Rachael English – Papír karkötő
Az igaz történet alapján íródott művek mindig mélyen érintenek. Már egyből az olvasás kezdetén valahogyan közelebb érzem magam a történethez, az emberekhez, mert nem csak úgy fogom fel az egészet, hogy ez egy könyv, nem valóságos hanem úgy, hogy igenis ez megtörtént vagy így történhetett. Rachael English regénye, a Papír karkötő ezért is nyűgözött le. Megdöbbentett, elszomorított, ugyanakkor teljesen ki is kapcsolt.
A történetről
Katie Carroll egy idős hölgy, aki pár hónappal korábban veszítette el férjét. Azon gondolkodván, hogy mit csináljon felszabadult idejében úgy dönt, elővesz egy kis dobozkát, amiben első munkahelyének emlékei vannak. Katie ugyanis az 1970-es évek elején Írországában, egy Carrigbrack nevű anyaotthonban dolgozott ápolónőként. Ide küldték azokat a fiatal lányokat a szüleik, akik különböző okokból kifolyólag teherbe estek, hogy itt hordják ki gyermeküket és szüljék meg őket. Leginkább azért, hogy ne hozzák a családjukat szényenbe. Ott tartózkodásuk ideje alatt terhesen, az utolsó utáni pillanatokig dolgoztatták a lányokat, majd szülés után fél, de akár egy évig is ott tartották őket, hogy kifizessék tartozásukat, amiért igénybe vették szolgáltatásaikat.
Az asszonyt éveken, évtizedeken keresztül emésztették az ott megélt események. Amíg Carrigbrack-ben dolgozott, vezetett egy kis füzetecskét az odakerülő lányokról, majd a születendő gyermekekről. Amikor pedig lehetősége adódott rá, jelölő papír karkötőiket meg is őrizte egy kis cipősdobozkában. Mivel ez nem volt legális és megszegte vele a leányanya-otthon szabályait, így nem beszélt ezekről a dokumentumokról. Most azonban úgy érzi, hogy itt az idő és megpróbál segíteni azoknak, akik tudják, hogy ott születtek. Így hát egy internetes fórumra feltölt egy üzenetet.
Számtalan megindító élet
A Papír karkötő során több emberi sorsot is megismerhetünk, amik a lehető legkülönbözőbb féleképpen alakultak. Érdekes látni és belegondolni, hogy az egyes örökbe adott csecsemők, hogyan és milyen körülmények között nőttek fel. Lesznek, akik külföldre kerülnek, mások híresek lesznek, esetleg takarítók. Meg olyan is, aki csak nemrég tudta meg, ötven év után, hogy örökbe fogadták.
Látni az egyes reakciókat arra, hogy örökbe fogadták, illetve arra, ahogyan az édesanyák reagálnak, mikor felkeresik őket a gyermekeik, igen megindítóak. Mégis az a legmegdöbbentőbb és a leginkább elgondolkodtatóbb, hogy mit éreznek és élnek át a már felnőtt gyermekek a kutatás közben. A Papír karkötő ugyanis nemcsak Katie szemszögén át mutatja be a karkötők kiosztogatását, hanem több személy életébe is bepillantást nyerünk, akik megkapták a karszalagjukat és elkezdik nyomozni, hogy ki lehet az édesanyjuk.
A Carrigbrack világa
A nyomozás mellett időről-időre visszatérünk a múltba, ahol megismerkedhetünk a Carrigbrack leány-anyaotthonnal. Habár ez nem egy valós helyszín, azonban a kötet végén megtudhatjuk, hogy az itt zajló dolgok egyáltalán nem voltak valószínűtlenek. Szörnyű volt olvasni azt, hogy hogyan bántak a terhes lányokkal. Hogy a születés pillanatáig hajlonganiuk kellett, súlyokat emelni, mosni, takarítani, ha pedig nem tették, akkor különböző, sokszor kegyetlen és/vagy megalázó fegyelmezési módszereket vetettek be az apácák, akik vezették a helyet.
Az idekerült lányok nevét megváltoztatták, hogy senki se a valódi nevét használja, valamint később, az örökbe adott gyermekek nevét is módosították az esetek nagy részében. Ez időnként okozott egy kis nehézséget nemcsak a kutatásokban, de nekünk olvasóknak is, hogy picit sakkozni kelljen, ki kicsoda.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Nehéz megmondani, ki lenne a legmegfelelőbb célközönsége ennek a könyvnek. A Papír karkötő ugyanis egyszerre gyönyörű és szomorú olvasmány. Egyrészt csodálatos olvasni arról, hogyan találják meg az emberek Katie és az unokahúga segítségének köszönhetően a szülőanyjukat. Ugyanakkor szomorú látni a múltat és azt, hogy sokaknak milyen sors jutott. Szerencsére lesznek, akiknek a története sikerrel végződik és ezt nagyon jó volt átélni.
Megdöbbentő, igaz történet alapján íródott könyv az 1970-es években zajló anyaotthonokról, örökbefogadásról.
A kötet számos titkot és szörnyűséget felfed. Sokszor igen komoly témát is boncolgat, amik között megtalálható a bántalmazás, a kiszolgáltatás és természetesen a kirekesztés. Azonban megmutatja azt is, hogy sosem késő a kezünkbe venni az irányítást és fedjük fel önmagunkat. Ha szereted a megindító, igaz történet alapján íródott könyveket, akkor ez garantáltan tetszeni fog.
A recenziós példányért köszönet a Next21 Kiadónak!
