Gina LaManna – Apró bűneink
Az Apró bűneink című Gina LaManna regényt nem kifejezetten sorolnám a thrillerek világában, ugyanakkor egész érdekesnek tartom. Ennek oka pedig a történet olyan vonala, hogy többen is bűnösnek vallják magukat egy férfi meggyilkolásában.
A regény egy üdülőhelyen játszódik, ahol Whitney és vőlegénye egy hatalmas luxusesküvőt tartanak számtalan vendéggel. Erre az esküvőre érkezik a menyasszony három volt lakótársa, akikkel az egyetemi éveit töltötte együtt. Kate, Emily és Ginger azonban már rég nem tartják a kapcsolatot egymással, mégis igent mondanak a meghívásra. A fő szál hármuk körül, illetve egy Lulu nevű idős asszony körül forog, ők lesznek ugyanis azok, akik bevallják, hogy megöltek egy férfit.
A kérdés már csak az, hogy miért teszik ezt? Miért állítja ez a négy nő, hogy ők azok akik egyedül, segítség nélkül meggyilkoltak valakit? Mit követhetett el az illető és ki lehet az, aki meghalt? Az Apró bűneink a Serenity Spa and Resort vendégeit, dolgozóit erről kérdezik ki a rendőrök, mi pedig ezt a nyomozást, illetve az előzményeket követhetjük nyomon a kötet során.
A fejezetek az elején még rövidek, felváltva olvashatunk a három volt barátnőről, illetve Luluról, így megismerve a főszereplőket. Az ő részeiket szakítja meg és osztja szét a rendőrségi kihallgatás, ahol nemcsak őket, hanem a helység recepcióság, csaposát és egyéb alkalmazottait, vendégeit is kihallgatják. Miután megismerkedtünk a szereplőkkel, a fejezetek is kezdenek hosszabbak lenni, belemélyedünk a szereplők életeibe és problémáikba részletesebben, így megtudhatjuk például azt, hogy a sikeres ügyvédnő, Kate nem képes teherbe esni, holott gyermeket szeretne, hogy Emily gyermeke elhunyt és az alkoholba menekül, mert képtelen feldolgozni, hogy Ginger nem tud szót érteni a lányával, vagy éppen, hogy Lulu úgy érzi, férje el akarja hagyni.
Minden nőnek megvan a maga problémája, de vajon mi készteti őket arra, hogy beismerjék a gyilkosságot?
Habár nem volt minden pillanata izgalmas, attól függetlenül nagyon tetszett a sztori és abszolút lekötött. Kedvemre valók voltak a rövid kihallgatásos jelenetek és teljesen lebilincselt a lányok közötti kapcsolat és az, hogy rájöjjek, kinek milyen oka lehetett arra, hogy megölje azt a bizonyos személyt. Itt pedig egy újabb kérdés is van, hogy ki halt meg? Mert akárcsak a gyilkos kiléte, úgy a halott férfiról sem derül ki, hogy kicsoda, ez pedig egy újabb kíváncsisági faktor.
Az Apró bűneink kezdetén nyomon követhetjük az utazásokat, majd az újbóli találkozásokat, a felszínre kerülő konfliktusokat, ezek pedig olyan gördülékennyé teszik az olvasást, hogy csak úgy elröppen száz oldal. A történet szépen lassan lehántja a leplet az emberekről és nagyon izgalmas kérdéseket vet fel, amikről sosem lehet eleget olvasni és hallani. Habár kívülről mindegyik nő élete csodálatosnak tűnhet, rá kell ébrednünk nekünk is és a szereplőknek is, hogy sokan bizony álarcot viselnek a mindennapokban. Sokszor nem is tudhatjuk, hogy mi lapulhat egy-egy mosoly alatt.
Családon belüli erőszak, meddőség, alkoholizmus.
Ez pedig csak a három – számomra legerősebb – téma, de nagyon fontos kérdés például az is, hogy Lulu attól fél, idős korára egyedül marad, holott végre azt hitte megtalálta a nagy ő-t, jelenlegi férje szerepében. A hetvenedik életévét már rég elhagyott nő az ötödik férjét fogyasztja, mégis hisz a szerelemben és a romantikában és nagyon aggódik, hogy ezúttal nem ő fogja benyújtani a válókeresetett, hanem szeretett Pierce-e.
Gördülékeny és kellően csavaros olvasmány az anyaságról és annak megéléséről.
A nők motivációja ugyanis tagadhatatlanul ekörül forog. Nem mondanám thrillernek, úgyhogy aki emiatt választaná a kötetet, az lehet csalódni fog, viszont kriminek, ráadásul női kriminek kifejezetten kellemes. Pláne ha azt vesszük alapul, hogy az orromnál fogva vezetve voltam, a vége még engem is váratlanul meglepett. Aki tehát egy Született feleségekhez hasonló női regényt szeretne olvasni, annak én bátran merem ajánlani.
A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!
