Könyvek

Milly Johnson – Légvárak ​és régiségek

Milly Johnson könyve nem egy átlagos romantikus regény. Nem csordul túl benne a romantika és nincsenek benne felesleges érzelemkitörések sem. A Légvárak és régiségek két házasság nehézségeit mutatja be két teljesen különböző társadalmi osztály szemszögéből. Nehézségek, csalódások, érzelmi zsarolások, szenvedély és romantika, mindez elgondolkodtató üzenetekkel.

A történet egyik főszereplője Bonnie, aki azóta hogy az eszét tudja, régiségkereskedésben dolgozik, hála édesapjának, aki társtulajdonosa volt egy üzletnek. Miután Bonnie-t kirúgják munkahelyéről, jelentkezik Lew boltjába a Kincsesládába, ahol hamarosan új eladói állást szerez magának. A két régiségekért rajongó ember hamar meg is találja az összhangot, amitől természetesen meg is ijednek, hiszen mindkettőjük párkapcsolatban, mi több, házasságban él. Azonban hamar kiderül, hogy egyik sem olyan tökéletes, mint azt elsőre gondolnánk, és egyre több titok, csalás, ármánykodás és gyengéd érzelem kerül felszínre. Az olvasó pedig csak reméli, már-már tűkön ülve várja, mi lesz a két főszereplő sorsa. Vajon megmaradnak házasságukban, kitartanak az örökkön-örökké mellett vagy pedig engednek a szívnek?

Őszintén bevallom, nem számítottam ilyen könnyed, mégis összetett és alaposan felépített történetre, ez mindenféleképpen egy pozitív csalódás volt, hiszen ha a borítóra nézünk, mit várunk? Egy egyszerű, cukormázas, bohókás, romantikus történetet, a Légvárak és régiségekre azonban ez egyáltalán nem mondható el.

A történet alaposan kigondolt és felépített. A kezdetekben megismerkedünk a két főszereplő életével, házasságával és bár hamar megtudjuk, hogy Bonnie-t lelki terrorban tartja, kihasználja és manipulálja nárcisztikus, illetve igen arrogáns férje, addig Lew-nél látszólag minden rendben. Felépült egy szívrohamból, megnyitotta álmai boltját és több időt tölthet a gyönyörű feleségével, akiért odáig van, pontosan ezért tartja a két lépés távolságok új alkalmazottjától.

A történet olvastatja magát, hiszen Bonnie elképesztően aranyos, egy erős és életvidám, azonban mégis naiv és visszafogott karakter, aki a mélyponton hagyta magát befolyásolni. Olyan gyorsan megszeretjük, hogy észre se vesszük, hogy túlhaladtuk a könyv felét és végig szurkoltunk neki ezalatt, hogy térjen észhez és szerezzen egy kis bátorságot. Egészen addig észrevétlenül sodródunk az oldalszámokkal együtt, amíg egyszer csak egy nyomozás közepén nem találjuk magunkat, ahol hirtelen beindul a cselekmény és egyik esemény követi a másikat.

Az ő barátságuk a közösen elfogyasztott teára és süteményre meg a jóízű beszélgetésekre szorítkozott, hogy egy időre megszabaduljanak a gondoktól, amelyek a háttérben foglalkoztatják őket. Olyan volt ez a barátság, mint a könnyed tajték a hideg, sötét vizek felett.

Habár önmagában is érdekes Bonnie és Lew kapcsolata, az egészet mégis roppantmód feldobta és megszínesítette a sok mellékszereplő. Az érdekes és néha igen csak vicces becenevek, amiket a kereskedők kaptak, mint például Sztárcsináló, Funky Bátyó vagy Lepke Barry és az olyan ellenszenves karakterek is, mint Stephen, Lew felesége a pénzéhes Charlotte vagy a szintén arrogáns és kiállhatatlan barátnője, Regina. Mind olyan egyedi karakterek, akik teljes mértékben feldobják a sztorit, hiszen olykor-olykor ők kerülnek a narrátor középpontjába, így vannak olyan esetek, hogy beleláthatunk az ő nézőpontjukba is.

Továbbá érdekes volt az is, hogy Stephen és Bonnie a középosztálybéli világot – és úgy-ahogy az ő problémáikat – képviselte, addig Lew és Charlotte a felsőbb, gazdagabb réteget, ezáltal kaptunk egy összehasonlítási alapot. Milyen problémáik lehetnek nekik? Hol mi lehet a jellemző?

Az olykor komoly, de többnyire inkább elgondolkodtató, csavaros történetet itt-ott megszakította a szerző és újságcikkeket illesztett be a fejezetek közé, ami még szórakoztatóbbá és könnyedebbé tette a történetet. Ezek többnyire mindig vicces helyesbítések voltak, a ‘helyi lapban’, aminek majdnem az utolsó oldalakig nem is értettem a lényegét, hiszen az ég világon semmi közük nem volt a cselekményhez. Mindenesetre felettébb szórakoztatóak voltak és amikor megláttam, hogy következni fogtak, előre mosolyogtam, most vajon mi lesz elírva.

A Daily Trumpet szeretne ismét elnézést kérni Derek Trubshaw polgármestertől a hétvégi szám mellékletében megjelent cikkünkért. Amikor kérdeztük tőle, mi okozza számára a legnagyobb örömet az életben, sajnálatos módon rosszul idéztük a szavait. “A pénisz” helyett valójában azt kellett volna írnunk: “A tenisz”. Teljes szívvel vállaljuk a felelősséget a hibáért.

Összességében a Légvárak és régiségek egy kellemes, szórakoztató, ámde mégis elgondolkodtató olvasmány a barátságról, szerelemről, házasságról, gyermekvállalásról és természetesen a régiségekről. Ha szívesen olvasnál más házasságáról vagy egy igazán könnyed, nyomozós sztorit, akkor íme ez az apró gyöngyszem.

A recenziós példányért köszönet az Alexandra Kiadónak!

Sarah Mitchell – Elveszett levelek

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?