Rachel Hawkins – Hex Hall
Ha nagy rajongói vagytok a Young Adult fantasy történeteknek, akkor biztosan ismeritek az olyan hihetetlen népszerűségnek örvendő szerzők, mint Cassandra Clare vagy Sarah J. Maas, regényeit. Vannak azonban olyan alkotások, amelyek igencsak kevés figyelmet kapnak, így sok olvasóhoz el sem jut a hírük. Ebbe a kategóriába tartozik sajnos Rachel Hawkins Hex Hall trilógiája, amelyhez egy spin-off kötet is kapcsolódik. Az első kötet 2014-ben jelent meg Acsai Roland fordításában, a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
Négy évvel ezelőtt Sophie Mercer rájött, hogy boszorkány, és teljesen felborult az addigi élete. Miután a szalagavató bálon rosszul sült el az egyik bűbája, az apja úgy döntött, nem maradhat az emberek között. Elküldte a Hekaté Hallba, amely egy eldugott szigeten található bentlakásos iskola problémás viselkedésű prodigiumok (boszorkányok, tündérek és alakváltók) számára. Sophie-t már az első napon kipécézi magának három erős, szupermodell-kinézetű lány, és összetűzésbe keveredik az iskola ügyeletes szépfiújával. Ha ez nem lenne elég, még egy ijesztő kísértet is követni kezdi a lányt, illetve a leggyűlöltebb diák lesz a szobatársa, aki ráadásul vámpír.
Sophie mindennek ellenére próbálja megállni a helyét az iskolában, de amikor egyre gyakoribbá válnak a diákok elleni támadások, fel kell készülnie arra, hogy mágiája segítségével helyt álljon egy életveszélyes helyzetben is. A legrosszabb, hogy az első számú gyanúsított a szobatársa és egyetlen barátja, Jenna. Eközben egy ősi, titkos társaság pedig mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodigiumokat, kezdve Sophie-val.
Sophie kívülállónak érzi magát a Hex Hall falain belül és kívül is.
A legtöbb YA regényben a főszereplő valamilyen tulajdonságával kitűnik a kortásai közül. Sophie azért nem illeszkedik az iskola többi diákja közé, mert az emberek világában töltötte a gyerekkorát, és egyáltalán nem részesült mágikus oktatásban. Szinte semmit sem tud a saját a képességeiről, a különféle prodigiumok szokásairól pedig még kevesebbet. Ráadásul félvér is, hiszen az anyja ember, és rejtélyes boszorkánymester apjával még sosem találkozott. Barátai sincsenek, mert a kontrollálatlan képességei miatt sokszor kényszerültek költözésre. Nem akar a Hex Hallba járni, de az iskola falain kívül sem találta meg a helyét.
Rachel Hawkins világa nem túl bonyolult, mégis kellően kidolgozott.
A nyitókötetben Sophie-val együtt fokozatosan megismerjük a természetfeletti közösséget, annak működését és az őket fenyegető szervezeteket is. Viszonylag könnyen átlátható a prodigiumok világa, bár azért bőven maradnak kérdések az első könyv elolvasása után. Az írónő megtartja a boszorkányok hagyományos motívumait, tehát kapunk elszabadult bűbájokat, krétával rajzolt köröket, és persze a démonidézés sem maradhat ki a történetből. Az alakváltókról és a tündérekről kevesebbet tudunk meg, de a vámpírokra nagyobb hangsúly kerül Jenna és a vérfagyasztó gyilkossági kísérletek miatt.
Egy csipetnyi boszorkány, egy maréknyi nyomozás és egy üstnyi iskolai élet
Rachel Hawkins a Hex Hall megalkotásakor jól kombinálta a Young Adult történetek legfontosabb elemeit. Olvasóként bepillantást nyerhetünk a boszorkányság és a mágia működésébe, részt vehetünk a diáktámadások felderítésében, illetve belekóstolhatunk a prodigiumok iskolai mindennapjaiba is. Az utóbbi áll a középpontban, hiszen a Hekaté Hall ad otthont a történetnek, a szereplőknek, sőt a titkoknak is. Több egy átlagos középiskolánál: több évszázados múlttal rendelkezik, menedékként szolgál, mégis érzékelhető a sötétség jelenléte is az épületben.
Fontos szerepet játszanak még a főszereplő életében kialakuló új kapcsolatok is. Legjobb barátnőjével, Jennával számos nehézséggel szembenéznek az iskolai mindennapok során, de mindvégig kitartanak egymás mellett. Sophie ellenségeket is szerez, de a boszorkánytrió esete összetettebb, mint elsőre gondolnánk. Külön öröm, hogy sok YA regénnyel ellentétben ezúttal nem a romantika a könyv fő témája. Persze kapunk egy tipikus álompasit, aki szokás szerint kicsit gyanúsan viselkedik.
A halloweent idéző borító tüköreffektusa vonzza a tekintetet.
A Hex Hall borítója két részre tagolódik: a tetején Sophie-t láthatjuk iskolai egyenruhájában, míg a víz felszínén a lány nyomában járó szellem alakja tükröződik. Mindkét szereplő mellett megjelenik egy fekete macska, amely valószínűleg magára a boszorkányságra utal, mert a történetben nem kap szerepet. A Sophie mögötti erdő igazi halloweeni hangulatot kelt, de a víz fodrozódása és a tükörvilág megtöri ezt.
A Hex Hall egy fiatal boszorkány ígéretes története rejtélyekkel, árulással és némi romantikával fűszerezve.
Rachel Hawkins neve számomra eddig ismeretlen volt, de sikerült meggyőznie. A sorozat nyitó része Sophie-val együtt bevezet minket ebbe az új, titkokkal teli világba, és néha azt kívánjuk, bárcsak mi is a Hekaté Hallba járhatnánk – persze csakis gyilkosságmentes időkben. A szerző lehetőséget hagy arra, hogy a főszereplő beilleszkedjen az új környezetébe, és eközben megismerje önmagát. Ha szeretitek az iskolás fantasy történeteket, akkor valószínűleg a Hex Hall is tetszeni fog nektek.
Olvastátok már? Osszátok meg a véleményeteket velünk!