Sorozatok

Sorozatajánló: A rendkívüli

Mostanra eljutottunk arra a pontra, amikor már a csapból is szuperhősök folynak, és úgy tűnik, a közönség lelkesedése ezzel párhuzamosan szintén fokozatosan csökken. Ember legyen a talpán, aki számon tudja tartani a képregényes univerzumok minden egyes mellékszálát, és naprakész minden egyes spin-offból és minisorozatból. A nagy költségvetésű, vonzó színészekkel telepakolt CGI-látványfilmek hanyatlása azonban korátsem jelenti azt, hogy a szuperképességek koncepciójából már nem lehet mást kihozni, épp ellenkezőleg. A már a második évadával érkező vígjátéksorozat, A rendkívüli, ennek tökéletes példája.

A sorozatról

A rendkívüli első évada még tavaly év elején jött ki, és bő egy év után, most márciusban már meg is érkezett a folytatása. A brit széria a szuperhősszériák alapvetését állítja a feje tetejére. Ebben a világban tizennyolc éves korában mindenki kap valamilyen szuperképességet, így az egész szupererő-dolog teljesen hétköznapi jelenség.  A sorozat főhőse, Jen (Máiréad Tyers) azonban már bőven a húszas éveiben jár, és még mindig semmi jele nincs bármi féle képességének. A történet fő mozgatórugója tehát az, ahogy a fiatal lány barátai segítségével igyekszik megoldást találni erre az egyre égetőbb problémára. A helyzet azonban cseppet sem egyszerű. A szupererő hiánya ugyanis csak a jéghegy csúcsa. Jen élete menthetetlenül semmilyen és sikertelen – ő pedig azt várja, hogy a képessége megszerzésével ez mind megváltozik.

A történet során szintén viszonylag nagy szerepet, és különálló történetszálat kap Jen két lakótársa, Carrie (Sofia Oxenham) és Kash (Bilal Hasna) párosa. Carrie, Jen legjobb barátja visszahúzódó lány, aki remek adottságai (és képessége) ellenére sem tudja érvényesíteni az akaratát. A munkahelyén és a magánéletében is teljes elnyomásban él. Erre persze nem segít rá a semmirekellő fiúja, és az egyébként meglehetősen önző Jen sem. Neki tehát ezt az utat kell végigjárnia. Kash pedig úgy dönt, hogy saját szuperhős brigádot toboroz magának, ami szinte kendőzetlen paródiája a klasszikus szuperhősöknek. A negyedik főhős pedig nem más, mint Spricc úr, egy emlékezetkieséses alakváltó – az egész pont olyan abszurd, mint amilyennek hangzik. Ő többnyire csak sodródik az árral, de az őt játszó Luke Rollason lubickol a szerepében. A sorozat humorának tetemes részét viszi el a hátán.

Kinek szól A rendkívüli?

A sorozat mindenképpen elsősorban fiatal felnőtteknek szól, fiatal felnőtt problémákkal. Terítékre kerülnek az élet olyan alapvető dolgai, mint a párkeresés, karrier vagy önmagunk elfogadása. A szereplők olyan helyzeteket élnek át, ami minden néző számára ismerős, aki volt huszonéves. Állásinterjúk, borzalmas randik, osztálytalálkozók, testvéri rivalizálás – mind ismerős helyzet, csak a “köntös” más. A rendkívüli szerethetőségét pont az adja, ahogy a “természetfeletti” és a valósághű elemeket egyensúlyozza és elegyíti egymással. Minden egyes képesség nagy gonddal lett kiválasztva és kidolgozva, akár egy összetettebb háttérüzenet, akár egy ütős poén kedvéért. A speciális effektek terén viszonylag minimalisták a megoldások, de a készítők nem is ezt helyezték a fókuszba. A szuperképességek megléte itt csupán eszköz, nem a “fő attrakció”. A helyenként éretlen, helyenként fekete humor, ami áthatja a sorozatot nem mindenkihez áll közel, de az alaphangulathoz tökéletesen passzol.

Aki esetleg aggódik, hogy a második évadnál már nehezebb felvenni a fonalat, annak semmi oka rá. A rendkívüli igazi darálós sorozat, és jó brit szokáshoz híven mindkét évadnak csak nyolc, alig félórás része van. Az új évad épp ott folytatja a történetet, ahol az előző abbahagyta, így a kettő együtt talán még élvezetesebb, mint hosszú kihagyás után visszatérni rá. A sorozat a Disney+-on érhető el.

Hozzászólások