Beatriz Williams, Lauren Willig, Karen White – Annyiféleképp ​búcsúztunk

Mikor megláttam a Next21 Kiadó kínálatában az Annyiféleképp ​búcsúztunk című regényt, két dolog jutott egyből az eszembe. Az egyik, hogy milyen gyönyörű borítója van – ami mondjuk nem meglepő az (immár) kiadócsoport köteteit illetően -, a másik pedig az, hogy vajon véletlen-e, hogy mindhárom szerző neve W-vel kezdődik?

Nos, ezek nem számottevő dolgok, ugyanakkor kétségtelenül megragadják az ember figyelmét, így szerencsére lehetőségem adódott arra, hogy elolvassam három hihetetlenül inspiráló nő történetét, amelyikre hihetetlenül nagy hatást gyakorolt a két világháború. Mindhárman erősek és motiváltak, amiktől igazán különlegessé válnak. Sorsuk szövevényes hálója nem csak attól lesz érdekes, hogy romantikus szálak is belekapcsolódtak, hanem amiatt is, hogy habár különböző időszakokban játszódik a könyv, Daisy, Babs és Aurelie sorsa mégis egybe fonódik.

– Mindnyájan hozunk döntéseket, Babs. A legnehezebb az egészben, hogy utána megtanuljunk együtt élni velük.

A történetről

A cselekmények középpontjában a párizsi Ritz szálló áll. Aurelie ott éli mindennapjait édesanyjával egészen addig, amíg 1914-ben el nem szökik a családi birtokra, hogy kivegye részét a háborúban a németek ellen. Daisy-nek a nagymamája él a hotelban, őt látogatva vonódik bele 1942-ben a francia ellenállásba. A csavar itt az, hogy mindeközben a férje egyre magasabbra emelkedik a raglétrán a németek körében. Végezetül pedig 1964-ben járunk, ahol Babs elvesztette a férjét, gyásza pedig egy évvel később is tart, akkor, mikor levelet kap Drew-tól, aki meginvitálja őt a Ritz-be, hogy együtt kiderítsék, ki az a híres La Fleur.

Alapvetően picit rosszkor talált meg ez a kötet, mert bár úgy éreztem, hogy az elejétől fogva zseniális, olyan fáradt voltam, hogy valami könnyedebbet kíván a szívem. Aztán szerencsére az újra egymásra találás után faltam az  lapjait és nagyon örültem neki, hogy nem erőltettem akkor, amikor nem ment, hanem vártam egy keveset és ki tudtam élvezni ezt a történelmi romantikus regényt. Egyszerre volt nehéz és könnyű, varázslatos és kegyetlen.

A történelmi regények hatalmas kedvenceim lettek az utóbbi pár évben, emiatt pedig jó érzéssel töltött el, hogy itt úgy ugráltunk az időben, hogy végig az 1900-as években maradtunk, és így nemcsak az első, hanem a második világháborút is nyomon követhettük a szereplők által. Ehhez tökéletes vonalat adott a párizsi Ritz, amely szerintem remek hangulatot adott az egész regénynek. Valamiért az volt bennem a kötet elején, hogy szinte az egész regény itt fog játszódni, de legnagyobb meglepetésemre nem így lett, a kötet számos helyszínt felvonultatott.

Erős női karakterek

Persze a helyszínek mellett sokat dobott a latban az is, hogy Babs, Daisy és Aurelie személyisége nagyszerűre sikeredett. Nemcsak elszántak voltak, de tettre készek, legyenek özvegyek, ellenállók, erősek voltak és kitartók. Nemcsak a családjaikért küzdöttek, hanem önmagukért, az igazságért és az országukért is, amik miatt nagyon szeretem a háborús regényeket.

Külön öröm volt számomra, hogy habár egy fikciós műről van szó, mégis annyira élethű. Nemcsak a harcok tekintetében, hanem például Coco Chanel műhelye is helyet kapott a regényben.

Úgy képzeltem, így érezhette magát Marie Antoinette a guillotine felé sétálva.

A három szerző egyáltalán nem kavarodott bele a szálakba. Könnyen és gyorsan olvasható a történet, mindenféle éles váltás nélkül. A három főszereplő része bár fejezetről fejezetre váltakozik, egyaránt lebilincselőek, így egy pillanatig sincsen hiányérzete az olvasónak. Ráadásul az információt is olyan ütemben csepegtetik, hogy az Annyiféleképp ​búcsúztunk az utolsó pillanatokig fent tartja az érdeklődést.

Williams, Willing és White kötete izgalmakkal, szenvedéssel és romantikával teli kötet, amely garantáltan odaszögez maga elé. Ha szívesen olvasol egy olyan történelmi fikciót, amelybe abszolút bele tudsz helyezkedni, akkor ez egy jó választás lehet.

A recenziós példányért köszönet a Next21 Kiadónak!

Dolly Alderton – Szellemek

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?