Videótéka: American Psycho
Bret Easton műve, az Amerikai pszichó (1991) hasonló sorsú lett, mint a Zabhegyező, vagy akár a Battle Royal. Hatalmas port kavart a könyv, végül be is tiltották több országban. Női jogvédő szervezetek felléptek ellene, támadták még homofóbiával, rasszizmussal a szerzőt, mégis évekkel később a legjobb írásává vált. Feltornázta magát kultúrkönyvvé.
Mert a mű egyszerűen zseniális, szórakoztató, azonban ezek eltörpülnek a mérhetetlen erőszak és perverzió mellett, amik benne találhatók.
Közel 10 év kellett, amíg Hollywood hozzá mert nyúlni, és 2000-ben látott napvilágot Christian Bale főszereplésével a film. Színészi pályája legkiemelkedőbb alakítását nyújtja, annak ellenére, hogy sokan gondolják őt A Batman-nek.
Főhősünk, Patrick Bateman, jóképű, sikeres manhattani yuppie; abban a korszakban ez egyfajta gyűjtőneve volt azoknak a bankároknak, akik a Wall Street-en dolgoztak. Fényűző életet éltek és felettük csak kevesen álltak. Számára ez is csak látszat. Az édesapjáé a cég és elmondása szerint csak azért dolgozik, mert szeretne beilleszkedni. Ez viszont akkor megbukik, amikor betekintést nyerünk a baráti körébe, ugyanis nincsenek barátai. Ők csak kiüresedett, kétlábon járó csekkfüzetek, akik között a ranglétrán való feljutást az öltöny és a névjegykártya határozza meg. Azt gondolnánk, hogy: Jó, de egy gazdag jampinak minek kellenek barátok?
Talán azért, mert ez is Patrick életének része, annak a lidércnyomásnak, amiben valójában él és kiélheti hidegvérű, gyilkos, szadista ösztöneit. Kezdetben próbálja elfojtani, tartani az önuralmát, azonban ahogy halad a történet előre, láthatjuk, hogy kevés az, ha valaki tisztában van az épelméje elvesztésével.
A főszereplő szemszögéből 3 évet láthatunk, ami teljesen érzéketlenül van bemutatva. Azonban meg kell említenem, hogy a film hihetetlenül humoros. Bizonyos gyilkosságok vagy akár a szánalmas párbeszédek melyek közte és a vele kapcsolatba lépők közt lefolyik, mind ki vannak élezve egy jól elsütött poénra.
Azonban nem csak a humoros jelenetek okoznak emlékezetes pillanatokat. Habár a filmnek a legnagyobb hibája az, hogy nem teljesen maradt hű az eredeti műhöz, a gyilkosságok egytől egyig látványosak és érződik az, hogy szinte tapintható a feszültség és a fájdalom.Tegyük most félre, hogy igényesen van kidolgozva minden. Mindez semmit nem ér a lezáráshoz képest. Hasonló stílusú filmek közül sokáig az Oldboy lezárását tartottam hihetetlennek, aztán amikor megnéztem ezt a filmet, majd elsötétült laptopom kijelzője, egyetlen kérdés merült bennem csak fel:
Mégis mi történt?