Róbert Katalin – Szívből, színből, igazán
A romantikus regényeknek gyakran mozgatórúgója egy-egy szerelmi háromszög. A főhős jól működő kapcsolatát a feje tetejére állítja az exe, elvarratlan szálak buknak a felszínre, esetleg az elbeszélő valaki másnak a szemén keresztül is látja a konfliktust, és ez új ajtókat nyit meg. Maga a szerelmi háromszög elsőre, sőt másodszorra is elcsépeltnek tűnik, lerágott csontnak. Mégis lehet úgy újat, maradandót alkotni, hogy erre építjük a történetet. Erre az eddigi legjobb bizonyíték Róbert Katalin Szívből, színből, igazán című könyve.
Két testvér, Alex és Lilla ugyanabba a srácba, Patrikba szerelmesek. Patrik Lillát használja ahhoz, hogy újra és újra bizonyítékot szerezzen az érzésekről, amiket a lány bátyja táplál iránta. Ezek leginkább randimeghívások, lopott érintések és csókok, amik direkt akkor csattannak el, amikor Alex jelen van. A fájdalmas játszma az életük szerves része, átível a családi nyaralásokon és Patrik külföldi nyelvtanfolyamain, ezenkívül nemcsak Patriknak, de Alexnek is bizonyítékkal szolgálnak. Mindketten szeretik az uralmuk alá hajtani a másikat, bármennyire fáj is.
A gépezet akkor hibásodik meg, amikor a két fiú elballag, és a dolgozatok miatti parát felváltja a komplikált kérdés: hogyan tovább? Patrikot édesapja csak abban az esetben hajlandó anyagilag támogatni, amennyiben a fiú külföldre felvételizik – és az egész életét ott tölti le, mint egyfajta börtönbüntetést -, míg Alex bátyja bukása után, a láthatatlan középső gyerekként mindenképp a Corvinusra akar felvételt nyerni, hogy bizonyítson szüleinek. Ők ketten képtelenek pár hétnél hosszabb időre elszakadni egymástól, a négy év mindkettőjüket megrémiszti, ám mindketten ragaszkodnak a kijelölt úthoz.
Lilla, aki tudtán kívül talán a legnagyobb elszenvedője ennek a macska-egér játéknak, szülei kishercegnője, aki mindig mindent megkap – és éppen ezért foggal-körömmel küzd azért, ami kell neki. Patrikért is. Bátyja távollétében úgy irányítja a szálakat, hogy az számára kedvező legyen, hiába két évvel idősebb a fiúknál.
A könyv három részre van tagolva. Otthon, távol, haza. Mindegyik a maga módján fájdalmas. A történet olyan, mint egy élő, dobogó szív, amire sorra mérik az ütéseket, és az olvasó a körmét rágva izgul, végül meddig fog dobogni ez a szív. Az első mondattól kezdve megbilincsel, magához szorít, fogva tart, és még az utolsó oldal után sem ereszt. Kiprovokálja, hogy agyalj rajta, hogy azt találgasd, a borítón lévő három gyümölcs melyik szereplő – soha nem lesz egyértelmű, ki az alma, ki üt el teljes mértékben a másik kettőtől -, hogy magadban alternatív megoldásokat keress a karakterek problémáira. Az életet hordozza magában, a szerelem kínzó, szívfacsaró, mégis gyönyörű valóját. És eléri, hogy többször is elolvasd.
És hogy kinek ajánlom? Mindenkinek. Cifrázás, melléknévhalmozás nélkül mindenkinek, aki él és szerelmes.