Dennis Lehane – Titokzatos folyó
Dennis Lehane neve sokak számára ismerős lehet. Akiknek pedig nem, annak Leonardo DiCaprio vagy az Oscar- és Golden Globe-díjas Sean Penn, esetleg Tim Robbins? Mindhárom színészt az imént említett Lehane köti össze, hiszen mindannyian a híres író által írt regények adaptációiban játszottak és értek el velük nagy sikereket.
DiCaprio a Viharsziget című regény adaptációjában szerepelt, míg Tim Robbins és Sean Penn a Titokzatos folyóban. Utóbbiak rengeteg Oscar- és Golden Globe-jelölést kaptak, és megannyi díjat bezsebeltek, akárcsak maga a film. De nézzük csak meg miről is szól az Agave Könyvek regénye, amely segítségével ilyen nagy sikersztori született!
„- Bent tartani? – kérdezett vissza Sean.
– Egy cellába zárta a kliensemet.
– Mi aztán nem csuktuk be – mondta Sean. – A fiú akart körülnézni.”
A történet három fiú, Sean Devine, Jimmy Marcus és Dave Boyle életét viszi végig. Jimmy és Sean apja munkatársakként dolgoztak és gyakran töltötték együtt szabadidejüket, így a két fiú is, akik hamar jó barátokká váltak. Hozzájuk csatlakozott Dave, aki rajongott Jimmy-ért, így lépten nyomon velük követte őket. Barátságukat egy dolog nehezítette meg, hogy míg Sean a Tetőn lakott, a ‘gazdag negyedben’, addig a másik két fiú a Lapályban, ahol a kevésbé tehetős emberek éltek. Más körökben mozogtak, más szokásokkal és szabályokkal, ami időnként nézeteltéréseket okozott – még a fiatal fiúk között is.
Egy nap Jimmy apját elbocsájtják munkahelyéről és a fiú, hogy egy kicsit feldobja magát, a fejébe veszi, hogy jó móka lenne elkötni a Tetőn egy autót és azzal furikázni. A szabálykövető Sean ezt ellenzi, összetűzésbe kerül Dave-el, míg végül az út közepén verekedésbe torkollik az eset. Egy rendőrfurgon áll meg előttük, majd elviszik Dave-et, mondván, hazviszik a szüleihez, hogy szembesítsék őket, mit tett gyermekük. Ám hamarosan kiderül, nem is zsaruk voltak, hanem emberrablók, akiknél Dave Boyle négy napon keresztül raboskodott, míg végül sikerült megszöknie. A fiatal fiú traumája szétszakítja a triót, egészen addig, míg 25 évvel később egy szörnyű tragédia nem történik a Lapályban, ami újra összekapcsolja őket.
Kifejezetten érdekes volt olvasni, hogy a különböző családi hátterek hogyan hatnak nemcsak a barátságukra, hanem az életükre is. Ahogy ugrottunk az időben, hírtelen a kétezres években találtuk magunkat. Roppank kíváncsi lettem, vajon kiből ki lett? Mi történt velük? Ki maradt kivel kapcsolatba az évek során? Egyáltalán valamilyen szinten azért barátok, ismerősök maradtak? Mit történt Dave-el, hogy dolgozta fel a vele történteket? És ahogy a nézőpontok változtak és a szereplőkről egyre többminden derült ki, rengeteg kérdésem lett, hát még a fiatal lány meggyilkolása után. Lehane pedig nagyon jól vezet minket végig a gyermekkortól a felnőtté válásukig és szép lassan mindenre választ kapunk.
Az író remekül alkotta meg a karaktereket. Mindenkit alaposan kidolgozott, felépített, és olyan részletességgel tárja őket elénk, hogy teljes mértékben át tudjuk érezni problémájukat és azok súlyát. Sean, Dave Boyle, Jimmy és feleségeik, valamint a többi mellékszereplőt is nyomonkövethetjük, hiszen mindenkiből kapunk egy kis szeletet, akik szemével láthatjuk a cselekményeket.
„Amikor panaszkodunk valakinek, akkor tulajdonképpen a segítségét kérjük, azt, hogy segítsen megoldani a gondunkat.”
Lehanne regénye teljesen magába szippant minket olvasás közben. A sztori úgy hozza, hogy könnyen ki lehet találni ki volt az, aki kegyetlen módon meggyilkolja Jimmy Marcus lányát, mégis elsiklasz e-fölött a tény felett, mert nem is erről szól igazándiból a történet. Sokkal inkább arról, hogy a szereplők mit miért csinálnak, hogy hogyan jutnak el addig a pontig, ahol éppen tartanak, és ez nagyszerűen van megírva, levezetve.
Egyetlen dolog volt, ami időnként kizökkentett az olvasásból, a csúnya beszéd. Bár néhol nagyon jól hangzik, időnként kellett is oda, viszont voltak olyan részek, ahol teljesen felesleges volt, vagy esetleg csak nem illett bele a szövegkörnyezetbe, a szituációba.
„A boldogság csak pár pillanatig tart, aztán várhatod. Sokszor évekig. De a szomorúság, a szomorúság megtelepszik benned.”
Dennis Lehane regénye úgy gondolom egy alapmű, pláne azoknak, akik szeretik magát a krimi műfaját. Zseniális lélektani történet, ami nagyon fontos témákat boncolgat. Bemutatja a társadalmi osztályokat és különbségeiket, a családi háttér fontosságát, a három főhős démonjait akikkel meg kell küzdeniük és persze a múlt következményeit. Ha olvasni kezded, garantáltan odaragadsz a székbe és le se bírod majd tenni a könyvet.
Viszont mindenképpen csak az érettebb korosztálynak javaslom, hiszen nem egy könnyű regényről van szó, hosszadalmasabb leírásai pedig lehetséges, hogy untatni fogják a fiatalabbakat.
Köszönjük az Agave Könyvek Kiadónak, hogy elolvashattuk ezt a zseniális regényt!
Egy számunkra ismeretlen Magyaroszág, vagyis az ÉJFÉLI ISKOLÁK – Veres Attila
