Tade Thompson – Molly Southbourne öröksége
Befejezéséhez érkezett Tade Thompson tirlógiája! Az Agave Könyvek idén év elején elhozta nekünk a Molly Southbourne sorozat utolsó részét, melyben végre kiderül, hogy pontosan mi is volt az oka annak, hogy Molly-nak sohasem lehetett nyugodt élete és folyamatosan harcolnia kellett önmagával. Nézzük tehát, milyen volt Molly Southbourne öröksége!
Az előzmények
Az első köteteben megismerhettük Molly Southbourne-t, a lányt, aki szüleivel együtt egy eldugott farmon él, távol az emberektől. Erre meg is van az okuk, hiszen Molly különleges; ha egy csepp vére is kiserken, rögtön újabb és újabb mollyk, vagyis klónok keletkeznek, akiknek az egyetlen életcéljuk, hogy megöljék őt és átvegyék a helyét. Ezért aztán már egészen kiskorától fogva edzi őt az édesanyja, és egy sor szigorú szabályt is be kell tartania. Ám ahogyan idősödik, benne is megjelenik a késztetés, hogy kicsit elszakadjon a szülői háztól, kirepüljön és egyetemre menjen. Először persze nem akarják elengedni, ám egy kis győzködés után a szülei is beleegyeznek, hogy elhagyja a családi birtokot. Ezután következnek a bonyodalmak. Molly elég nehezen boldogul az emberek között a való életben úgy, hogy még a klónjaival is folyamatosan küzdenie kell, soha egy pillanatig sem lehet nyugta. Az állandó harc, a szülei halála és a teljes kilátástalanság végül öngyilkosságba kergeti, egy mollyt azonban életben hagy, hogy kezdjen helyette új életet.
A második kötetben az új Mollyt követhetjük, aki nem igazán találja a helyét a világban, útkeresése közben pedig folyamatosan kísértik őt a régi Molly emlékei. Próbál rájönni ki vagy mi ő valójában, de egyre elveszettebbnek és kétségbeesettebbnek érzi magát. Új szereplőket ismerhetünk meg, például Tamarát, aki mint kiderül, szintén képes klónokat teremteni, ám ő Mollyval ellentétben nem küzd velük, hanem együtt élnek, mint egy nagy család. Molly végül összefog velük, ám hamarosan megkérdőjeleződik, hogy vajon Tamara és a tamarák valójában kinek az oldalán állnak. Természetesen ez a kötet sem nélkülözi a brutális jeleneteket és a harcot, ráadásul lassan kezd összeállni a teljes kép is.
A történetről
A harmadik részben a megmaradt mollyk igyekeznek békében, egy családként élni. Ennek érdekében létrehoznak egy elszigetelt, mindentől távol eső helyen egy közös otthont, ahol végre nyugodtan élhetik mindennapjaikat. Ám az örökségüktől nem szabadulhatnak; a szovjet kémgépezet maradéka mindenáron szeretné kifürkészni a titkaikat és kiiktatni őket. Ezért felbérelnek egy titokzatos gyilkost, aki ráadásul bizonyos okokból kifolyólag egyfajta személyes bosszúhadjáratra indul az immár nyugalomban élő megmaradt mollyk ellen és addig nem nyugszik, míg az utolsót is el nem tünteti a föld színéről.
Az alaptörténet tehát elég izgalmas és szerencsére a megvalósítás miatt sem kell csalódnunk. Tade Thompson továbbra is megtartotta a tömör mondatokban fogalmazó, lényegre törő stílusát, ami remekül illik a feszített tempójú cselekményhez.
Szinte minden fejezetben kiderül valami újdonság, a puzzle darabkái viszont ennek ellenére csak lassan, egészen a történet végén állnak össze egy képpé. Feltűnnek régi szereplők is, bár folyamatosan ott a kérdés, hogy ki az, akiben megbízhatunk és ki az, aki valójában ártani akar nekünk.
Nagyon szerettem a megmaradt mollyk közti kapcsolatot és dinamikát, szerencsére az író valahogyan el tudta érni, hogy habár gyakorlatilag mindegyikőjük ugyanaz a személy, mégis külön-külön is megvolt a saját kidolgozott háttértörténetük, személyiségük és traumáik. Izgalmas volt látni, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz és találják meg a helyüket kis családjukban.
A karakterek
A kedvenc szereplőm mindenképpen Molly lenne, aki egyfajta vezérszerepet töltött be a kis csapat életében és ösztöneit, stratégiai gondolkodását, valamint több esetben bámulatos harci tehetségét is használva igyekezett mindenáron megvédeni őket.
A mollyk után küldött gyilkos karaktere is nagyon érdekes volt, és nemcsak amiatt, hogy ki is volt ő valójában vagy hogy milyen indítékok vezérelték, hanem megismerhettünk egy nagyon tragikus háttértörténetet is, egy rendkívül hányattatott sorsot és a végére talán kicsit meg is érthettük mi miatt volt ennyire elvakult a küldetésével kapcsolatban.
Az események pörgésére és “vérességére” tehát nem lehetett panaszunk a Molly Southbourne öröksége kötetben, szinte folyamatos volt a harc és a menekülés. A könyv végén olvasható visszaemlékezésből is nagyon sok kérdésre választ kaphattunk, segített hogy teljesen kikörvonalazódjon valójában mi is történt annak idején.
Külső megjelenés
Érdemes még pár szót szólni az egész sorozat külső megjelenéséről, borítóiról is. Annak ellenére, hogy ugyanazt a grafikát használta az Agave mindegyik részen más-más színösszeállítással, sem lett egyhangú a sorozat külseje. Létrejött így egy egységes, ám mégis határozottan elkülöníthető arculat. Kicsit mintha ezzel is a történetre szerettek volna reflektálni; a mollyk ugyanis ugyanúgy néznek ki, mégis van azért, ami megkülönbözteti őket.
Nagyon élveztem ezt a pörgős, helyenként rémisztő utazást Mollyval és a mollykkal. Ha valaki kedveli a gyorsan olvasható, akciódús könyveket és nem riad vissza a véres részletektől sem, annak ideális választás lehet ez a sorozat.
A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!