Traumafeldolgozás kísértetjárással | C. J. Cooke – Kísértetjárás északi vizeken
A Metropolis Media Kiadó nagyon jól időzítette legújabb C. J. Cooke regényének megjelenését; a borongós, hűvös időt követve érkezett a Kísértetjárás északi vizeken, ami mind a környezetét tekintve amiben játszódik, mind a történései miatt ideális olvasmány lehet erre az időszakra.
A történetről
A történetben két nő szálát követhetjük végig. Az egyikük Nicky, akit az 1900-as évek elején megtámadnak, majd apja bálnavadász hajójára az Ormen-re hurcolnak. A lány egyedül marad egy csapat tengerésszel távol mindenféle szárazföldtől és menekülési lehetőségtől.
A másik szál a fiatal kutató Dominique szála, aki a jelenben próbálja feltérképezni a hajót, ami végül Izland partjainál fejezte be a pályafutását és sodródott partra. A lány ellenállhatatlan késztetést érez, hogy megörökítse a roncs utolsó napjait, még annak ellenére is, hogy tudja, akik előtte feljutottak a hajóra mind furcsa és megmagyarázhatatlan halált haltak.
Ahogy a lány nyomozni kezd és egyre közelebb jut ahhoz, hogy kiderítse a végső igazságot, rájön, hogy nincs egyedül a hajón. Valami visszamaradt a múltból és addig nem nyugszik, míg bosszút nem áll azért, ami vele történt.
Vélemény
A történet a fülszöveg alapján kellően rejtélyes és igazi hátborzongató kísértet sztorit ígér nekünk. C. J. Cooke még mindig ért a hangulatteremtéshez és ahhoz, hogy hogyan vegyítse ezt szívszorító női sorsok elmesélésével.
Az írásmód még mindig gördülékeny, a nem túl hosszú fejezetek pedig arra sarkallnak, hogy minél többet olvassunk el egyszerre a könyvből a nehéz témája ellenére is. Ugyanis nem túl nehéz kitalálni mi fog történni a múltbeli szálon Nicky-vel, aki egy csapat férfi közé kerül mindenféle felügyelet nélkül, távol a külvilágtól…
Habár több történés és csavar volt, amit előre ki lehetett találni, az írónő mégis megtalálta arra is a módot, hogy meg tudjon lepni.
Ne feledd, a bosszú olyan, mint a vízbe dobott kő. A tovagyűrűző hullámait nem tudod irányítani – suttogta a tenger.
A szereplők közül nehéz lenne kedvencet választanom, mert sajnos senki sem tudott igazán közel kerülni hozzám. Ha mindenképpen választanom kellene, akkor talán Nicky-t mondanám, akinek abszolút érthető indítékai voltak a tetteire.
A történetben kiemelt szerepet kap a traumafeldolgozás fontossága, az írónő érzékletes példán keresztül igyekszik bemutatni, hogyan torzíthatja el egy ember személyiségét a vele történt tragédia és miért annyira fontos, hogy ez ne maradjon eltemetve, hanem kerüljön feldolgozásra.
C. J. Cooke mindegyik regényében női főszereplőkkel dolgozik és hagyományosan női problémákat, traumákat és általánosságban a nőiséggel kapcsolatos élethelyzeteket igyekszik feldolgozni, beleszőni valamiképpen a történésekbe. Ez ezúttal sem volt másként, az írónő az egyik legnagyobb női traumát szőtte egybe kelta mitológiai elemekkel.
És érzem is… az egész hely bűzlik a rosszindulattól. Az ember képes fogni egy hely kisugárzását. Néha békesség árad belőle, néha akár kedélyesség. De Skúmaskot a kegyetlenség helye.
Olyan erősen érzem, mintha a kövek kiáltoznák felém.
Kinézet
Szólnunk kell még pár szót a borítóról, ugyanis itt azon ritka alkalmak egyike áll fenn, hogy sokkal jobban tetszik a magyar borító (ami egyébként Varga Balázs munkája) az eredetinél. Számomra sokkal jobban kifejezi az egész történet hangulatát, az állandó hideget, a mindentől elzártságot és valamiképpen a kiszolgáltatottságot is.
Összességében elmondható, hogy C. J. Cooke legújabb, Kísértetjárás északi vizeken című regénye habár helyenként kicsit kiszámítható, mégis fontos témákkal dolgozó regény, amiben a hátborzongató hangulati elemek mellett kiemelt szerepet kap a traumafeldolgozás fontossága is. Ideális olvasmány lehet a hűvösebb és sötétebb idő beköszöntével.
A recenziós példányért köszönet illeti a Metropolis Media Kiadót!