Philip K. Dick · Ray Nelson – A ganümédeszi hatalomátvétel
Az egyik legegyedibb sci-fi író, Philip K. Dick gyerekkori barátjával Ray Nelsonnal közösen írt regényét hozta el nekünk nemrégiben az Agave Kiadó. A ganümédeszi hatalomátvétel a maga 186 oldalával lehet, hogy rövid, ám annál elborultabb olvasmány!
Történet
A történet a harmadik világháború után játszódik, mikor a Föld és annak teljes megmaradt lakossága a végelgyengülés szélén áll. A háború befejezése után nem sokkal a kiszolgáltatott helyzetet kihasználva megjelentek az eredetileg a Ganümédeszt uraló féregtestű, telepatikus lények és elfoglalták a bolygót. Az emberek többsége beletörődött ebbe és alávetették magukat az uralomnak, ám akad egy kicsi, ám annál keményebb ellenálló-csoport, amely nem hajlandó elismerni ezeket a lényeket vezetőkként.
A gerillák egy nap a világháborúból visszamardt rejtett fegyverekre akadnak és innentől kezdve elszabadulnak az események. Ennek okán a ganümédesziek is végzetes lépésre készülnek, már csak az a kérdés, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége? Melyik oldal győzedelmeskedik végül? Megmenekül az emberiség vagy a ganümédesziek járnak sikerrel?
A könyv tehát egy megszokott idegeninváziós, “Föld-megmentős” történet Philip K. Dick sajátos stílusában tálalva.
A ganümédesziek egy nagyon érdekes idegen faj, nekem például elég meglepő volt, hogy ilyen intelligensek és agyafúrtak, sokkal inkább számítottam egy tipikusan “szörnyszerű-főgonosz” ellenségre a személyükben, mint amit aztán valójában kaptunk. Érdekes volt látni a hierarchájukat és észrevenni azt, hogy sok vonásukban meglepően hasonlítottak azokhoz, akiket véglegesen le akartak igázni.
Szereplők
Az ember főszereplők közül érdemes kiemelni a gerillavezér Percy X, Paul Rivers és Joan Hiashi televíziós személyiség karakterét.
Percy X a kitartásával és az állhatatosságával az utolsó pillanatig nem volt hajlandó feladni a harcot és semmi sem volt túl drága neki, ha az emberiség megmentéséről volt szó. Paul Rivers, aki a történések hatására hatalmas változáson ment keresztül és szintén nem szűkölködött bátorságban. Joan Hiashi pedig bármennyi nehézségen is kellett átmennie, képes volt mélyen önmagába nézni és felismerni a problémáit.
Van még egy szereplő, akiről szintén meg kell emlékeznünk, bár nem a jó értelemben. Gus Swenesgard ebben a történetben az emberi moralitás legalját testesítette meg rasszizmusával és mérhetetlen hatalomvágyával. A történetre nézve spoileres lenne kifejteni miért, de annyit elárulhatunk: az írók vele valószínűleg egyfajta görbe tükröt akartak tartani az olvasók elé, hiszen szinte biztosak vagyunk benne, hogy hasonló helyzetben sajnos nem egy ember cselekedne ugyanígy, mint ő.
A sorsot nem tudom irányítani, de azt igen, hogyan reagálok rá.
A cselekmények gyors ütemben követik egymást, amit viszont nem árt egy kicsit szokni, az maga az írói stílus. Valószínűleg az is közrejátszik, hogy nem sok Philip K. Dick könyvet olvastam még eddig, de többször úgy éreztem, hogy az író nem igazán bont ki egy-egy történést, hanem csak pár mondatban rendezi le őket. Emiatt kicsit keveselltem ezt a 186 oldalt, szívesen olvastam volna még bővebben bizonyos momentumokról, eseményekről.
Ezt leszámítva élveztem a regényt. Kellemesen elborult volt, és jó kis kikapcsolódást nyújtott egy délután erejéig. Számomra az sem volt különösebben feltűnő, hogy két szerző jegyzi a regényt, teljesen követhető volt, nem ütköztek ki stílusbeli különbségek.
A világ egy kép, és ha meg akarom változtatni, elég elképzelnem másképp.
Összességében elmondható, hogy Philip K. Dick és Ray Nelson közös regénye, A ganümédeszi hatalomátvétel egy humoros és furcsa helyzetekben bővelkedő olvasmány volt, ami akár az íróval való ismerkedéshez is jó kezdet lehet, már csak a terjedelme miatt is.
A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!