Paige Toon – Ha bárhová mehetnél
Egész nyáron utazni szerettem volna és bár nem mondtam még le róla, egyelőre nem jött össze. Régóta vágyam eljutni Olaszországba, így igen meglepett és örömmel töltött el, amikor megláttam, hogy a General Press Kiadó jóvoltából megjelent a “Ha bárhová mehetnél” című Paige Toon regény. A sztori nagy része Európában játszódik, így közel éreztem magamhoz és sokkal többet kaptam az olasz életérzésből, mint azt elsőre gondoltam volna.
Ha bárhová mehetnél története
Angie egész életében szerette volna bejárni a világot, viszont már majdnem harminc és még ki sem tette a lábát az ausztrál sivatagi városból. Úgy gondolta, hogy itt az ideje felfedezni a világot és egy kicsit elszabadulni a nagyszüleitől, akikkel születésétől fogva élt. A lány talál egy levelet, amely elindítja ezen az úton és rengeteg kalandon. Angie úgy dönt, hogy végül megkeresi azt az egyetlen élő rokonát, akit még nem ismer és meglátogatja, azonban ehhez Olaszországba, azon belül is Rómába kell utaznia. Valljuk be, Ausztrália és Róma hatalmas távolságra van egymástól, így nem csoda, hogy vonakodva indult el. A levélnek köszönhetően kiderül, hogy az apja olasz és ebben a városban él, így a lány pillanatok alatt cseppen bele a pezsgő és szenvedélyes világba. Sajnos azonban nem minden úgy alakult, ahogy ő azt szerette volna.
A történet Tatuinon kezdődik, egy aprócska bányászvárosban Coober Pedyben. Megnézve a Google Mars-en valóban olyan, mint amilyennek azt az írónő leírta. Egy varázslatos hely, ahova a legtöbben azonnal elutaznának. De persze ahogy a lány, úgy én is inkább valami extrábbra vágyom, így miközben Angie keresni kezdi a család gyökereit, bejárja Itáliát és milyen jól tette! A csodálatos tájak, kultúra, az épületek, az ételek, a vendéglők, mind-mind belopták magukat az ő és persze az én szívembe is.
A regény cselekménye
Azért nem kell túl sokra számítani, tekintve, hogy egy romantikus sztoriról van szó. Szerencsére azonban nem teljesen kiszámítható, így értek váratlan meglepetések. A szokásos műfajra jellemző dolgok persze itt is megvoltak, így a karakterek emberiek és kedvelhetőek voltak, akik természetesen nem tökéletesek. Angie egy igen segítőkész és barátságos lány, így üdítő volt látni és olvasni egy olyan emberről, aki nem olyan zárkózott mint a mai társadalom nagy része. A nyitottsága felemelő volt, ami ráadásul előre is viszi az életben. Életvidám, nem törik le a csalódások, kiszakad a múltból és felfedezi általa a világot. Neki sikerül az, ami sok embernek nem – többek között nekem is csak nehezen – ez pedig az elengedés. Akár kapcsolatokról, akár élményekről van szó, a lány nem ragad le, halad tovább előre a célja felé, közben pedig rendkívüli módon élvezi az életet.
Paige Toon bemutatta azt, amit kevesek tudtak eddig igazán: egy olyan olasz életérzést, aminek köszönhetően az olvasó tényleg ebben a csodálatos országban érezheti magát. Éppen hogy az ételek ízét nem éreztem általa, de minden más megvolt és bízom benne, ha eljutok Rómába, akkor sokkal közelebb érzem majd magamhoz a fővárost, mint eddig tettem volna. Emellett ne feledkezzünk meg a mellékszereplőkről sem, mint Alessandro, aki bár kicsit túlságosan önmarcangoló volt, azért kedvelhető karakternek tekintettem. A történetük nem alakul egyszerűen, hiszen a fiú sokszor vegyes jelzéseket ad, de talán így sokkal hihetőbb volt, mintha azonnal egymásnak estek volna.
Összességében imádtam, mind a szereplőket, mind a leírásokat, mind a fejleményeket a “Ha bárhová mehetnél” történetében. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit utazni, mégha gondolatban is. Köszönet érte a General Press kiadónak!