Pap Éva – Mielőtt lemegy a nap
Április 6-án fog érkezni Pap Éva következő regénye! Az És újra felkel a nap című történelmi romantikus szerzőnője ezúttal is Szabadkára repíti az olvasót, ahol szintén egy érzelmi hullámvasúttal várja. A Mielőtt lemegy a nap Mijo élettörténetét meséli el, egy számomra még ismeretlen formában.
A regény tehát Mijo életéről szól, aki fiatal korában Szabadkát, és túlzottan ragaszkodó édesanyját hátrahagyva Szarajevóba utazik egyetemre, legjobb barátjával, a magyar származású Palival. A fiúk nagy szoknyapecérek, sorban hordják szállásaikra a lányokat egészen addig, míg Mijo észre nem vesz egy piros gyöngysorral megáldott lányt, aki teljesen elcsavarja a fejét. Kettejük kapcsolata különleges, azonban ez megszakad, mikor rájönnek, az élet nem egymásnak teremtette őket, hiszen mások a gyökereik és máshol képzelik el a jövőjüket.
Amikor arra eszméltem, hogy hogy élek, és megláttam, hova kerültem, akkor gondoltam azt, hogy bizonyára meghalok.
Mijo hazautazik Szabadkára, hogy bevonuljon a seregbe, ahol azonban egy levelet kap Medától. A lány terhes és nem tudja mit csináljon. A fiatal férfi azonban még nem áll készen az apaságra, ahogyan azt is kizártnak tartja, hogy Meda boldog lenne Szabadkán, ahol őt egy biztos állás várja. Egy újabb levél viszont megnyugtatja, felesleges aggódnia, így hát Mijo lassan, de biztosan megtalálja a boldogságot Magda oldalán. Ennek ellenére halála napjáig bűntudatban él, ugyanis hatalmas titkot rejteget, amelyet Palin kívül senki sem tud, holott legnagyobb vágya, hogy elmondhassa fiának, Markonak. Vajon mi lehet az, ami oly nagyon bántja? Amelyet úgy el szeretne mesélni neki?
Őszinte vallomás az életről.
Olyan volt, mintha egy őszinte vallomást olvastam volna. Mert ez a történet tulajdonképpen az is, hiszen Mijo itt az egész életét elmeséli fiatal felnőtt korától kezdve a haláláig. Az összetétele pont ezért volt különleges, mert egyszerre olvashattuk a jelent és a múltat. A történet elkezdődik a jelenben, mikor Mijo már idős férfi, majd a következő bekezdésben elkezd visszaemlékezni a múltra és úgy meséli el a történetet az utazása kezdetétől, szépen haladva az öregkor felé.
A hozzá fűződő érzéseimről soha nem beszéltem senkinek. Védem őt még mindig, akkor is, ha nem volt mindenben tökéletes. Nem hagyom, hogy bárki rosszat mondjon róla.
Nagyon megfogott a felépítése, amely először furcsa volt, ám a regényben tovább haladva egyre inkább elnyerte a tetszésemet. Dacára annak, hogy azért akadtak itt spoilerek – már egyből az első oldalon -, mint például az, hogy nem a fülszövegben említett Meda lesz a felesége. Ennek ellenére nem kell félni, bőven akadtak meglepetések a szövegben.
Mijo kalandos utat jár be, amit nagyon izgalmas volt végig követni.
Volt itt minden, boldogság, szerelem, szexualitás, fájdalom és harag. Minden, ami egy férfival megtörténhet, miközben az útját keresi. Mijo ugyanis belecsapott a lecsóba, ami a fiatalkori kalandokat illeti. Amellett, hogy megtapasztalta a sorozással járó nehézségeket, a zenélésbe is belekezdett és tapasztalatot szerzett a lányok terén, ami nem feltétlenül csak jót és rosszat jelent. Mert ugye mi nők, nem vagyunk valami egyszerűek.
Igazi hullámvasút volt ezt olvasni.
Úgyhogy nem tudtam letenni egy percre sem és nem azért, mert annyira cselekmény dús lett volna. Nem. Azért nem, mert olyan sok érzelmet váltott ki belőlem. A Mielőtt lemegy a nap számtalan érzést közvetít, hiszen olyan témákat ölel fel mint a szerelem, a család szeretete, a bűntudat és az elmúlás. Ezek pedig garantáltan odaszögezik az olvasót, hála az írónő gyönyörű fogalmazásának.
Pap Évában ráadásul nagyon szeretem azt is, hogy olyan országokról, városokról – esetleg falukról – ír, amiket nagyon ritkán lehet megtalálni a könyvekben. Őáltala olvastam először Szabadkáról, most pedig Szarajevóba repít minket, amikről habár tanultunk földrajzórán, hogy hol helyezkednek el, de itt talán meg is álltunk a velük való ismerkedésben. Az írónő azonban a történelmet veszi gorcső alá, nem is akármilyen formában.
Szívmelengető történelmi regény a javából.
Olvashattunk itt nemcsak a háború nehézségeiről, a besúgókról, a fiatalok szokásairól és arról, hogy mégis hogyan éltek az 1950-es évektől kezdve napjainkig Szerbiában, illetve Bosznia-Hercegovinában. Mert igaz az, amit Pap Éva ír az utószavában, hogy nem csináltak semmi olyat, amit ma ne tennének, ugyanakkor izgalmas volt olvasni, hogy miket főztek, miket hallgattak, hova jártak szórakozni és hogyan ismerkedtek. Számomra például az is furcsa volt, hogy főiskolások olyan embereknél szálltak meg, akiknek semmi közük nem volt az egyetemhez.
Ha tehát szívesen olvasnál ezúttal egy Szarajevói központú, szívmelengető, olykor kegyetlen igazságokat fejtegető történetről, akkor a Mielőtt lemegy a nap, tökéletes választás lesz. Garantáltan hatni fog az érzéseidre!
A recenziós példányért köszönet az Álomgyár kiadónak!