Zajácz D. Zoltán – Véres Balaton
Zajácz D. Zoltán hosszú idő óta az első magyar szerző a General Press Kiadónál, így természetesen nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tud ez a Véres Balaton. Valóban olyan jó regény ez a balatoni krimi? Nos, én nagyon jól szórakoztam az olvasása közben.
A történet lendületesen ugrik bele a cselekménybe, egy halott, gyönyörű lányt találnak a Balatonban, akinek hiányzik mindkét szeme. Majd ezt követően visszatérünk az időbe pár napot és megismerkedhetünk a szereplőkkel sokkal részletesebben.
1979-ben a magyarok mellett francia és német gyermekek is nyaraltak Zánkán, mivel ez volt a Nemzetközi Gyermekév. Miután a tihanyi hajókirándulásról visszaér a kis csoport, rémülten veszi észre a francia kísérő tanár, hogy Marion Morel, egy francia kislánynak nyoma veszett. Ez azért is kellemetlen, mert a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának gyermeke volt. A diplomáciai bonyodalom miatt a témáról hallgatnak, a nyomozás csendben zajlik. Aztán egyszer csak holtan találják a gyönyörű kísérőtanárt a vízparton. Vajon mi az összefüggés?
Nagyszerűen idézi fel a 70-es évek hangulatát.
Alapvetően már azért is rajongtam ezért a könyvért, mert 1979-ben játszódik. Töredelmesen bevallom, hogy szerintem még nem olvastam ebből az időből magyar regényt, valahogyan ez a nem is olyan távoli múlt annyira nem zsánere az íróknak – vagy csak én kerültem ki ezeket a könyveket –, így nagyon kíváncsi voltam erre az időszakra. Részben azért, mert még újdonság, részben azért, mert a szüleim ebben a korszakban voltak gyermekek és kíváncsi voltam, milyen jellegzetességei voltak a hetvenes éveknek. Persze hall az ember ezt-azt a szülőktől, de teljesen más erről olvasni.
A Lada, a Traubisoda, az elvtárs kifejezés, na meg mégiscsak egy úttörőtábor meg is érkezett, azonban ami még ezek mellett feltűnt, az a rendőri nyomozás menete volt. Izgalmas volt olvasni, hogy még mennyire gyermeklábon járt a rendőrségi ügymenet, hogy mennyire fontos volt a tanúk kikérdezése és hogy még mennyire nem volt megszokott módszer a kriminálpszichológia, a profilalkotás. Itt ráadásul nem is csak egy bűnesetet kell megoldania a nyomozóknak, hanem kettőt (illetve a Soós Lajos-féle rendőrgyilkosság is felbukkan, de ez inkább csak mint háttérsztori van jelen) amiben volt minden: kémhálózat, gyilkosság és emberrablás is.
Szórakoztató párbeszédek és izgalmas nyomozások jellemzik.
A két bűnesetet nagyszerűen hozza össze Zajácz, lassan és alaposan építi fel a cselekményt. Először az úttörőtáborban ismerhetjük meg az izgága orvostan-hallgató Laurát, aki édesanyjával nyaral, de időről-időre átszökik a táborba barátkozni. Érdekes és kíváncsi jellemet kapott, aki édesapjának köszönhetően kellő jártassággal és tudással rendelkezik a nyomozások terén, illetve neki köszönheti azt is, hogy elkezdett érdeklődni a profilalkotás iránt.
Az úttörőtáborból pedig átkerülünk Brüsszelbe, ahol zseniális nyitánnyal robban a sztoriba Adorján Máté. Izgalmas karakter, akibe van elég kurázsi ahhoz, hogy merjen lépni. Éles látású, rendkívül sportos és hozzá kapcsolható a legtöbb humoros jelenet, aminek következtében nem csak feszültséggel és izgalommal teli lesz a regény, hanem még szórakoztató is.
– Úgy érti, hogy a családja Brüsszelben él?
– Igen. Az apám a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövete.
Mertens őrmesternek ez már sok volt.
– Mondja, őszentségét, a pápát nem ismeri véletlenül?
Összességében nekem nagyon tetszett, jó volt olvasni erről az időszakról, és nagyon remélem, hogy hamarosan olvashatom a három részesre tervezett sorozat második részét is! Zajácz D. Zoltán krimije, a Véres Balaton izgalmas, pörgős olvasmány volt, amiben – számomra – tökéletesen idézte fel a korszak jellemzőit, ezzel picit részletesebben megismertetve velem szüleim gyermekkorát.
A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!
