Szeptemberben érkezik Háy János különleges regénye
Szeptember 2-án érkezik Háy János Mamikám című regénye, mely egy cigánylány életéről szól. A lánynak nap mint nap pletykákkal kell megküzdenie, nem fogadnak el tőle szinte semmit, ő mégis megpróbál megfelelni a falunak, ahol él. Ebben segít neki Mamika, akire igazán felnéz, már-már jobban is szereti, mint a saját édesanyját.
A Mamikám ott kezdődik, ahol a sajtó és a politika elhallgat, ahová a nyilvánosság már nem akar bepillantani.
Ami már nem fotogén.
Háy János regénye az elfogadásról, a hivatalokkal folytatott örökös küzdelemről szól, amely kellően izgalmas és magával ragadó kötetet ígér. Vajon milyen lehet a cigánylét? Milyen lehet a mindennapjuk, milyen gondokkal küzdhetnek, hogyan élik meg a boldogságot?
A minden szempontból különleges regény azok hangját juttatja el hozzánk, akikről ugyan beszél a sajtó, ám a valódi szereplőket igazából soha nem képes megszólaltatni. Ők csupán illusztrációként, a már eldöntött „üzenet” megszemélyesítőjeként bukkannak fel előttünk
Háy János – Mamikám
A minden szempontból különleges regény azok hangját juttatja el hozzánk, akikről ugyan beszél a sajtó, ám a valódi szereplőket igazából soha nem képes megszólaltatni. Ők csupán illusztrációként, a már eldöntött „üzenet” megszemélyesítőjeként bukkannak fel előttünk.
A regényben megszólaló cigány lány nap mint nap pletykákkal, rágalmakkal és ítéletekkel küzd. Egy olyan faluban, ahol a cigánytól nem fogadnak el semmit, még az általa sütött kenyeret is alig. S bár a történet elbeszélője nem ártatlan, hiszen lopásba keveredett (emiatt két évet tölt intézetben), mégis igyekszik megfelelni a falu közösségének, igyekszik feltűnésmentes, normális életet élni. Ebben nyújt neki nagy segítséget a Mamika, akit a saját anyjánál is jobban szeret, akire felnéz, és aki igazodási pontot jelent az életében.
Az épphogy felnőtt lány sodró, izgalmas, minden ízében otthonos világot tár elénk. A sajátos elbeszélés a lehető legautentikusabban adja vissza ebben a roncsolt nyelvben a mai magyarországi falu mindennapjait. A be- és elfogadás hétköznapjait, az együttélés súrlódásait, a hivatalokkal folytatott örökös küzdelmet. A maga nyerseségében is felragyogó nyelv egyből berántja az olvasót a regény mélyébe, abba a világba, amelyről úgy véljük, már unalomig ismert a híradásokból. Ám viszonyait, erőtereit, mindennapi gondjait és boldogságait, gyötrelmeit és kiútjait alig ismerjük az előítéletek banalitásán túl.
A minden szempontból különleges regény azok hangját juttatja el hozzánk, akikről ugyan beszél a sajtó, ám a valódi szereplőket igazából soha nem képes megszólaltatni. Ők csupán illusztrációként, a már eldöntött „üzenet” megszemélyesítőjeként bukkannak fel előttünk.
