Zadie Smith – Swing Time
Zadie Smith nevével a Helikon Kiadó egyik gyönyörű vászontáskáján találkoztam. A csodaszép minta után kíváncsivá váltam, ki lehet ez az író, milyen könyvei lehetnek és legfőképpen, miről szólhat a rajta szereplő Swing Time?
A regény során 1982-be kapunk bepillantást, amely két kevertvérű lány barátságáról szól, akik egy londoni városnegyedben, egészen pontosan Willesdenben nőnek fel. Barátságuk a helyi tánciskolában kezdődik, ahol ők egyedül ‘félvérek’. Míg a narrátornak édesapja, addig Tracey-nek az édesanyja fehér bőrű, ezáltal a lányok a környezetükben különlegesnek számítanak. A két családban bár a rasztok hasonlóak, ám minden másban igen eltérően vélekednek. Míg Tracey édesanyjának a lánya a mindene, egyetlen büszkesége, addig az elbeszélő afroamerikai anyja politikai pályát képzel el magának. Képezi magát, egyfolytában olvas, be akarja bizonyítani az embereknek, hogy jamaicai származás ide vagy oda, ugyanolyan fontos tagja a társadalomnak, mint bárki más. Erős akaratereje egyébként egy idő után, meg is rontja családjával való kapcsolatát.
Azonban nem csak a szülők és a nevelésük között találhatóak különbségek. A két lány bár szívből szeret táncolni, megmagyarázhatatlanul vonzák egymást, mégis eltérő személyiségük van, ami bár kiskorukban annyira nem mutatkozik meg – legfőképpen a környezetüknek – azonban ahogy olvassuk a már idősebb és tapasztaltabb narrátort, mi észrevehetjük a különbségeket. A világnézetüket, a szüleikhez, az élethez való hozzáállásukat, de még a tánchoz való hozzáállásukat is. Tracey egy határozott jellem, szilárd elképzelésekkel, amiknek a narrátor behódol, aláveti magát, ami időnként megbotránkoztatja az olvasót. Legalábbis engem.
Maga a történet több szálon fut, ami sokban segíti az olvasót, hogy megértsen egy-egy szituációt, magát az elbeszélőt. Olyanná vált ez a kötet, mintha csupán csak egy ismerősünk életébe kaptunk volna bepillantást, annyira részletes leírást kaptunk mindenről és talán ez a regény igazi erőssége. Megismerhetjük a fiatal narrátort, aki éppen hogy csak elkezdte tanulni a táncot, a felnőtt dolgozó nőt, aki egy híresség személyi aszisztense lesz, és az egyetemistát, na meg persze az érdekes kapcsolatát Tracey-vel. Zadie Smith mesterien vezeti végig az események láncolatát, ami elvezet minket az elbeszélő kudarcához. Érdekes volt olvasni azt a tipródását, az élettel való küszködését, miközben a munkája éppen kedvenc popsztárja életének igazgatása.
Számomra az volt igazán különleges ebben a regényben, hogy semmiféle izgalmat nem tartogatott úgy igazán, amit én szeretek. Semmi váratlan fordulat, brutális cselekmény vagy akció nem történt, mégis lefogott és ott tartott. Lassan haladtam vele, de csak hogy minden részletét megértsem, esetleg elfogadjam. Majd elkezdtem a szívemen viselni a narrátor érzelmi válságát, és az életét. A mű mondanivalója igazán szívhezszóló. A kötet tulajdonképpen azt fejtegeti, mi a boldogság, mindenki megérdemli-e, de leginkább, hogy megvan-e írva a sorsunk, miszerint mi hogyan válhatunk azzá?
Bátran ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az elmélkedős köteteket. Akik nem amiatt olvasnak, mert valami akciót szeretnének, hanem csak kikapcsolódni, merengeni, gondolkodni, filozofálni szeretnének.
A recenziós példányért köszönet a Helikon Kiadónak!
