Vörös, fehér és királykék – Ilyen lett a film
A Red, White and Royal Blue – Vörös, fehér és királykék az utóbbi idők legnépszerűbb fiatal felnőtteknek szóló romantikus könyvei közé tartozik, az LMBTQ mezőnyben pedig különösen előkelő helyen szerepel. Ennek fényében nem is ért senkit nagy meglepetésként, amikor kiderült, hogy Casey McQuiston könyvéből filmfeldolgozás készül. A filmesítési jogot végül az Amazon Prime szerezte meg, és a Red, White and Royal Blue augusztus 11-én vált elérhetővé a platformon, ahol hamar az időszak egyik legnézettebb filmjévé vát.
A történet
A történet két főhőse Alex és Henry, akik nem hétköznapi srácok. Előbbi ugyanis az Egyesült Államok elnökének fia, utóbbi pedig az angol király unokája. A cselekmény a kettejük kapcsolatát követi végig, a klasszikus romantikus vígjáték-toposzokra építve. A két fiú a kezdetben nem különösebben kedveli egymást, de a protokoll megkívánja tőlük a közös megjelenést. Egy idő után aztán alábbhagy a kezdeti ellenszenv, és bekerül a képbe a szerelem, amiből természetesen aztán a bonyodalom is következik. Alex édesanyja mellesleg éppen a választásokra készül, így a fiúnak több fronton is helyt kell állnia, de persze Henry is küzd a ránehezedő felelősség súlyával. Ami pedig ezen felül történik, az valószínűleg nem a világ legfordulatosabb története, de alapjáraton egy kedves, romantikus mese.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A megvalósítás
Annak ellenére, hogy a streaminges romantikus vígjátékokra alapvetően jellemző az itt-ott kiütköző “olcsó” megvalósítás, a Red, White and Royal Blue látványban és dialógusban is többé-kevésbé hozza az elvárható színvonalat. Természetesen nem ez a legnagyobb prioritás, de a filmet tényleg jó és “könnyű” nézni. Az atmoszférája egyszerre passzol a kortárs romantikus komédiákéhoz és tinifilmekéhez is. Jól bevált receptet követtek a készítők, és ez ebben az esetben egyáltalán nem is baj.
Az is teljesen nyilvánvaló, hogy a két főhős viszi el a hátán az egész filmet. Ugyan a történetben több mellékszereplő is feltűnik, aki jelentős lehetne, senki sem olyan kiemelkedő, hogy a főszereplő párosról egy pillanatra is elvigye a figyelmet. Kisebb szerepekben feltűnnek ugyan nagyobb sztárok is, mint Uma Thurman és Stephen Fry, de viszonylag limitált mozgásteret kapnak. Érdekes módon egyébként talán azok a mellékszereplők ragyognak a leginkább, akiknek saját jogukon nem is nagyon jut történet vagy személyiség, csak egy-egy jelenet.
A főszereplőket alakító Taylor Zakhar Perez és Nicholas Galitzine alapvetően nem számítanak nagy neveknek a szakmában, de mégis látszik, hogy ezúttal különösen sok múlott rajtuk. Elmondhatjuk, hogy alapvetően sikeresen vették is az akadályt. Az esetleges esetlenség néhány helyzetben még jól is jött ki. Színészileg ebben a zsánerben az elvárásoknak tehát úgy tűnik, mindenki megfelelt.
Könnyed nyári románc
A cselekmény során viszonylag központi szerepet kap a politika, már csak a két főszereplő közvetlen érintettsége okán is. Az ilyen motívumok persze szinte mindig esetlegesek. Akitől a politizálás és a kampányolás távol áll, annak még ez is sok, akit viszont egy kicsit is érdekel ez az egész, az valószínűleg nem fog tudni átsiklani afelett, hogy mennyire irreális ez az egész. Nem kell behatóan ismerni az amerikai politikai szférát (vagy akármelyik másikat), hogy tudjuk, McQuiston Amerikája elég távol áll a valóságtól. Elsősorban idealista, helyenként szimplán felületes, de valószínűleg egy nyári lightos romkomtól nem is nagyon várunk mást. A film által lefestett világ a valóságnál sokkal progresszívebb és liberálisabb. Ez a vonal egyelőre tényleg csak a mesében létezik.
Ez persze alapvetően nem rossz dolog, bár a történet szempontjából a kevésbé izgalmas döntés. Alex és Henry megpróbáltatásainak akár csak a mai valós viszonyok közt is sokkal nagyobb tétje lehetne. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a Red, White and Royal Blue még mindig csak egy könnyed romantikus vígjáték. Mára már bőven eljutottunk odáig, hogy az LMBTQ témájú történeteknek nem kell megváltaniuk a világot. Ennek a filmnek feltehetően nem is voltak ilyen ambíciói, de ez az élvezhetőségéből ez nem feltétlen vesz el. A hangulata végig kellemes, és a történet is abszolút leköt. Időnként egy kicsit az elmúlt évek tinisorozataira emlékeztet, de ez sem feltétlen áll rosszul neki. A humor szintén a helyén van, a Red, White and Royal Blue-t tényleg méltán nevezhetjük romantikus vígjátéknak. A jelenetek közül jó néhány akad, ami kifejezetten frappáns és vicces.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Amit azonban a könyv olvasói közül többen is felróttak, az a testiség megjelenítése (vagy inkább annak a hiánya). McQuiston regényében ugyanis viszonylag explicit ábrázolással van dolgunk, amihez képest a film szinte már a családbarát kategóriába esik. Feltehetően a készítők ettől a döntéstől már jobban ódzkodtak, hiszen ilyenkor azért fennáll a közönségvesztés. Aki a cselekménnyel tisztában van, annak rögtön fel is tűnhet ennek a párhuzamnak az iróniája.
Konklúzió
Összességében a Vörös, fehér és királykék egy élvezhető romantikus komédia, ami remekül működik, ha az ember könnyed kikapcsolódásra vágyik. Igyekszik megmutatni érzelmi mélységeket, és meggyőzni minket arról, hogy a történteknek tétje van, de gyakorlatilag végig a felszínen marad. A karakterek drámáját meg lehet érteni, lehet izgulni értük, de csak annyira, ami nem üli meg a kelleténél jobban a gyomrunkat. Ennek ellenére mégis van miért örülni a filmnek, hiszen a romantikus komédiák terén az utóbbi időben nem volt valami erőteljes felhozatal – reméljük, hogy a Red, White and Royal Blue-t még sok, legalább ilyen jó film követi még.