T. J. Klune – Ház az égszínkék tengernél
Vajon mi történik ha egy magányos, kissé megkeseredett tisztviselőtarra utasítanak, hogy látogasson meg egy különleges árvaházat és aztán ott találjon is okot a hely bezárására? Mi az ott élő különleges gyerekek története és vajon milyen lehet a találkozás a hatéves Antikrisztussal? T. J. Klune szívet melengető regényéből, amely a Ház az égszínkék tengernél címet viseli, sok minden más mellett ezek is kiderülnek!
A történet főszereplője Linus Baker, aki a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársaként magányosan tengeti kis lakásában napjait, amit egyedül a macskájával oszt meg. Fő feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyerekek jólétét felügyelje.
Egy nap azonban maga a Rendkívül Magas Felsővezetés rendeli magához, akik egy kiemelten fontos és titkos küldetéssel bízzák meg. Azt a feladatot kapja, hogy utazzon el a Marsyas-szigeten működő árvaházba, töltsön ott egy hónapot és ez alatt az idő alatt állapítsa meg, hogy az otthon tovább működhet-e vagy sem. A házat ugyanis egyáltalán nem mindennapi gyerekek lakják: van köztük egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy beazonosíthatatlan zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus.
Csak azért, mert valaki egy bizonyos módon cselekszik, nekünk még nem kell ugyanúgy válaszolnunk. Ettől fogunk különbözni tőlük. Ettől leszünk jók.
Linusnak tehát meg kell állapítania, hogy a gyerekek veszélyesek lehetnek-e akár egymásra, akár a társadalomra nézve. Rajtuk kívül pedig még ott van az árvaház vezetője, a rejtélyes Arthur Parnassus, aki szintén tartogat még meglepetéseket. Az egész történetet körüllengi egyfajta báj és még a sokszor komor történések ellenére is humoros tud lenni. Szinte lehetetlen úgy olvasni ezt a könyvet, hogy ne mosolyogja végig az ember.
A szereplők egytől-egyig tökéletesen kidolgozottak és nagyon könnyen az ember szívéhez nőnek. Nehezen tudnék kedvencet választani, de ha nagyon muszáj lenne, akkor talán Talia, a gnómlány, Chauncey, az azonosítatlan zöld valami, illetve talán még a főszereplő Linus lenne benne nálam a top háromban.
– Az ember néha csak akkor veszi észre, hogy mi van a birtokában, amikor az valamiért eltűnik. És szót kellett emelnem értetek. Hogy azok, akik messze vannak innen, megtudják, hogy kik vagytok.
Talia, a beszólásaival és a harciasságával gyorsan belopta magát a szívembe. Chauncey háttértörténete tragikus és az, ahogy ez a kis zöld lény ennek ellenére viselkedik, és hogy a legnagyobb álma „csupán” az, hogy londíner legyen, szintén könnyeket csalt a szemembe.
Ám talán az összes szereplő közül főszereplőnk, Linus Baker mutatta a legnagyobb jellemfejlődést. Az, hogy egy kissé besavanyodott, magányos, aktakukacból, aki csak a munkájának élt, a kötet végére átváltozott egy önmagáért kiálló, másokért teljes mellszélességgel felelősséget vállaló emberré, aki képes nyitni mások felé, hatalmas eredmény volt.
A kötetben található egy LMBTQ-szerelmi szál is, ami szintén rendkívül aranyos volt és nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, ami szintén pluszpont az írónak. Aki azonban csak emiatt szeretné elolvasni ezt a könyvet, az lehet, hogy csalódni fog, mert az tény, hogy jelen van, nagyon finoman beleszőve a történetbe, de egyáltalán nem ezen van a hangsúly. Ennél sokkal nagyobb szerepet kap a gyerekek sorsa és az, hogy Linus hogyan fejlődik a kötet során.
A változást gyakran egy halk suttogás indítja el. Amit a hasonló gondolkodásúak addig erősítenek, amíg lárma lesz belőle.
Amit még meg kell jegyeznünk, az az, hogy az írói stílus egyszerűen zseniális. T. J. Klune-nak van egy olyan szinten szívet melengető, gördülékeny stílusa, hogy arra nincsenek szavak. Többek között ennek köszönhető, hogy ez a könyv is nagyon gyorsan olvasható, ha berántja az embert akár egyetlen nap alatt is ledarálható.
Klasszikus komfortolvasmány, amit újra és újra előveszel majd, ha rossz napod van.
A Ház az égszínkék tengernél-t nem is lehetne találóbb szóval illetni, mint az, hogy komfortolvasmány. Valami olyasmi, ami nagyon sokunkat garantáltan ki fog majd rángatni az olvasási válságunkból, amihez akkor nyúlunk majd, ha rossz kedvünk van és egy kis melegségre vágyunk.
Összességében tehát elmondható, hogy T. J. Klune könyve egy rendkívül kedves, szívet melengető olvasmány, amely nagyon könnyen az ember szívéhez nő, szereplőivel együtt. Olyan olvasmány, amit újra és újra leemelünk majd a polcról, újra és újra ugyanúgy nevetünk majd a párbeszédeken. Egy apró boldogságkapszula napjaink rideg valóságában.
A recenziós példányért köszönet a Metropolis Media Kiadónak!