Könyvek

THIS BOOK IS FULL OF angol szavak – David Wong angolul

Azt kell, hogy mondjam az idegennyelvtudás, sőt az angol ismerete már elengedhetetlen bármelyik ember számára. Rettentő nehéz úgy boldogulni az életben, hogy nem tudunk egy alapvető angol mondatot összetenni vagy értelmezni. Szerencsére hiába a sok rossz nyelvtanár az iskolákban, az internet jó oktatónak bizonyulhat mindannyiunk számára, főleg, ha a mémkultúrán túl is olvasgatunk néha idegen nyelven. Nekem már megvan a középfokú angol nyelvvizsgám, mégis csak nemrég mertem a kezembe venni egy angol nyelvű regényt, rettegve attól, hogy minden tudásom ellenére egy mukkot sem fogok érteni a történésekből. Szerencsére nem ez történt, így tudok nektek mesélni a John meghal a végén című könyv írójának a This book is full of spiders című regényéről és az angolul való olvasásról.

Ha valaki olvasta a John meghal a végént, az már sejtheti mire számíthatunk David Wong második regényétől. Végtelen agymenésre, brutalitásra és meghamisíthatatlanul remek humorra. Már az előző könyv sem volt rossz, ez azonban sokkal összeszedettebb. Aki nem szerette a John meghal a végént a szertelensége, az események kuszasága miatt, annak a This book is full of spiders még mindig tetszhet, mivel itt sokkal logikusabban van kidolgozva az esemény és ezt követhetjük végig.

Ez a történet pedig nem mást, mint egy zombiapokalipszist dolgoz fel. Na persze nem a hagyományos módon, hanem olyan David Wongosan. A zombik itt nem olyan élőhalottak, ahogy a sorozatokban, filmekben megszokhattuk, itt szimplán csak az emberek tették őket azzá, hogy így nevezték el őket. Egyedül kedvenc kettősünk, David és John tudják az igazságot (és még néhány értelmesebb egyén), hogy a “zombikat” különös pókok lepték el, átvéve felettük a kontrollt. Ettől viselkednek úgy, mint az agyhalottak. Nem nehéz összetéveszteni így a “fertőzötteket” a zombikkal, hiszen ahogy már az előző részből megszoktuk, normális ember nem látja ezeket a dolgokat, csak a szója szósz nevű drog fogyasztói. És persze honnan máshonnan indulhatna ez az egész, mint David környékéről? A káosz csakhamar ellepi a megnevezetlen várost, különböző egységek érkeznek, hátha kordában tudják tartani a világvégét. Ez sikerül nekik, habár egy nem túl emberséges módon. Híján vannak a tudásnak, amivel meg tudnák határozni, hogy kik is azok, akik igazi veszélyt jelentenek. Karanténba zárnak mindenkit, köztük Davidet.

Olvasok is (@olvasokis) által megosztott bejegyzés,

A John meghal a végén magyar kiadásának a borítója elég kreatív volt, grafikus mintáival felhívta magára az olvasó figyelmét. A This book is full of spiders angol borítója más stílusú, de legalább ugyanolyan kreatív és már azzal megalapozza a hangulatot, hogy a tekintetünk rátéved. Persze a pókfóbiások nem fogják annyira értékelni, de maga a regény története sem a könnyed és romantikus. A cél hogy borzongva nevessünk, nevetve borzongjunk.

A történet, a cselekmény legalább olyan random és egyedi, ahogy a John meghal a végénben már megszokhattuk. A különbség azonban az, hogy az író minden szempontból sokat fejlődött. Nem csak a történetvezetésében, de a fogalmazásában is. Ha a különös írói stílusa nem maradt volna meg, akár azt hihetnénk, hogy valaki más könyvét olvassuk. Az, ahogy a cselekményt kidolgozta, felvezette és mozgatta a karaktereket, már sokkal összetettebb és kiforrottabb, mint eddig. Nem csak Dave-et ismerhetjük meg közelebbről, hanem már John és Amy szemszögét is követhetjük. Sokkal nagyobb belátást kapunk így az eseményekre, átlátva mögöttük a logikát. Míg a John meghal a végénben nem lehetett belekötni a történetbe annak véletlenszerűsége miatt, itt erről már nincsen szó. Mindennek megvan az oka és a következménye. Persze a saját Wongos logikai rendszerében.

Angolul olvasni ezt a könyvet igazán élvezetes volt. Első olvasmánynak megfelelő, mivel nem használ igazán szakszavakat, hanem a nyelvezete az internet szókincsére korlátozódik. Ha egy kicsikét jobbak vagyunk angolból, mint a mémek szövegei, akkor nem jelenthet nehézséget. A környezetből szövegkörnyezetből pedig még mindig lehet következtetni. Valahol mindig el kell kezdeni és én a This book is full of spiders-t tudom ajánlani a kezdő külföldi nyelven olvasóknak (habár sokan a Harry Potterre esküsznek). Ha még bizonytalan vagy, akkor muszáj felhívnom rá a figyelmed, hogy milyen jó élmény egy könyvet az eredeti nyelvén olvasni, amikor a fordítónak még nem volt lehetősége elrontania az író stílusát. A sok munka és a sietség miatt áll fenn sajnos a veszély, hogy a magyarul is megjelent könyvek nem lesznek olyan élvezhetőek. Nem véletlen nevezzük ezt a munkát műfordításnak. Nem csak át kell írni az angol szavakat magyarra, de a magyar írói-olvasói szokásoknak és nyelvtannak megfelelően kell egy mondatrendet felállítani, illetve átfogalmazni, ha szükség van rá – és higgyétek el, van! Ha a rossz fordításban rejlő buktatók érdekelnek, olvassátok el Krisz Nadasi cikkét a témáról.

Mi volt az első könyv, amit angolul olvastatok?

Hozzászólások

Kaprinyák Dóra

Teával üzemelő firkászati keresztmetszet, az esztétizmus kézfogója. Pingvinadmirális a könyverődben.