Vámos Tibor – Az élet halált okoz
A magyar líra életében egy fiatal hang tűnt fel, a napokban megjelent Vámos Tibor tollából Az élet halált okoz címmel első gyűjteményes verseskötete. A cím beszédes, ám mondanivalójának igazságtartalmához kétség sem férhet: az élet halált okoz. A körforgás meg nem állítható és vissza sem fordítható. Az élet halált okoz kötetcím sejtetni engedte, hogy nem pillangók és a boldogság forrásának megtalálásáról olvashatok.
[https://www.facebook.com/photo?fbid=24002932199354851&set=a.484362924971776]
Vámos Tibi verseskötete egy folyamatos fejlődést mutató ifjú férfi gondolat – és érzésvilágának szárnypróbálgatása. A versek között több a nehezebb hangvételű, kissé nihilizmust sugalló mű. De az érzelmeket erősen átadó versek is megtalálhatóak, ahogy a társadalmat, a ma emberét kritizáló költemények is. Azonban a tehetségéhez, éleslátásához kétség sem férhet. A versek hosszúsága is változó: a pár sorostól a majdnem három oldalas formátumig minden megtalálható. Olvasása közben sok momentum és érzés, helyzet ismerős volt számomra: a magány, a meg nem értettség és a néma segítségkérés egyaránt ezek közé tartozik. A számomra legkedvesebb versei a „Csak kaptad (ne kérdezz)”, valamint a „Levél Édesanyámhoz” címeket viselik. Ajánlom ezt a kötetet a modern és szókimondó líra kedvelőinek, nem fognak csalódni!
„Nem te döntesz, így kell lenni.
Csak ez van, nincs mit tenni.
Nem kéred, de mégis kapod,
Nem bírod, mégis hagyod. […]”
A kötet megjelenésének apropóján beszélgettem Vámos Tibivel, mert a dedikált példányom kézhezvétele után rögtön olvasni is kezdtem és bizony felmerültek bennem kérdések. Tibi egy aranyos, kedves fiatal, aki szerény és csendes, a szíve a helyén, az élet párszor meggyűrte már. De kemény és szókimondó, véleményét nem rejti véka alá és nem festi magát: nyíltan kiteszi mondanivalóját elénk, olvasók elé. A beszélgetésünkből olvashattok részleteket, mert figyelemreméltó intelligencia és küzdeni akarás jellemzi Tibit, ami a verseiben is érezhető.
A kötet és az előzmények
A fülszöveg elárul valamennyi információt, én azért megkérdeztem Tibit, bemutatkozását kiegészítené-e?
Az első kiegészítésem egy pontosítás lenne. A fülszövegben az áll, hogy 27 évesen sikerült a kiadás. Az igazság az, hogy mire debütált a kötet addigra már 28 éves lettem, de tény, hogy amikor megírtam a bemutatkozó szöveget akkor még csak 27 voltam, és az igazsághoz tartozik, hogy mire végérvényesen elhatároztam magam a kiadás mellett még nem töltöttem be a 28-at. De ez volt a szőrszálhasogató pillanat. Amit még szeretnék hozzáfűzni, hogy csak a születési helyemet, vagyis Kiskunfélegyházát említettem meg. Minden magánember számára fontos honnan jött, melyik az a település, amelyet igazán otthonának vall. Magamról elmondhatom, hogy jelenleg Kecskeméten élek, de gyermekkoromban nagyon sokat tartózkodtam Kiskunfélegyházán, viszont Tiszaalpáron voltam gyermek (majd felnőttként is éltem ott két évig), körülbelül 10 évig éltem Pálmonostorán, és voltam diák Csongrádon és Bokroson is. Elsősorban Tiszaalpárt képviselem, oda húz a szívem, ott találtam meg végérvényesen a szerelmet, de az elhangzott települések mind közel állnak hozzám, és a jövőben még lényegesek lesznek az írásaimban.
A kezemben tartott kötet gyűjtemény, tehát ez csak töredéke a megszületett költeményeknek. A kimaradt versek kiadása tervben van, vagy a múltat ezzel a kötettel lezártad és csak az új verseid kerülnek később kötet formájában az olvasókhoz?
A kötet 67 verset foglal magába. Nyilván ennél sokkal többet írtam az évek során. Mintegy 300 verset biztosan. Ennek a termésnek egy része elveszett, vagy megsemmisítettem, vagy nem is illet volna bele egy kötetbe, így kiszelektáltam. Régi verseket már nem fogok kiadni. Az általam legjobbnak ítélt műveket válogattam össze, és számomra így teljes a lezárás. A következő verseskötet első versei 2022-ben íródtak és egy teljesen más történetről számolnak be, és szerintem a régi verseimből, a szárnypróbálgatásokból már nincs is szükség többre. Az elkészült novelláskötet azonban 3-4 régi novellát is tartalmazni fog, történeteket, amiket tizenéves koromban írtam.
A címadó vers „Az élet halált okoz” 2013-ban íródott, és hangvételét tekintve igencsak borús, mondhatni pesszimista. Tényleg ennyire nehezen vetted a megszületésekor az életed?
A saját életem, a családon belüli kilátástalanság, a kirekesztés, a korszellem okozta apátia és megkeseredettség. A posztmodern alapvetően egy darabokra hullás, amelyben minden elveszíti az értelmét, és semmi sincs igazán a helyén. Csak a vég van, és az elmúlás, mert ez az, ami örök és megváltoztathatatlan. Nihilista ez a vers, ami egy hozzáállást tükröz. „Halál, halál lesz a vége.” Akkor és ott ez volt az, ami megnyugtatott. Nyomorult volt az életem, semmi sem sikerült igazán, de vigasztalt, hogy vége lesz egyszer, és nem kell örökre szenvednem. Akkor és ott ki kellett magamból írnom ezt az érzést. Szükségem volt rá. A cím kétértelmű, szabad asszociációt enged, de az én értelmezésem szerint az élet vége a halál és ez kikerülhetetlen.
A kötetben sok versed társadalombírálati élményt nyújt. Kifejtenéd az álláspontod kicsit bővebben erről?
Azt érzem, hogy a korszakunk leáldozóban van. Ez nem jó hír a részemről, de egyre inkább látom az elanyagiasodást, az eszmék devalválódását, és a legtöbb esetben a fogyasztás mértéke is megijeszt. Sokat akarunk, sokan és nem biztos, hogy fenntartható. Mindig a késő római-kor jut eszembe, és olykor akadnak párhuzamok. Mindez félelemmel töltött el és tölt el mind a mai napig. És szó sincs róla, hogy régen minden jobb volt. Egyrészt fiatal vagyok ahhoz, hogy ez a számból hiteles legyen, másrészt a romlás és az elértéktelenedés egy központi téma, amely minden században felmerült. Most egy másfajta kihívás elé kell néznünk, mint elődeinknek. Ami kijutott nekünk az szorongással tölt el minket, engem is, és nem volt más választásom, mint lírai eszközökkel reflektálni a jelenkorunkra.
Az élet halált okoz borítója szemet szúr és elgondolkodtat, erről kérdeztem Tibit, honnan jött az ötlet és hogyan vált a kötet borítójává?
A borító szerintem kiváló és a legjobb választás volt. De tényleg! Nem a kötethez készült, hanem mi választottuk ki. A barátnőm Budapesten a Gozsdu udvarban megismert egy grafikust, Rédai Dánielt. Nagyon szép munkái vannak. Tetovál, rajzait bögréken, pólókon, vászontáskákon jeleníti meg és mind-mind elképesztőek. Azonosulni tudtam a rajzaival, de természetesen a barátnőm győzött meg, hogy valamelyik munkáját válasszuk ki borítónak. És a képei között megtaláltuk azt, ami végül a borítókép lett. Fekete-fehér kompozíció, és egészen frontálisan tükrözi a kötet tartalmát. Egy alak egyedül, alatta a sötétség, előtte akadályok és fölé magasodik a bolygó, ami a világra való rátekintést szimbolizálja számomra. Telitalálat és a legjobb választás, és mindemellett még hívogató is, felkelti az ember érdeklődését.
Aki a versek mögött van
A korai verseid nagyfokú vallásosságot tükröznek, amik talán a neveltetésed és a Piarista Gimnáziumban eltöltött éveid alatt születtek. Mennyire hangsúlyos a vallás most az életedben?
Tény és való, hogy egy katolikus intézményben tanultam, viszont 12 éves koromtól kezdve ministráltam. És nem akarok senkit sem hibáztatni, de kényszerítve voltam rá, emiatt a vallást nem mindig tudtam teljes mértékben átélni. Kényszerűen nem is lehet. 19 éves koromig jártam rendszeresen templomba, de ennek mind a mai napig nyoma van. Kihangsúlyozom, hogy hiszek Istenben, és még ha az agnoszticizmus jellemez is a legjobban, a kereszténység áll hozzám a legközelebb. De még egy dolog! Semmi problémám sincs az ateizmussal, sőt az ateista Albert Camus az egyik legnagyobb példaképem. Azt vallom, hogy a szívbe írt hit a legfontosabb és nem a gyakorlati vallásosság. Egy nem hívő is lehet szeretetteljes és egy hívő is lehet esendő. A környezetemben nem mérvadó, hogy ki hisz és ki nem. Beszélgessünk! Ez a legfontosabb.
A verseidet olvasva felötlött bennem a kérdés, vajon mit is szeretnél elérni a verseiddel, szerinted hogyan befolyásolhatják az olvasók életét?
Nem hátrány, ha meg tudom szólítani a generációmat, vagy azt a személyt, aki olvassa a versemet. De a legfontosabb a hitelesség. Nem a legvidámabb témákkal jelentkeztem, és sokszor tabutémákat is felszínre hozok, de nem akarom meghazudtolni magam és olyat írni, ami populáris lehet, csak nem én vagyok és nem őszinte a részemről. Fogalmam sincs, hogy valaha hatást fogok-e elérni, és egyelőre nincs is elképzelésem. A verseimmel persze célom a megszólítás, illetve egy attitűdöt akarok képviselni. Tulajdonképpen nem fogadom el a mottóvá vált „Nem értek hozzá, ezért nem olvasok verseket.” mondatot. Mindenkinek köze van a lírához. Ez a műfaj egy érzés, és nem egy egzakt tudomány és nem is kifejezetten szakma. Márpedig verseket olvasni érdemes, beszélni kell róluk, és igen is ér véleményt kifejteni. A költészetet nem lehet csupán szakmai körökbe zárni. A közélet részévé kell tenni.
A tájékozottságod az olvasottságodnak köszönhető, mert úgy tudom, sokat olvasol. Milyen műveket részesítesz előnyben, vagy mi a kedvenc műfajod? Példaképed van?
Igen, valóban így van. Az olvasás az életem része, illetve az írás egyik táptalaja az olvasás, az olvasás és az olvasás. Ahogy Stephen King is javasolta. Könyvtáros vagyok, ami elsősorban egy hivatás, egy elköteleződés az olvasás mellett. Két alapelvem van: a szórakozás és a művelődés. Emiatt alakult ki lassan 3 éve egy tudatos olvasási szokásom. Felváltva olvasok szépirodalmat és szakirodalmat. Elolvasok egy regényt, utána egy szakirodalmat, újra egy regényt, és így tovább. A versek olvasása az, ami állandó, vagyis a verseskötet mindig az aktuális 2. könyv. Valahogy így kell ezt a hagyományt elképzelni. Mint egykori történelem szakos általában történelmi szakirodalmat olvasok, de itt sem állok meg. Minden évre kiválasztok egy témát és az alapján válogatom meg az olvasmányaimat. 2021-ben a kereszténység születésének, 2022-ben az antikvitás, idén a középkor évét tartottam meg és jövőre a magyar honfoglalásba ásom bele. Ez a módszer az én receptem, és nem gondolom, hogy mindenkinek beválna, mindenesetre így próbálom meg szinten tartani magamat. Na de túlságosan is belementem a részletekbe. Még nem beszéltem a kedvenc szerzőimről. Igazából nagyon szeretem József Attilát, Márai Sándort, Hamvas Bélát, Franz Kaffkát és Albert Camust. Elsősorban ők alkotják az írói / költői példaképeimet.
13 évesen kezdted a versírást, azóta, hogy érzed, hova jutottál, mi a terved a közeljövőben, mondjuk 5 év múlva? További verses, novellás köteteket várhatunk Tőled?
A folyamat nagyon lassú volt. 13 évesen kezdtem el verseket írni, majd 16 évesen novellákat és 28 évesen jelentettem meg ebből bármit is. Nagyon sok idő telt el a kezdet és a kezdet vége között. Magamban sem bíztam, nemhogy egy kiadásban. Évekig nem mertem megmutatni magam. A felbukkanásomnak három oka van: Leástam a mélyre, és találkoztam a szorongásommal és a neurózisaimmal, lettek barátaim és majd a párkapcsolatom jelentette a legnagyobb kiutat. Az élet halált okoz egy korszak, a megjelenése egy korszak lezárása. És remélem, hogy a kezdet is egyben, de ezt még nem lehet kijelenteni. Az írást és a publikálást folytatom, sőt elkészült az első novelláskötetem, amit jövőre szeretnék megjelentetni és dolgozom a 2. verseskötetemen, de további ötleteim vannak, mindig van témám. Már csak sok-sok szabadidő kellene. Szóval eljutottam odáig, hogy merjek, és cselekedjek, viszont az írás mellé kell egy A terv is, mert könyvkiadásból aligha tudnék megélni, és biztos vagyok benne, hogy az életem még sokat fog változni.
Sok versedben visszaköszön a magány, a kirekesztettség, a depresszió, a valahova / valakihez tartozás vágya, a szegénység és a városba vágyás. Most a jelenben, hogy érzed magad? Kecskeméten laksz, gyönyörű párod van és sok bátorítást kapsz!
Összességében kiegyensúlyozott vagyok. Ha nem is látom mindig a megoldást, és nem mindig könnyű előrejutni az életben, mégsem vagyok egyedül. Vannak barátaim, és a párkapcsolatom is előrevisz, mindig új impulzusokat kapok benne és új ötletekkel leszek gazdagabb. Van egy jövőképem, új céljaim vannak és ez nem volt mindig így. De nagyon nem. Mondhatni, hogy jelentősen megváltozott az életem, de még így sem szorongásmentes, elvégre krízisek jönnek és mennek, és a korszellem sem a legmegnyugtatóbb. Egy félelmetes jövő elé nézünk, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben erről is írni fogok.
Elérhetőség a Líra Könyváruházban
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/az-elet-halalt-okoz
E-könyv formátum elérhetősége
https://holnapmagazin.hu/cikkek/86690/