Sam Wilberry – Csillagvizsgáló
Gyász. A világ egyik legszemélyesebb, legmegfoghatatlanabb dolga. Nem találhatsz két olyan embert, akik ugyanúgy élik meg. Van, aki igyekszik minél több programot csinálni magának, hogy elterelje a figyelmét az életében keletkezett űrről. Más egyszerűen csak megéli az öt fázist – tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás. És természetesen van, aki ezt átülteti valami másba. Kertészkedik, fest, valaminek a megalkotásával dolgozza fel valakinek a halálát, valaminek az elmúlását.
Halál…
Sam Wilberry Csillagvizsgáló című ifjúsági regényének főszereplője, Aaron, a legutóbbi halmazba tartozik. Édesanyja hirtelen halála után a fiú blogot kezd írni, ahol mindennapjai, elméletei mellett a gyászról is mesél. Az olvasó ezeken a bejegyzéseken keresztül követheti végig, hogyan birkózik meg a fiú ezzel a fajta változással. Az élmény még alig egy éves. Egy része még tagadja, hogy tényleg elvesztette az anyukáját, és abban reménykedik, hogy egyszer csak felébred és kiderül, hogy az egész csak egy álom volt.
A csillagok a halottak lelkei.
A harag egy számára idegen személy megjelenésével lép be a képbe – édesapja egy másik nőt mutat be neki, Taniát, akivel az elmúlt időszakban ismerkedett meg, és akivel szeretnének valamikor összeköltözni. Aaron a maga passzív módján lázad és a felnőttek tudtára adja, mennyire nem ért egyet apja döntésével.
… és Élet
A könyv emellett az énkeresésről, a kamaszkorról is szól. Úgy képzeld el, mint egy játékot. Ennyi oldal után feloldod a másik fő témakört. Nem kell választanod a kettő között, mert kéz a kézben járnak. Csakhogy itt Aaron öntudatra ébredését az anyjához való kötődése indítja el. Itt veszi igazán kezdetét utazása, melynek során elkezdi másképpen látni a világot – és önmagát is.
Aranyos, szórakoztató, komoly témákat felsorakoztató történet. Viszonylag könnyen olvasható, gördülékeny a nyelvezete és a cselekmény is. Hozzám igencsak közel került, lévén, az egyik kérdés az, lehet-e az írott szó gyógyír? Lehet-e a blogírás önterápia? Aaron jelentős karakterfejlődésen megy át, de még a legutolsó oldal után sem egyértelmű ennek a fejlődésnek a pontos oka. A többi szereplő segítségével tudja ténylegesen feldolgozni édesanyja elvesztését vagy inkább azzal, hogy gondolatait kiírja magából?
Lehetsz különc is, de a különcök is normálisak.
Mindenképp ajánlom azoknak, akiket érdekelnek ezek a témák, akik szeretik a világ egy-egy darabkáját több szemszögből is elemezni, megismerni. Remek választás azoknak, akik érzékenyítő könyveket keresnek – akár a gyásszal, akár a kamaszkorral vagy a mássággal kapcsolatban. Valamint ajánlom azoknak, akik egy kis nyári kikapcsolódásra vágynak, egy regényre, ami magába szippantja őket, és időnként pusztán a szavak erejével megborzongtatja őket. Mert a Csillagvizsgáló ilyen.