Vélemény a megfilmesített Death Note animéről
Mióta a Netflix előkerült, azóta több anime is kap változatot. Bár ez nem jelenti azt, hogy az amerikai stílusban leadott japán rajzfilmsorozat jóra is sikeredik, viszont mi rajongók, nagyon is várunk rá. Így volt ez a kicsivel több, mint két éve megjelent (2017. augusztus 25-én) Death Note amerikai verziójával is. Elődje (bár nem a Netflix által) a Ghost in the shell egész tűrhető lett, azonban a Death Note-t nagyon elrontották.
Ha van olyan személy, aki nem olvasta a mangát, nem látta az animét vagy az utóbbi bármely japán filmes változatát, talán még tetszhetett az újítás. A Death Note szerintem az egyik legjobban sikerült japán mese, hasonlót még nem láttam hozzá, ezért egyedinek is mondanám. Ha valaki nem ismeri az animéket, de szeretné őket bevonni az életébe, akkor gondolkodás nélkül a Halállistát ajánlanám neki. Minden kisfilmjével, változatával együtt nézhető lett, de a Netflix csúnyán mellé lőtt. Talán ha a Death Note cím után került volna valami, máris jobb szemmel néztem volna rá.
A történetről írnék pár sort, mármint ami az eredetit illeti. A sorozat Yagami Light (a 2017-es változatban Light Turner), egy középiskolai diák tetteit követi nyomon, akinek birtokába kerül egy természetfeletti erővel rendelkező jegyzetfüzet, a „Halállista”, amit egy Ryuk nevű halálisten dobott le unalmában a földi világba. A füzet birtokosa bárkit megölhet, akinek ismeri az arcát, majd a nevét leírja a füzetbe. Light a füzet segítségével egy olyan világot akar megteremteni és uralni, amelyben nem létezik gonosz, bármennyi emberéletbe is kerüljön az. Azonban a rendőrség és egy különleges nyomozó (L) felfigyel a szokatlan halálesetekre és elkezdenek kutatni, hogy történhet ilyen a világban. L és Light között pedig elkezdődik az eszmepárbaj.
A történet alapján azt gondolná az ember, hogy egy igazán jó filmre készülhet és végül is igaz, csak nem olyannak, akit az eredeti verzió lenyűgözött. Hiába megmaradt az alap sztori, a karakterek jellemei, tulajdonságai teljesen elvesztek. Például a fehér bőrű nyomozóból, L-ből sikeresen feketét csináltak, Lakeith Stanfield alakította őt. Szerencsére megmaradt az édességmániája, illetve az alvászavara, és a furcsa pozíciói, amelyben láthatjuk őt. Viszont negatívumként felhoznám, hogy L egy nyugodt, okos és tudatos karakterként volt az animében jelen, míg az amerikai változatban ingerültnek és dühösnek tűnt. Emellett Light (azaz Kira), akit Nat Wolff formált meg (és azt meg kell hagyni, hogy jól csinálta), a japán rajzfilmsorozatban igazán komoly, éltanuló és megfontolt volt, nem ijedt meg a halálistentől, hiszen tudat alatt tudta, hogy léteznek ilyen lények a világban. Továbbá a kapcsolatait is csak kihasználta, míg az amerikai változatban ennek teljesen az ellentettjévé változtatták, és ami még szemet szúrt az az, hogy a barátnőjének, Miának (Margaret Qualley) is megmutatta a halállistáját, ami az animében egyáltalán nem lett volna rá jellemző, és még sorolhatnám a hibáit. Viszont Ryuk-ot, a halálistent tökéletesen megcsinálták, a főbb tulajdonságai is megmaradtak, bár talán egy kicsit gonoszabb volt. Nagyon szerettem az ő karakterét, akit Jason Liles alakított, a szinkronhangja pedig Willem Dafoe volt, amit egyszerűen imádtam.
Amellett se menjünk el, hogy a halállistát is meggyalázták. Például sokkal több szabályt tüntettek fel benne, továbbá, ha valaki megérinti a füzetet, annak látnia kéne a halálistent, de ez itt nem történt meg.
Sajnos nem tudok úgy tekinteni rá, mint aki nem látta az elődjeit, így eléggé rossz véleménnyel voltam róla. Azonban egyszer szerintem mindenképpen látni kell, a története az, ami megragadja az embert és a mondanivalója se egy utolsó szempont, ami miatt megkedvelhetjük a filmet. Hiszen a moralitás folyton a középpontban van, Light már-már istennek képzeli magát, ahogy barátnője, Mia is. Szerencsére ezt nem változtatták meg, így az izgalom azért megmarad a filmben is. Arra is rámutat a film, hogy milyenné válhatunk, amikor önként jelöljük ki magunkat igazságosztónak. Mivel a rendező, Adam Wingard leginkább a horror/thriller világáról ismert (Blair Witch, The Guest, V/H/S) igazán jó effektekkel látott el bennünket és véresebb lett, mint azt gondolnánk. A zenéket is szuperül összeválogatták, szinte mindegyik illett az adott pillanathoz. Az tetszett még nagyon benne, hogy rengeteg csavarral találkozhatunk, még annak ellenére is, hogy kicsit gyors tempóval haladt előre a történetszál.
Szóval sok dologba bele lehet kötni és én meg is tettem, hiszen az anime és a film között rengeteg a különbség. Ezért legfőképp azoknak ajánlom, akik nincsenek tisztában még az eredeti verzióval és a Netfilx változattal kezdenek, mert így semmilyen csalódás nem fogja őket érni. Sőt, biztos vagyok abban, hogy kedvet fognak kapni, hogy elkezdjék nézni a magyar szinkronnal ellátott animét és annak filmjeit.