Kultúra

Lakik-e Benned is mesemondó? – 3. kifogás: Nem fogtak meg a mesék

By

Folytatódik az öt részes sorozat, melyben annak járunk utána, mit tegyünk, ha lakik, és mit akkor, ha valójában egyáltalában nem lakik bennünk mesemondó? Íme az antimesemondó kézikönyv, mentséggyűjtemény, kifogáslexikon és megoldásfüzet mindenkinek.

Mesemondóként nem tudom megállni: ha nem szereted a meséket, ez csak arra bizonyíték, hogy még nem találkoztál ELÉG mesével. Na jó, a tréfát félretéve (Ácsi, nem is tréfa volt! – Sssss! Ő még nem tudja! – Ja oké, akkor folytasd.) könnyen előfordulhat, hogy egyszerűen nem izgatnak a sárkányok, királylányok, királyfiak, szegény legények, és egyáltalán, valahogy nem tudsz a mesékhez kapcsolódni. Van ilyen, és hogy mennyire, hát most elárulok egy titkot.

Mi mesemondók egy csomó mesét kifejezetten nem szeretünk. Van, amit elvi okokból zárunk ki, lásd asszonyverős mesék. Akad viszont, ami egyéni ízlés alapján nem tetszik. Én például szanaszét unom az agyam a Holle anyó ezredik változatától, és ki lehet kergetni a világból a legtöbb állat férj/feleség mesével is. Plusz ahány gyűjtemény, annyi minőség, néha bizony egy egész kötetben mindössze 2-3 használható történetet találunk, és nem, egyikünk sem szereti végigolvasni a rosszakat, de csak és kizárólag így érezhetünk rá egy kultúrkör sajátosságaira.

Na erről is hosszan tudnék mesélni, de nem itt van a helye. Viszont hiába hangoztatjuk, általában mennyire jók, hasznosak satöbbik a mesék, hiába javasolunk több tucat zseniális könyvet, igenis előfordul, hogy valakit a mesék úgy cakkli-pakli hidegen hagynak. Hát, gondolom, ő nem fog sok mesét mondani a gyerekének.

ÚRISTEN, AKKOR EZ MÁR AZ APOKALIPSZIS!

Ja, nem.

Huh.

Ezt megúsztuk.

Mint azt már a korábbi bejegyzések alkalmával is emlegettem (például itt), szerencsére a világ telis-tele van történetekkel. Hagyományos mesék helyett Neked is vannak történeteid, a gyerekeknek (és felnőtteknek) pedig ezek éppolyan izgalmasak, mintha meséket mondanál. Íme egy felmentést adó ötletcsomag:

Anyuról azt szoktam mondani, hogy csak könyvből olvasott meséket, de ez nem teljesen igaz. Mert sokszor előfordult az is, hogy például főzés közben mintegy mellékesen elmesélte a filmet, amit tegnap este látott. Neki sem mondtam még, de nagyon csodáltam érte: egy egész filmet?! Nekem ma is gondolkoznom kellene, még ha a legmázasabb Richard Gere – Julia Roberts limonádét kellene is elbeszélnem. Anyu meg simán elmondta. Csak így, érted? Hogy látta, aztán fogta és elmesélte.

Több szülő is említette már nekem, hogy őnáluk otthon nem nagyon van mesemondás. Szívbaj már régen nem kerülget ennek hallatán, mert ilyenkor mindig kiderül, hogy például minden nap végén beszélgetnek elalvás előtt. És ez is teljesen valid, sőt, egészen kamaszkorig is el tud kísérni. Napi badarságok, régmúlt történetek kerülnek ilyenkor terítékre, és talán az összes terülj-terülj asztalkámnál fontosabb ezeket személyesen átbeszélni, levezetni, a feszültségeket megoldható konfliktussá átkeretezni.

Aztán ott vannak a világ újdonságai, mondjuk technikai fejlesztések, új könyvek, városi legendák. A mesék nagyon jó leképezései lehetnek az élet gondjainak, de szó nincs róla, hogy más projekciós felület már nem is létezik. Igen, Sci-Fi-t is ér mesélni. Ugyan ökölszabályként irodalmi szöveget inkább felolvasva szoktunk ajánlani, valójában a folklórba is szép számmal kerültek be a világirodalom lenyomatai.

Nem attól lesz egy kapcsolat értékes, hogy telenyomjuk mesével, hanem hogy hogyan. Lehet személyes és származhat külső forrásból is a történet, ha jól esik, hát mondjuk. Nem árt persze, ha egy-két ponton tudatosak vagyunk, de erről majd a következő bejegyzésben szólok részletesebben. Esetleg “csak” beszélgetnénk? Nagyon jó! Belülről fakadjon, ez a legfontosabb. Válasszunk bármit, biztosan lesz jó téma, amíg a másik fél, mint emberi lény, érdekel bennünket.

Lakik-e Benned is mesemondó? – 2. rész: Mármint élőszóban elmondani egy történetet?

Képek forrásai: x x x x

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: