Sarah Pearse – A szanatórium

Sarah Pearse regényének, amely A szanatórium címet viseli, nagyon izgalmas a borítója, emiatt hamar fel is keltette a kíváncsiságomat. Az ütős elnevezés és a feszültséget ígérő könyvet tehát hamar el is kezdtem olvasni, egy eseménydús krimi reményében.

A történetről

A Borbély Judit Bernadett által fordított történet főszerepében Elin áll, aki éppen szabadságát tölti már lassan egy éve. A fiatal nyomozó nehéz időszakon van túl és éppen azt mérlegeli, vajon folytassa-e a munkáját vagy sem. Hogy ezt eldöntse úgy érzi, szüksége van arra, hogy lezárja magában a múltat, amihez testvére is kapcsolódik, így ellátogat a Zenit nevű luxushotelbe, ahol az öccse, Isaac tartja az eljegyzési buliját.

Ez a luxus-szálló a semmi közepén van, a svájci Alpokban. A hegycsúcsok között elhelyezkedő építmény egykor egy tüdőszanatórium volt, így nemcsak az elhelyezkedése miatt, hanem a múltjából adódóan is igazán hátborzongató hangulatot áraszt magából. Nem csoda, hogy Elin egyből nyugtalan lesz, érzi, hogy valami nem stimmel, ez pedig csak fokozódik a hírtől, hogy Laure, testvérének menyasszonya eltűnik. Elin rendőri reflexe egyből bekapcsol és elhatározza, segít kideríteni, hova tűnhetett a nő. Nyomozását nehezíti, hogy a szállodát ki kell üríteni, ugyanis hatalmas vihar közeledik. Az emberek elkezdenek eltűnni, a vendégek pánikja az egekbe szökik és egyre csak fogy a remény, hogy Laure előkerül. Vajon sikerül rájönni, mi folyik az Alpokban?

Hiába indul izgalmasan, a történet lassan bontakozik ki.

Őszinte leszek veletek ahogyan mindig is, A fenti lakók és a Zuhanás után úgy érzem, picit gyengére sikeredett A szanatórium, hiszen míg az előbbi két thriller pörgős volt, és gyorsan lehetett velük haladni, addig az utóbbi sokkal lassabban építkezik. A gyors, in medias res itt is megvan, ugyanakkor a rövid fejezetek ellenére mégsem annyira dinamikus, mint amire számítottam. Ez lehet egyébként annak köszönhető, hogy itt sokkal inkább a főszereplőre fókuszál a könyv, mintsem a cselekményre.

Elin karaktere ugyanis itt nagyon jelentős. A lány hatalmas lelki válságban van, elvesztette kisebbik öccsét és egyedül maradt ápolni az édesanyját, ezeket pedig nagyon nehezen dolgozza fel. Az ő múltja és lelki fájdalma, fejlődése igazán erőteljes és ez volt az, ami miatt nem nevezném az igazinak számomra. Nem mondom azt, hogy ez a regény hibája, mert alapvetően ez nagy pozitívum, hiszen csak tovább fokozza a szanatórium feszült légkörét, csupán csak nem olyan hangulatomban talált, amikor ezt élvezni tudtam volna. A kettő együtt most úgy éreztem túl sok volt, így egy picit lassabban tudtam haladni vele, mint ahogyan szerettem volna.

Az alaptörténet zseniális, megalapozza az egész hangulatot.

A regény egyből két eltűnéssel is indít, így elég hamar elülteti bennünk a borzongás érzetét. A hegyek között megbúvó szálloda a maga ridegségével, a nyomasztó letisztultságával gyorsan átragasztja ránk a feszültséget. Ezt esetleg, ha többet kapunk a szanatórium múltjával, talán még jobban lehetett volna fokozni. Azonban itt picit belassul az egész, megérkezik Elin és legközelebb csak a regény felétől pörögnek fel az események, amikor úgy igazándiból belefogunk a nyomozásba.

Kifejezetten élveztem, mikor a szanatóriumra összpontosult a történet, mivel igazán borzongatóra sikeredett. A gótikus elemek, a hátborzongató jelenetek felpezsdítették az egészet és nagyon szívesen olvastam volna ezekből többet, ahogyan mások szemszögéből is. Elin mellett kíváncsi lettem volna picit jobban az öccsére és a Zenit vezetőire is. Isaac például kifejezetten érdekelt volna, mert habár számomra nagyon ellenszenves volt, mégis felkeltette a figyelmemet az összetettségével.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket a félelmet keltő, már-már iszonytatos ex-szanatórium iránt, akkor olvassátok el ti is A szanatórim című regényt. A Zenit szálló múltja érdekesen elegyedik Elin Warner és családjáéval, amely akár még érdekes is lehet, a téma kedvelőinek. A gótikus irodalom kedvelőinek például bátran merem ajánlani, számukra biztosan lesznek izgalmas elemek.

A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!

http://www.ahmagazin.com/sally-rooney-hova-lettel-szep-vilag/

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?