Cecelia Ahern – Utóirat: Még most is szeretlek!
“Még mindig van mit mondanom…”
Cecelia Ahern Utóirat: Szeretlek című kétrészes történetének első alkotásában megismerkedhettünk Holly-val, akit férje halála rettentően összetört. Sokszor ahhoz sem volt kedve, hogy kikeljen az ágyból és egyen valamit. Úgy érezte, hogy Gerry nélkül lehetetlen lesz tovább élnie. Egy nap azonban csomagot kap, amelyben több borítékot talál. A borítékok egy-egy levelet tartalmaznak, amelyeket a hónap elején bonthat fel, ennek köszönhetően még közel egy évig vele lehet a férje, igaz, csak lélekben. Az első részben tehát sikerült összeszednie magát és tovább lépnie.
Az Utóirat: még most is szeretlek! hét évvel az eseményeket követően veszi fel a fonalat. Holly újra szerelmes lesz, és viszonylag boldogan éli életét. A 37 éves hölgy még mindig nem tette túl magát volt férje halálán, ám sikerült ismét egy olyan szintre emelnie az életét, ahol azért már boldogan tengeti mindennapjait. Hosszú idő után végre eldönti, hogy összeköltözik Gabriel-lel, akivel már viszonylag régóta vannak együtt. A férfi igencsak megértő vele, amikor Holly húga egy podcastban ismét feleleveníti a leveleket és a volt férjét. Ennek az esetnek következtében ismerkedik meg az Utóirat: Szeretlek Klub tagjaival, akik bár kevesen vannak, szinte már családot alkotnak. Van köztük öregebb, családos, fiatal egyedülálló anyuka, aki nem tudja, hogy mihez kezd a gyermekével, ha végül meghal, ugyanis mindegyikük beteg.
A tagok szeretettel fogadják a korábban megözvegyült hölgyet, aki először kétkedve ment el a csoportba, viszont egy idő után érezte, hogy szüksége van arra, hogy segítsen rajtuk. Első körben Bert-et látogatta meg, aki már végső stádiumban van, így Hollynak házhoz kellett mennie. Ötleteltek, hogy a férfi mit írjon ezekbe a bizonyos levelekbe. Ennek kapcsán kereste fel a másik beteget, aki egy tizenéves fiatal lány. Ginika 16 évesen szülte meg a kislányát, ami miatt a vallásos szülei kitagadták. Nem tanult meg írni, így Holly segítségét kérte abban, hogy elkészíthesse a saját üzenetét a lányának, hiszen márcsak alig pár hónapja maradt hátra. Így ment ez minden beteggel. A nő mindenhol segített, ahol csak tudott, hiába állt ellen Gabriel ennek az egésznek. Valahol persze megértettem a férfit is, hiszen nem akarta olyan állapotban látni Holly-t, amilyenben hét évvel azelőtt volt.
“Célozd meg a holdat. Nem baj, ha nem találod el. Legrosszabb esetben is a csillagok között leszel.”
Nem semmi fába vágta a fejszéjét Cecelia Ahern, amikor eldöntötte, hogy folytatást ír a történethez. Az első részből készült film máig hatalmas siker a romantikus műfaj kedvelői körében, így kétkedve állhatnak neki a sztorinak. Az, hogy ennyi idő eltelt a kettő között, csak még nehezebbé tette az írónő dolgát. Mivel én azt nem olvastam, csak a mozit láttam, így más volt a nézőpontom is. Mondanám, hogy nehezen álltam neki, hiszen nem sok mindenre emlékeztem az előzőekből, ám nem így volt. Ez a történet önmagában is megállja a helyét, akkor is, ha egyáltalán nem látta valaki az alkotást, vagy nem olvasta az előző művet. Az Utóirat: Még most is szeretlek! tehát nem alapoz túlzottan az előzőekre, bár tény, hogy bőven akadnak benne utalások. Ennek ellenére az írónő tökéletesen elmagyarázza, hogy ki-kicsoda, miért és hogyan jutott el oda, ahol éppen tart. Talán egyedül Gabriel-t sikerült nehezen megkedvelnem. Miután két évvel a találkozásukat követően hallottunk róla először, illetve a kötet elején éppen összeköltözni készültek, így kicsit nehéz volt megismerni és megszeretni. A karakterrel nem volt gond, hiszen bár volt múltja, nem sok vizet zavart a történetben.
Holly továbblépett, legalábbis próbálkozott. Kicsit furcsán hatott az, hogy hét év után még mindig ennyire nehezen viseli Gerry elvesztését, ám valahol érthető volt. Kiskorukban ismerkedtek meg, már a kezdetektől egy párt alkottak, így tulajdonképpen a lelki társát, a legjobb a barátját és a férjét is elveszetette, alig 30 évesen. A második részben már 37 éves, a viselkedése viszont nem ezt mutatja. Kelekótya, drámai és a filmben jobban kedvelhető volt. Ennek ellenére szerettem, mert nem egy átlagos főszereplővel volt dolgunk. Nem sírt egész nap, reális döntéseket hozott és pont ezért közel éreztem magamhoz. Megértettem a miértjeit és szerintem ez az egyik legfontosabb dolog egy könyvben.
A sztori végét nem lőném le, viszont annyit még hozzátennék, hogy egy nagyon kellemes olvasmány volt. Holly testvére például mindig megmosolyogtatott, de Ginika karaktere is távol állt a megszokottól. Bert története szomorú, de mégis humoros, ahogy próbálta megírni a leveleit a feleségének. Minden szereplő egytől egyig egyedi és kedvelhető volt a maga módján. Méltó utódja lett az első résznek, de szerintem ez is egy olyan sztori, ahol a folytatás már nem tudja átlépni az első sikereit.
A recenziós példányt köszönjük szépen az Athenaeum Kiadónak!