Tasmina Perry – A legutolsó csók
Tasmina Perry: A legutolsó csók című könyve eredetileg 2015-ben jelent meg “The Last Kiss Goodbye” címmel, azonban idén, a XXI. század Kiadó jóvoltából hazánkban is elérhető már.
A könyv borítója nagyon jól sikerült, tükrözi a könyv kedvességét és elvarázsoltságát. Nagyon jól harmonizálnak a színek, akár egy régi restaurált képeslap is lehetne.
A történet kedves és szívetmelengető, amit csodálatos volt olvasni, de bőven rejtegetett izgalmakat és titkokat is. Az elbeszélés két szálon vezeti az olvasókat a végkifejlet felé. Az egyik a jelenben játszódik, aminek főszereplője egy hétköznapi lány Abby Gordon, aki levéltárosként dolgozik és ennek köszönhetően bukkan rá egy fotóra, ami teljesen rabul ejti. Annyira kíváncsi annak történetére, hogy a végletekig képes elmenni, csak hogy betekintést nyerjen a képen szereplők életébe. Ez egy nagy kalandnak ígérkezik számára és pont a legjobbkor, hogy elterelje figyelmét, ugyanis a férjével éppen a válás előtt állnak.
A másik szál azonban az 1960-as években játszódik, ahol Rosmund Bailey újságíró és Dominic Blake felfedező megismerkedését és kapcsolatát ismerhetjük meg. Történetük csodálatos és életre szóló szerelemként indul, azonban a sors útjai kifürkészhetetlennek bizonyulnak, rácáfolva a kezdeti elsöpörhetetlen érzelmekre, ugyanis tragikus véget ér az ifjú pár jövője.
A szerző a Marie Claire és Glamour újságoknál is tevékenykedett publicistaként, ami azért fontos szempont, mert a szóban forgó könyv is ekörül a szakma körül ténykedik. Ez erősen érezhető, hiszen mélyen belelát a témába és egyértelmű, hogy tisztában van egy szerkesztőség működésével kapcsolatban mindennel. Ennek köszönhetően a legjelentéktelenebb apróságokról is tökéletes képet tud festeni, ami a történetet nézve semmiség, azonban képzelet oldaláról egy fontos tényező lehet. Kitűnő írói készségével így megfelelően vezeti olvasóit, mégis szabad teret engedve a képzeletüknek! Nem utolsó sorban pedig beletekinthetünk eme szakma érdekességeibe, ami nem is olyan egyszerű és gondtalan.
Tasmina Perry elképesztően jól ír és fogalmaz, minden szavát inni lehetne. Negatívum, hogy olyan sok idegen szót (helyet, kifejezést) alkalmaz, hogy majdnem minden oldal aljára magyarázat szükséges, különben az olvasók könnyen elveszthetnék a fonalat. Habár ugyanakkor pozitívum is, mert az ilyen könyvekkel lehet csak igazán fejlődni és művelődni.
Mintha a kezemhez ragasztották volna, nem bírtam letenni. Teljesen magával ragadott Abby Gordon nyomozása a rejtélyes kép után. Ugyanakkor pedig nagyon jól esett a lelkemnek egy ilyen gyönyörű történetet olvasni. Elképesztőnek tartom, hogy a szerelem mennyi akadályt leküzd, és hogy az emberek mennyi mindent megtesznek szeretteikért és éppen ezért olyan elragadó ez a történet, mert annyira valóságos és hiteles. Ugyanakkor az emberi kíváncsiság sem ismer határokat, aminek Abby a tökéletes mintaképe. Ki ne gondolkozott volna már el azon, hogy milyen lehet egy másik személy cipőjében járni.
A szereplők szerethetőek és könnyű velük azonosulni, a történet szálai is jól követhetők és nem okoz gondot a tény, hogy az elbeszélés állandó váltakozást folytat, hogy mikor melyik időben játszódik. A könyv hangulata elképesztően hasonlít Nicholas Sparks: The Longest Ride (Hosszú utazás) című könyvére, ezért ennek a regénynek a kedvelőinek még melegebb szívvel ajánlom. Valamint ugyanez elmondható az Örökzöld-zuhatag című regényről is, amiről részletesebben itt olvashattok.
Ti meddig mennétek el, hogy megismerjétek egy elbűvölő kép történetét?