Ashley Carrigan – Ikrek ​hava

Korábban nem ismertem Ashley Carrigan műveit, mégcsak nem is hallottam róluk sajnos. Egy nap viszont adódott a lehetőség, hogy elolvassam az Ikrek hava című kötetét, amely a Könyvmolyképző jóvoltából jelent meg a boltok polcain. Bár nehezen kezdtem bele, valahogy nem fogott meg elsőre, de a végére mégis beleszerettem a sztoriba.

A történet Skylar és Jim kapcsolatát mutatja be. A fiatal belsőépítész hölgy barátnőivel töltött este után hazafelé tart, amikor megtámadják őt és megsebesítik. Az életét egy különös csavargó menti meg. A lány elhatározza, hogy felkeresi és meghálálja neki a nemes cselekedetet. A dolgok azonban nem úgy alakulnak, mint ahogy azt ő elképzelte. Jim kicsit sem kér a hálájából, sőt, megveti Skylar-t azért, mert beleavatkozott az életébe. James veterán katona, aki a Közel-Keletről hazatérte után nem kapott ismét lehetőséget, hogy visszamenjen korábban szerzett sebei miatt. A segítséget tehát elutasítja és próbálja elijeszteni a lányt, ám ez nem megy neki olyan könnyen. Mind a ketten makacsak, az Ikrek havában születtek, innen is jön a kötet címe.

“Ha valakit hosszú ideig csak megaláztatás ér, és folyton elutasításba ütközik, egy idő után kezdi elhinni, hogy értéktelenebb a többi embernél. Ez táplálja a dühét a világgal és az emberekkel szemben.”

Skyler nem adja fel és egyre több időt tölt a férfival, illetve képbe jön újdonsült barátja Karl is. Se Sky, se Jim nem tudja figyelmen kívül hagyni a köztük lévő kémiát. A veterán azonban nem akar többet pár éjszakánál, amelyet meg is mond a lánynak, Sky viszont nem akar kalandokat, elmúlt harminc és családra vágyik, mégha nem is túl nagyra. Karl-lal egyre jobban alakulnak a dolgai, ám az új barát is látja, hogy valami nem stimmel vele, a gondolatai ugyanis folyamatosan a katonán járnak. Végül szakítanak és próbál kapcsolatot kialakítani Jim-mel, ám ez sem úgy zajlik, ahogy ő elképzelte.

Azért sikerült nehezen beleszeretnem a kötetbe, mert az írónő E/3-ban alkotta meg, ami nem áll túl közel hozzám. Ennek ellenére viszont Ashley stílusának köszönhetően sikerült megkedvelnem az egész történetet. Hiába Könyvmolyképzős, mégis egy igazán jól megírt sztoriról van szó. Bár nem tartalmaz túl sok sokkoló és drámai fordulatot, viszont nagyon is jól szőtte össze a mondatokat, egy érett és tehetséges alkotóról van szó. Nagyon sok tud múlni azon, hogy nem tő mondatokban van kifejezve a karakterek gondolata és tette. Szerencsére ezzel itt nem volt gond és felüdülés volt úgy olvasni, mintha a mű valóban egy igazi írótól származna.

A karakterek kapcsán érdemes megemlítei Boris-t, aki Jim egyetlen és igazi barátja. A férfi csak benne bízik, de sajnos a kötet egy részében meg kell válnunk tőle, így James is egyedül marad. Szerencsére Skylar ott áll mellette mindenben. Azért is szerettem a könyvek szereplőit, mert valósághűek voltak. Hibáztak, nem elcsépelt és romantikus kifejezésekkel illették egymást egész álló nap, hanem valódi felnőttként viselkedtek. 33 évesen az ember azért már tapasztalt, mind férfiak, mind pedig karrier terén.

Ott voltak még a lány barátnői, akik nem túl sok szerepet kaptak, de nem is bánom. Valahogy egyikük sem fogott meg és kicsit úgy éreztem, mintha túl lettek volna erőltetve, csakhogy benne legyenek a sztoriban. Feleslegesnek tartottam mindhármójukat. Skylar kapcsán ott volt még David, az exférj, akivel közösen dolgoztak a cégnél, de munkakapcsolatuk kiváló volt. Szerencsére nem akarta őket az írónő összeboronálni, hanem egy egészséges baráti viszonyt alakított ki köztük.

“– Azt hiszem, mostantól gyakrabban vezetheted a GMC-t. 
– Igen? Akkor most nagyon gyorsan húzzunk haza, mert ünnepelni támadt kedvem!”

James családja messzebb élt, így csak a könyv utolsó harmadában ismerkedhettünk meg velük. Itt volt pár érdekes és drámai fejezet, de ezt sem éreztem akkora dobásnak, mint azt az alkotó el akarta érni a mű kapcsán. Szerencsére ezen gyorsan túlléptünk és visszatértünk a párosunkhoz, akik végül természetesen – nem spoilerezek –, de összejöttek.

Összességében elmondhatom, hogy bár nem egy egyedi és érdekfeszítő sztorit vehettem a kezeim közé, ennek ellenére nagyon tetszett az írói stílus, a komoly hangvétel, a kevés romantikus becézés, és az annál több hihető pillanat. Köszönet érte Ashley Carrigan-nek, aki megalkotta ezt a világot nekünk, mert nagyon szeretem a veterános sztorikat!

http://www.ahmagazin.com/konyvek/colleen-hoover-ugly-love/

Hozzászólások