszabbakkal kell szembenéznie, olyan emberekkel, akiknek semmit sem jelent egy emberi élet.
A hangulat az elejétől a végéig feszültséggel van fűszerezve. A fejezetek külön-külön nem túl rövidek, viszont a különböző szemszögek és események gyorsan, akár fél oldalanként váltogatják egymást, így a cselekmény igen pörgős. Személy szerint én kifejezetten élvezem az ilyen típusú sztorikat, mert ezeket a legkényelmesebb tömegközlekedés közben olvasni, bár erre szerintem már ti is rájöttetek.
Külön érdekesség, hogy a Suburra annyira népszerű lett, hogy a Netflix több évados sorozatra adaptálta, így aki esetleg szeretné letesztelni, valóban megéri-e beruházni erre a kötetre, az akár belenézhet egy-két rész (vagy évad) erejéig. Őszinte leszek, nekem a sorozat annyira nem jött be, valahogy sokkal vontatottabb hatást keltenek a hosszabb részek, viszont így könyv teljes egészében megnyert magának.
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!
