AHdvent 14. nap – Régi karácsonyi emlékek
Folytatva az AHdvent sorozatunkat, hoztunk nektek egy kis visszatekintést a nagyanyáink idejéből, milyen is volt akkoriban a karácsony. Sokan a 20. század elején nem engedhették meg maguknak a díszes fát, a drága ajándékokat, ezért szerényen ünnepeltek családi körben.
Manapság a karácsony más értelmet kapott, mint régen, nagyanyáink idejében. Leginkább a fényes, díszes fa a jellemző, mindenütt dekorációk, illetve drága ajándékok, ételekkel megrakott asztalok. Az elvárás is magasabb, mint akár a 20. század elején volt. Tekintsünk vissza egy kicsit!
Karácsony régen
Magyarországon a 20. század elején a vallás miatt is nagyon fontos ünnep volt a karácsony. Elterjedt volt ekkoriban a regölés. Ilyenkor a gyerekek, énekeltek, verset mondtak, a ház lakói, pedig ha megtehették, néhány forinttal, almával, dióval ajándékozták meg őket. December 24-én a lakosok összegyűltek az éjféli misére. A század közepén terjedt el jobban a Jézus születésének történetét bemutató egyházi játék. Szereplők általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal jártak házról-házra.
Száz évvel ezelőtt a fa állítás is csak a módosabb családoknál adatott meg. A szegényebbek faágakat vagy az erdőből szerzett fenyőfát díszítették fel. A dekoráció sem volt olyan fényes, mint manapság, diót csomagoltak be színes papírba, ezeket aggatták fel. A gyertya is fontos ékessége volt, ahogy a fa alatt lévő gyümölcsök is: alma, dió. A jómódúaknál már a narancs is előkerült. A későbbi évtizedekben voltak már habkarikák, üvegdíszek, mézeskalácsok és szaloncukrok is a fa ágain.
Az asztalra került ételek is a családok helyzetétől függött. A tehetősebbek asztala bővelkedett finomságokban, bőséges választékban. Szenteste azonban a karácsonyi böjt miatt hús nélkül telt. Elterjedt volt a halászlé fogyasztása, különböző tésztafélék, pogácsák, kalácsok, de a sült tök is. Sokan az éjféli mise után tartották a nagy lakomákat, ilyenkor már hús is kerülhetett az ünnepi asztalra.
Az ajándékozás is jóval szerényebb volt, mint manapság. A század elején élő szegényebb gyerekek legnagyobb boldogsága az volt, ha került a fa alá meglepetés. Ezek általában füzetek, ceruzák voltak, a későbbiekben baba, mesekönyv vagy kisautó jutott a kisebbeknek.
Visszaemlékezések
Sokat tanultam, hallottam a nagymamámtól, aki mindig rengeteget mesélt a gyerekkoráról. A karácsonyra így emlékezett:
Nagy telek voltak, és mivel szegénységben töltötték a mindennapokat, így a karácsony sem lehetett bőséges, mint akár a módosabb családoknál. Ugyanakkor nagy szeretetben telt. Nem volt pénzük szép fára, drága ajándékokra, de a határból mindig szereztek fát vagy az udvarban lévőről vágtak néhány ágat, amit feldíszítettek dióval. Nagyon emlékezetes volt számára az éjféli mise, amit gyerekként mindig csillogó szemekkel élt meg.
A nagynéném is megosztotta velem, hogy milyen volt a karácsony az ő kiskorában.
Nem volt fa. Az édesapja bodzát vágott, amelyeket kifúrt és abba gallyakat tűzött. A is szerények voltak. Ha volt pénzük cukorra, akkor a felnőttek készítettek szaloncukrot, h nem, akkor kenyérkockát csomagoltak selyempapírba, azokat és diókat lógatták fel a fára. Ajándékok nem mindig voltak a fa alatt, de előfordult, hogy kaptak füzetet, ceruzát, radírt, aki ügyes volt, az babát varrt a gyerekeknek. A köszöntők is elterjedtek voltak, gyerekek és felnőttek is egyaránt járták a házakat, énekeltek.
Arra is emlékszik, hogy előfordult, hogy nem jutott dió a kalácsba, ilyenkor a tök magját szárították ki, ebből készült el az ünnepi asztalra a kalács.
Örömteli készülődést kívánunk.