Tóth Gábor Ákos – Forrásvidék
A 21. század kiadó jóvoltából lehetőségem akadt egy magyar regényt elolvasni. Akik ismernek, tudják, hogy nem rajongók a hazai írókért. A korábbi művészeket szerettem, gondolok itt Móricz Zsigmondra vagy Fekete Istvánra, a kortárs alkotók közül viszont már kevesebbet is ismerek, de akiket igen, azokkal is eléggé szkeptikus voltam a mai napig. Tóth Gábor Ákos Forrásvidék című művének borítója viszont olyannyira megfogott, hogy azonnal ki kellett derítenem, hogy miről is szólhat egy ilyen csodás képpel ellátott kötet?
Aki esetleg nem ismerné az írót, annak elárulom, hogy 1979-ben magyar-történelem szakon végzett a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. A ’80-as évek elején szerkesztőként dolgozott az első magyar szamizfat folyóirat kapcsán. A későbbiekben megfordult a Napi Világgazdaság és a Napi Gazdaság csapatánál is. 2010-ben és 2011-ben a Trivim Kiadó főszerkesztője volt, majd 2012-től a FIX TV produkciós igazgazója. Tehát a könyves biznisz mellett javában benne van az újságírásban is. Főbb művei között említhető a Szökevények, a Nyúltrapp vagy éppen a Hősök gatyában. Legújabb alkotása a Forrásvidék, amelyet ismét a 21. század kiadó karolt fel és adott ki.
A regény egy apró magyar faluba kalauzol el bennünket, az Őrségben fekvő Kúthelyre. A lakók különböző okokból kimaradtak a meggazdagodás folyamatából, így inkább a turizmusra fektették a hangsúlyt. Azon belül is főként lovasturizmussal és a gyógyfürdővel fogják meg az erre haladókat. A történet Kubában kezdődik, több ezer kilométerre a magyar határtól. A hatvanas években több olajmérnök dolgozott a tengerentúlon, az egyikük oda is nősült. Született egy fia, aki így félig kubai, félig viszont magyar. Leonardo, aki hivatásában is követte édesapját Magyarországra jön, azon belül is Kúthelyre. Apja halála után egy levelet talált a dolgai között, amelyhez egy tanulmány is társul, miszerint az Őrségben igen komoly kőolajlelőhelyek lehetnek.
Leonardo felvásárol egy kis területet, amiért a falusiak bolondnak nézik, hiszen mit akarhat egy ilyen tehetős ember a világ végén? Sejtelmük sem volt arról, hogy mi a terve a férfinak a későbbiekben. Amikor elkezdi a fúrásokat, egyre őrültebbnek tekintik a helybeliek, akik közül azért volt egy-két ember, aki megkörnyékezte a férfit, hogy kiderítse, mit is akar itt, az Őrségben?
Amikor kiderül, hogy mik a tervei, remélik, hogy új lehetőségek adódnak nekik is és hisznek abban, hogy ők is profitálhatnak ebből az egész felfordulásból.
“Ahogy elnéztem ezt a díszes kúthelyi társaságot, olyan érzésem támadt, mintha már-már otthon lennék. Szinte azt vártam, hogy feltűnik apám a kora esti ködben, fél kézzel vezeti a kerékpárját, a másikkal pedig integet, majd egyezményes jelünknek megfelelően nem létező kalapja karimáját érinti mutatóujjával.”
Azért is gondoltam, hogy ez egy nekem való alkotás lehet, mert turizmushoz kapcsolódik. Ebben dolgozom, ebben élek. Az író részletesen leírja, hogy mik történtek Kubában, egy teljesen más kultúrában, de bevezet minket az őrségi életbe is. Már az első pár oldalnál voltak humorosabb pillanatok, amikor a férfi megérkezett a faluba és egy Gyantásnak becézett cigány emberrel találkozik elsőként. Tipikus magyar ember, aki tudni akarja, hogy mit keres az alig 300 fős falucskában egy idegen férfi?
Nem csak Gyantás, hanem a szállásadók által is kaptunk pár érdekes és vicces párbeszédeket. Leonardo először egy kis panzióban száll meg, amit egy idősebb házaspár vezet. Hiába kellene adniuk a férfinak magánszférát, képtelenek, mert annyira kíváncsiak arra, hogy mit is akar itt egy félig kubai ember.
A történet során betekintést nyerhetünk egy olyan üzletbe, amibe talán sosem látunk bele igazán. Az olaj mögött mindig is rengeteg pénz volt, de elképzelésünk sincs arról, hogy mi lenne akkor, ha a kis hazánkban is találnának belőle kellő mennyiséget. Ez a könyv erre világít rá, illetve arra, hogy miként tudja Kúthely és lakosok életét is felbolygatni egy ilyen esemény.
Mind az író stílusa, mind pedig a történet igencsak tetszetős volt. Nem egy letehetetlen alkotás, de szerintem nem is annak szánta. Tóth Gábor Ákos a Balaton trilógia során már bizonyított idehaza, most pedig a Forrásvidékkel is beírta magát a történelemkönyvekbe.